Minden csak hozzáállás kérdése! Én elhatároztam, hogy idén is jól fogom érezni magam a Szigeten, és így is cselekedtem. Jók voltak a koncertek, izgalmasak voltak a programok és még a kiszolgálás is tűrhető volt.
Mielőtt még elkezdeném ecsetelni az idei zenés produkciókat, szeretnék egy pár szót szólni a szolgáltatásokról. A fesztivál állandó nyűgjei közé tartozik a vízellátmány és a toalettek mennyisége és milyensége. Látszik, hogy a szervezők ezen a problémán megpróbáltak javítani, de sajnos a helyzet maradt a régi. Továbbra is hosszú sorok kanyarogtak a sötét hordozható budik előtt. Vizet ugyan kaptak a látogatók eső formájában, ez azonban szintén keresztbehúzta a rendezők számításait. Ugyanis, hogy csökkentsék azt az iszonyatos pormennységet, amit a pogózó fiatalok felkevernek a levegőbe, lépes méz alakban gumiszőnyeget helyeztek a főbb útvonalakra. A rendszer lehet hogy működött volna, de jött az eső, és az ellen nem véd! A szőnyeg puzzle-darabkái között befolyt a sár, és akarva-akaratlan mocskos lett mindenkinek még a háta közepe is. Hál’ Istennek a felhők két nap múlva elhúztak, a sár is felszáradt, de ekkora már a gumiszőnyeg a föld alatt volt, és újra porban úszott a Sziget :-).
Minden évben elhatározom, hogy az idei fesztiválon csak azért is rendesen körbenézek és kipróbálok minden eszement hülyeséget. Hát ez megint kimaradt, pedig lehet, hogy sikeresen végeztem volna el a shaolin iskolát. Szívesen nyomtam volna egy Steve Wondert a karaoke sátornál is, bár azt hiszem nem volt visszhang a mikrofonon, úgy meg gáz. Idén az extrém szituációk kedvelőinek volt bungee ugrás, mászófal, csúzli, kötélcsúszás és Uhrin Benedek a nagyszünetben. Számomra az egyik legfontosabb Sziget program az étkezés volt. Látszólag sokféle eledelt tudott az ember gyermeke magához venni, de azért mégiscsak saslik és társai volt mindenhol. Természetesen ez nem volt baj, mert azért volt akkora választék, hogy csak minden másnap ettem ugyanazt, viszont azok fenségesek voltak. Ilyenkor azon csodálkozom, hogy milyen jóízűeket eszek ezeken a helyeken, amelyeket normális hétköznapokon kikerülök a városban. Pedig a kajájuk finom, főleg a frissen sült húsok, steak burgonyával. Aztán ott vannak az ivós, leülős helyek, amik mindig tele voltak zombiként dülöngélő ittas egyénekkel. Sajnos idén nem jutottam hozzá a szokásos Guinness adagomhoz, mert a legtöbb helyen csak ígérgették, hogy estére már lesz, végül aztán sosem hoztak.
Nohát akkor, koncertek. Azt már az előzetesben említettem, hogy az idei fellépők inkább ritka finomságok, mint giga hírességek. Nem volt Brittni sem Jacko, helyette viszont volt a méltán híres Shaggy, rögtön az első napon! Meg is lepett szerintem mindenkit, aki legalább egy hangyányit is ismeri, netalán kedveli a zenéjét. Ő volt az az előadó, aki színpadi teljesítményével mindenkivel elfeledtette a rádiós mixeket, és igazi dögös, zenés show-t nyomtak. Hiába, aki tehetséges és igényes, játsszon akár lakodalmas death metált, megmozgatja még a 80 év felettieket is. Shaggy és zenekara bearanyozta az estémet, pedig nem is szeretem Shaggyt. Mindig csal a Monopolyban. :-) Ami kicsit fura volt ebben a napban, az Shaggy előtt a Fresh Fabrik. Nem a bandával volt a gond, hanem a párosítással. Mi köze van a Fresh Fabriknak Shaggyhez? Hacsak nem a minőség! Nem tudom miért rohantam így előre az időben, pedig délután még voltam Hypertér koncerten a Talentum Színpadnál is. A srácok meglepően jól nyomták a psychedelikus rockot. A közönség is jól érezte magát, és én is.
