Nah, übervietnámos fíling az éppenséggel volt hátul is, mikor önjelölt Ramboként elkacsáztam, hogy benneteket hátbakapjalak.
Voltaképpen ott,a vár mögött is két dolgon csodálkoztam: hogy a fenébe nőnek meg itt másfél centisre a szúnyogok, továbbá hogy-hogy nem csíp a csalán. utólag konstatáltam: mindkettő csípett.
Ahogy az eddigi években is mindig igyekeztünk egy-egy szerkesztőségi „banzájt” csapni, úgy idén is sort kerítettünk erre, ezúttal a lap közelgő nyolc éves születésnapja apropóján.
Kitartó és lelkes csapatunk ezúttal paintballra szánta el magát, így különösen rosszul indult a reggel, amikor a felhős égből nem kis mennyiségű csapadék zúdult alá. Azért nem adtuk fel és megcéloztuk a Weinerr Paintball Centrum X. kerületi pályáit, ahol aztán legnagyobb szerencsénkre a játék idejére nagyjából szünetelt az égi áldás, és csak néha került fölénk záport hozó felhőcsoport. Beöltöztünk az ott kapott, kétféle színű kezeslábasokba, megkaptuk az arcvédő maszkot és a 200 ételfesték alapú festékgolyóval feltöltött markert (a paintballozásnál használt „fegyvert”), majd a fontosabb tudnivalókat – mi számít találatnak, hogyan jöjjünk ki a pályáról, ha eltaláltak, stb. – összefoglaló rövid eligazítás után nekikezdtünk a játéknak.
Elsőként egy váras pályán indultunk el, az egyik csapat a védők, a másik a támadók szerepét játszva. A támadók taktikás győzelme után fordítottunk ezen a felálláson, és a másik csapat is megmutathatta, hogy támadásban ők is jók. Ezután megnéztük a szomszédos pályát, melyen a feladat hasonló volt, azonban a terep merőben más: méteres aljnövényzet (túlnyomórészt csalán :-) borította a területet, nagyszerű rejtőzködési lehetőséget biztosítva a merészebbek számára. Persze különböző nagyobb fedezékek – házak, fák – itt is akadtak.
Végül – miután először csak távolról szemléltük, hogy a házigazdáink alkotta profi csapat milyen szinten nyomja a paintballt – kipróbáltuk mi is a versenypályát, ahol felfújható fedezékek mögül lődözhettük a golyókat a másik csapat tagjaira. Ez a korábbi terepekkel szemben jóval gyorsabb játékmenetet biztosító helyszín volt, a műfüvön pedig szép becsúszásokat is előadhattunk a fedezékek mögé. A helyiek egyik játékosa aztán egyedül állt ki a közülünk jelentkező hét fő ellen, és bebizonyította, hogy még igencsak kezdők vagyunk: csúfos vereséget szenvedtünk még a létszámra alapján nagynak tűnő túlerő ellenére is. :-)
Ahogy a fotókból is látszik, egy remekül sikerült napot, egy újabb jól sikerült szerkesztőségi összejövetelt tudhattunk magunk mögött. Végezetül ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Weinerr Paintball Centrum munkatársainak, hogy lelkesen fogadtak, és segítőkészen támogatták szórakozásunkat. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártunk pályáikon.
