Elég nehéz egy játékról úgy írni, ha folyamatosan játszol vele. Ráadásul a Star Wars Galaxies egy olyan játék, melyet hónapról hónapra fejlesztenek, így egy hónap múlva már aktualitása sem lenne a cikknek. Ezért kicsit rendhagyó módon szeretném bemutatni a játékot.
Online szerepjátékról lévén szó, minden játékosnak szinte egy másik élete lép működésbe, mikor leül a program elé. Ez az igazság. Egy MMORPG nem olyan, mint a pasziánsz, hogy unalmas 5 percedben lenyomsz egy gyors menetet. Nagyon hosszú időket kell eltöltened egy másik világban, hagy valami eredményt láss. Ráadásul nem vagy egyedül, és ugyanúgy függsz másoktól, ahogy mások függenek tőled. A csoport, ahová tartozol, az a lényeg, és nem önmagad. Legalábbis így kéne működnie normális esetben. Persze találkoztam már olyan játékosokkal, akik Quaknek nézik az SWG-t és napokig csak lövöldöznek, aztán sosem látod őket. Mivel egyszerre legfeljebb csak 2-3 szakmája lehet az embernek, ezért kénytelen olyan emberekkel összeismerkedni, akik más területen munkálkodnak, és esetleg kölcsönösen segítik egymást. Az ilyen dolgok miatt alakulnak ki a klánok, guildek. Szerencsére a Galaxiesban ezt egy még magasabb fokon lehet mívelni, és akik tényleg komolyan gondolják a játékot, azok városokba tömörülnek.
Az SWG fejlesztői folyamatosan munkálkodnak a játékon, és hónapról hónapra próbálják az érdeklődést fenntartani különböző újdonságokkal. Kétségtelen hogy a legtöbben az űr kiegészítést, a Jump to Lightspeedet várják, de szerintem sokan örülnek egy-egy új küldetéssorozatnak, páncélnak, járműnek is. Az igazán elvetemülteknek pedig az a legjobb hír, ha valamelyik bolygón jó minőségű fém, fa vagy hús jelenik meg rövidebb időre, melyből aztán ő gyárthatja esetleg a galaxis legjobb kajáit, gyógyszereit. Néha egyébként elég súlyos bugok jönnek elő a játékban, de egy ilyen nagy kaliberű programnál ez elnézhető, pláne hogy a fejlesztőcsapat napokon belül orvosolja is a problémát.
A játék küllemével pedig abszolút nem lehet gond. Vannak még idétlennek tűnő grafikai megoldások, de összességében nagyon tetszetősre sikerült a játék. Sokszínűek a karakterek, ráadásul akár játék közben is változtathatja valaki a kinézetét, csak találni kell egy rátermett Image Designert. Összesen nyolc faj közül választhatunk az indulásnál (human, zabrak, twilek, bothan, thardosan, rodian, wookie, mon calamari), a játék során pedig 6 fő szakmát és megannyi elit szakmát sajátíthatunk el. És a lényeg, hogy mindegyik szakma ugyanannyira fontos. Legalább akkora kereslet van egy jó szakácsra, mint egy mesterlövészre. Jediből egyelőre kevés van, hiszen azt ki kell érdemelni hosszas kitartó játékkal. Lehetőség van csatlakozni a lázadó és a birodalmi oldalhoz, melyek újabb izgalmakat jelentenek, legyen az missziózás vagy a játékosok elleni polgárháború.
Részletek Bonahh Vox, Darjani polgármesterének naplójából
Október 26.
Kedves napló. Kénytelen vagyok soraimat azzal kezdeni, hogy új életet kezdek. A kereskedőhajóm, mely egész eddigi életemnek értelmet adott, végleg odaveszett. A kalózok pillanatok alatt űrszemetet csináltak belőle. Szerencsére egy birodalmi cirkáló kimenekített, és furcsamód rendesen bántak velem. Kedvesen elmutogatták mi, merre, mennyi, kezembe nyomtak két dinnyét és egy űrkomp jegyet. Szerintem ha megkérem őket, hadd maradjak itt takarítónőnek a fedélzeten, felvettek volna, de az mégsem egy olyan karrier amit anyám szánt nekem.
Október 27.
Úgy döntöttem, Korélia fővárosába jövök, Coronetbe. Most itt ülök a kantinban, körös-körül idegen arcok rázzák valami eszement zenére. Ez a galaxis legnépesebb városa. Kereskedők, iparosok és harcosok próbálnak itt üzletelni. Most itt vagyok én is, hátha a nagyok asztaláról jut nekem is morzsa. Mivel hajóm már nincs és semmihez sem értek, kénytelen leszek valami új szakmába kezdeni. Végignéztem a lehetőségeket a városban. Lehetnék doktor, kézműves, harcművész, felderítő, mesterlövész vagy akár dolgozhatnék a szórakoztatóiparban is. Mindenesetre ma még nem akarok munkára gondolni. Maradék pénzemből veszek még egy korsó jawa sört, és odaülök ahhoz a nagyobb társasághoz.