Előre is elnézést az olyan művészektől, akiket nem fogok még megemlíteni sem, őket vagy kifelejtettem, vagy nem tudtam megnézni, vagy nem szeretem. :-) Szóval csak a legnagyobb zenei élményeket mesélem el. Én, mint mindenevő nagyon élveztem a Neo koncertjét, ami azért is volt „különleges”, mert Krisztián utoljára itt lépett fel a zenekar színeiben. Az utána következő Morcheeba fellépéséről pedig csak annyit tudok mondani, hogy teljesen elbűvölt. Az énekesnő, Skye, mint egy földre pottyantott angyal libegte végig a koncertet. Sajnos a Csonkapici koncertről idén is lemaradtam!
Bevallom töredelmesen, életem első Emil.RuleZ! koncertjét is nagyon élveztem. Bár a szakmabéliek kifogásolják, hogy már egy éve ugyan azzal a műsorral lépnek fel, és Hajós Andris is ugyan azokat a poénokat süti el ezredjére, én, mint újszülött áhítattal néztem a színpadra. Ezen a napon azonban a Nagyszínpadi programmal nem igazán voltam megelégedve. Panjabi MC. Én balga azt hittem, hogy majd nagy zenekarral jönnek ide, hoznak szitáros csávót, hastáncost, füstölgőt és embereket fognak áldozni a színpadon Khalinak. Ehelyett jött két afro csávó, beálltak a lemezjátszó mögé, és felrakták a lemezt. Szép teljesítmény! Volt még egy egyén, aki az egész koncerten mikrofonnal a kezében ugyan azzal a három kiabálással buzdította népet. Ha én meztelenül végigrohantam volna a színpadon ír zászlóval a kezemben, nagyobb sikert és elismerést váltottam volna ki. Kispál és a Borz szokásos módon nagy tömegeket vonzott a Nagyszínpadhoz, nem véletlenül. Egyszerű zene, egyszerű fellépés, de tele energiával és a zene iránti tisztelettel. Az est fő eseménye a Moloko volt. Velük az volt a bajom, hogy ők például pont az ellenkezőjét csinálták, mint Shaggy. A jól ismert zeneszámokat órákig húzták el a tuc-tuc ritmusokkal, ettől aztán mint koncert, unalmassá vált számomra a produkció.
Szűcs Krisztián újra nagyszínpadon, ezúttal visszatért gyökereihez (nem a zenésztársakra értem, hogy gyökerek :-) és a Heaven Street Seven elvégezte az esti munkát. Egy igazi best of koncertet játszottak a közönségnek, sok régi slágerrel és mulatós zenével. A vasárnapi nagyzenekar idén egy igazi csemege, a Fun Lovin’ Criminals volt. Jól ismerem a srácokat számos kellemes percet töltöttem el dublini klubjuk előtt ácsingózva. :) Hát igen, ilyen lazán és közben vér profin és precízen kell koncertet adni!
Utolsó nap kicsit korábban mentem ki, hogy még tovább úszkálhassak a Sziget érzés adta mámorban. A napot Nefogazz koncerttel kezdtem a talentumnál. Igazi csúnyán beszélős de vicces keményzene hülye gyerekeknek. Bár az Anima Sound Systemről sajnos lemaradtam, végre sikerült eljutnom a Világzenei Nagyszínpadhoz, ahol régi cimborám, Shane McGowan és ír-folk-punk bandája lépett fel. Itt szerencsére találtam egy pultot, ahol volt Guinness, hiszen ír zenéhez szól a kóla! Kicsit csúszott a kezdés, de megérte várni. Shane annyira be volt már állva, hogy a bárszékről többször is majdnem lebólintott. Ráadásul minden ötödik szám után eltűnt egy fél órára. A zene jó volt, sok öniróniával és tomboló írekkel! Az idei záró koncert a Massive Attack lett. Sajnos ők is késtek egy fél órát, minek következtében egy órát toporogtam egy helyben étlen, szomjan. Nos, ha valaki előtt fejet lehet hajtani az idei fesztiválon, akkor az a Massive Attack. Saját kivetítővel és fénytechnikával érkeztek, ezenkívül a videófal filmjei mind le voltak fordítva magyar nyelvre, és ahol lehetett, magyar vonatkozásokat használtak. Zeneileg szintén fenomenális volt az előadás, leszámítva a szokásos hang keverési malőröket. Sajnos a csúszás miatt a koncert rövid volt, de legalább velős!
Hát emígy sikerült Szigetem idén! Jövőre remélem apámat is vihetem, és végre fellép majd a Station is!