Október 28.
Reggel azzal nyitottam, hogy körbenéztem a bazárban, hátha akad nekem valami új ruhadarab. Volt, de sajnos pénzem nem volt hozzá. Úgyhogy végleg elhatároztam magam. Felkerestem egy Entertainer tanítót, majd egy Marksman és egy Scout trénert. Érdemesnek láttam az utóbbi kettőt is elkezdeni tanulni, mert utazásaim során nem árt, ha a zenélésen kívül máshoz is értek. Meg aztán amíg nem űzöm mesterfokon egyiket sem, képes vagyok több szakmában is kotnyeleskedni.
Egy nagyobb társaság befogadott, és hihetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Most itt ülök a csapattal, valahol a Dantooine csodaszép éjszakájában a tábortűznél. Épp pihenőt tartunk a nagy vadászatban. Kaptam tőlük fegyvert és gondoskodást, cserébe én zenélek és táncolok nekik. Fura egy társaság, van közöttük kis jópofa rodian, egy 2 méteres szőrös vuki, egy gyík doktor, és pár keménykötésű fazon. De rendeses lények, és ez a lényeg. Na, mára befejezem, mert szedjük a sátorfánkat és irány vissza a vadászmezőre.
Október 29.
Nehezebben megy a tanulás, mint gondoltam. Ráadásul nem is nagyon fizetnek meg. Most itt táncolok a Bela Vistal színház büféjében, közönség semmi. Fél óra zenélésért kapok annyit, hogy visszautazhassak a fővárosba. Sajnos amíg az ember csak tanul egy szakmát, kénytelen igazából megelégedni azzal a sikerélménnyel mikor egy felsőbb szintre léphet. Ugyanis a különböző misszió-terminálok nem osztják a nagy pénzeket kezdőknek.
Az este folyamán felajánlottam segítségemet egy rendkívül jó modorú Twileknek, nevezetesen Pro Ca’Mbarusnak. Bányákat raktunk le gazdag lelőhelyeken. Elbeszélgettünk erről-arról, és megmutatta hogy társaival hol telepedtek le. Ez még nem egy város, de szerintem lesz belőle valami. Sőt, lehet, hogy én is letelepszek. Bár egy kicsit messze van mindentől, de egyelőre nekem a jó környezet a fontos.
Október 30.
A mai napon összefutottam a csapat vezetőjével a coroneti kantinban. Leültünk egy csendes sarokba és megbeszéltük, hogy aznap én is hivatalosan a Space Hussars szövetség tagja lehetek. Mivel én a szórakoztató iparban dolgozok, állítólag rám nem vonatkoznak olyan kemény szabályok. Ez megnyugtató, hiszen tényleg alig keresek valamit.
Október 31.
Amilyen rosszul indult a hetem, olyan jól fejeződik be. Jól tettem hogy visszajöttem zenélni Coronetbe. Már csak azért is, mert zsúfolt helyen sokkal gyorsabban tanulhat az ember. Itt mindig akad olyan rendes lélek, aki meg is tanít, ha új szintre emeltem a tehetségem. A trénerek amúgy is drágák, ha valaki pedig meg tud tanítani minket, az kölcsönösen jó, mert ő akkor a tanításért közelebb kerül a mesteri szakma lerakásához. Egyedül alap szakmákat vagyunk kénytelenek trénerektől tanulni, de az még belefér. Szóval, tanultam egy új dalt, és többen csúsztattak a zsebembe borravalót. Megfáradt harcosok hálásak errefelé a zenészeknek, hiszen mi vagyunk azok, akik gondolataikat megtisztítunk minden bútól és bajtól.
November 6.
Régen nem írtam, de ennek oka is volt. Már hetek óta megy a vita, hogy ki legyen városunk első polgármestere, hiszen hamarosan elkészül a városháza és akkor hivatalosan is felkerül közösségünk a térképre. Ezeknél a vitáknál valahogy az én nevem folyton szóba kerül, persze jó értelemben. Seraphy, a szövetség vezetője bizalmat szavazott nekem, és felkért, hogy vállaljam el ezt a posztot. Ő pedig megígérte, hogy mindenben támogat, és a csapat ott lesz mögöttem. Egy ilyen kérésre nem lehet nemet mondani.
November 7.
Lassan már a galaxis összes bolygóját megjártuk. Egyik szebb, mint a másik. És amilyen szépek, olyan veszélyesek is. Sajnos a veszélyt néha keresni kell. Tegnap kénytelenek voltunk egy kisebb elit csapattal a Lok bolygóra utazni, hogy Kimogilla sárkányra vadásszunk. Szükség van ugyanis az állat némelyik részére, hogy jó minőségű páncélt tudjon gyártani drága jó páncélkovácsunk. A vadászat amúgy jól sikerült, páran ugyan a klónozóban kötöttek ki, de eredményesek voltunk.
November 8.
Utánajártam, hogy mint leendő polgármester milyen kötelezettségeim lesznek. Az első dolgom természetesen egy politikus tanító felkutatása lesz. Azután pedig meg kell beszélnünk a vezetőséggel, hogy milyen adókat vezessünk be. Ó, és a legfontosabb dolog még bizonytalan. Hogy mi legyen városunk neve. Több ötlet is elhangzott de talán a leghasználhatóbb az a változat lenne, ha magáról a vidékről, Darjani Plains-ről neveznénk el a várost.
Egy város pedig sok jó dologgal jár. Lesz saját kantinunk, orvosi rendelőnk, repterünk és parkjaink. Már alig várom.
November 9.
Kicsit elbeszélgettem a mai napon más szakmák művelőivel. Megkérdeztem, hogy megy a soruk. Sokan panaszkodtak, hogy mostanság kevés a jó minőségű anyag. Ez azért is probléma, mert ha nem működik a nyersanyag-kereskedelem, akkor nem fognak jól menni az iparos szakmák sem. Ennek következtében a már piacon lévő jó minőségű áruk értékei megnőnek, és borsos áron lehet csak hozzájuk jutni. Egy komolyabb fegyver több napi bérbe kerül.
November 12.
Végre megérkeztek a hátas állatok, így már sokkal gyorsabban tesszük meg a hosszabb távokat. Szerencsére az egész csapatnak jutott egy kadu, az állatidomárunk pedig mindenkiét betanította, hogy irányítható legyen. Azt hiszem az esti vadászat is olajozottabban fog menni.
November 13.
Ez az a nap, melyre mindnyájan szívesen fogunk visszaemlékezi. A mai napon Darjani városunk hivatalosan is megalakult. Szinte mindenki itt volt a tűzijátékos ceremónián. Az alkalomra egyébként, szabónk készített nekem egy igazi, polgármesterhez illő díszköpenyt.
Mától indulhat a városiasodás, és meg kell kezdeni a beköltöztetéseket, hogy minél többen legyünk. Magasabb létszámnál ugyanis végre lehet saját repterünk, missziótermináljaink és trénerjeink. Az adókat szándékosan nem állítottam magasra, nehogy mindenkinek elvegyem a kedvét rögtön az elején az itt lakástól.
Természetesen ha ilyen öröm ér, mindig elmegyek bevásárolni. Ez egy kicsit még jobban feldobja a napomat. Egy egész gardróbnyi ruhakollekciót vásároltam magamnak.
November 20.
A város és a szövetség létszáma napról napra nő. Ma reggel pedig megnyílt a város első kantinja, rögtön a főtéren. Kicsit még üres, de arra alkalmas volt a hely, hogy egy spontán darabot előadjunk színésztehetséggel is megáldott építészünkkel.
Elhelyeztünk pár szökőkutat és utcalámpát is, ettől sokkal barátságosabb és otthonosabb lett a város. Szerencsére nagyon sok idegen jön errefele nézelődni, úgyhogy minél elébb el kell kezdenünk kiépíteni a kereskedelmet is.
November 21.
Rodian Maffiának egyre nagyobb a befolyása a városban, ami számomra nem baj, hiszen támogatják, ugyanakkor védelmezik Dajanit. Aztán hogy házaikon belül mivel üzletelnek, az már nem az én gondom, egészen addig, míg a város ennek kárát nem látja.
November 23.
Ha minden igaz, a mai napon végre felső szinten fogom űzni a zenélést. Az az igazság, hogy az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a szakmát, más fontos teendők miatt, de most ezt a kis szabadidőt kihasználom és megszerzem a mesteri címet. Szerencsére ma is sokan jönnek megpihenni Coronetbe, munka akad bőven. És elég jó kis társaság verődött itt össze, lehet hogy zenekart alapítok velük :). Na, jött is egy ismerős, neki mindenképp elhúzom a nótáját.
November 24.
Hát igen, most hogy Master Musician lettem, végre átvehetem az otthoni kantin irányítását. Teljesen új berendezést kap a hely. Azt akarom, hogy pezsegjen itt az élet. Sőt, itt az ideje, hogy megrendezzünk egy komolyabb városavató bulit.
November 30.
Mintha kicsit begyorsult volna az életünk. Új járműveket szereztünk be, és lecseréltük jó öreg hátas állatainkat. A városban végre megépülhetett az első reptér, mostantól nem kell kilométereken keresztül kalandozni az első csillagközi állomáshoz.
Pro Ca’Mbarust kineveztük a város nagykövetének. Több ízben is bizonyította rátermettségét. Sok hasonló kaliberű emberre lenne szükség, mert egyre nehezebb a vezetőség dolga. Be kell tanítani az újoncokat, anyaggal el kell látni a kraftereket. Ez folyamatos elfoglaltságot jelent és igazából egyre csak nehezedik a teher a vállunkon.
