A Joint Task Force játék egy újabb mai korban játszódó taktikai RTS-t takar. Ez alapján akár lemondóan legyinthetnénk is, hiszen manapság már Dunát lehetne rekeszteni a hetente megjelenő háborús stratégiai játékokkal. De ez esetben más a helyzet! A Joint Task Force (a továbbiakban JTF) számos újítással pezsdíti fel az utóbbi időben sablonokból építkező RTS műfajt. A játékot a Most Wanted Entertainment nevű hazai csapat készítette. A formáció tagjai között számos olyan embert találunk, akik a S.W.I.N.E. és a Panzers Phase One készítésében vettek részt. Tehát magyar jó munkásemberekből álló fejlesztőcsapattal van dolgunk, akik egy újabb remek játékkal örvendeztettek meg bennünket.
A JTF története jelen korunk hadviseléséről szól, ahol is egy nemzetközi antiterrorista csoportot irányítunk, és hajtjuk végre egymás után a feletteseink által adott küldetéseket. Csapatunk az ENSZ felügyelete alatt tevékenykedik, és a játék 20 küldetése során a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és a Balkánon kell majd rendet tennünk elit katonáinkkal. A küldetésekről el lehet mondani, hogy kellően változatosak és érdekfeszítőek. Feladataink gyakran változnak a missziók közben, előre nem látott események következtében ilyenkor módosulnak a végrehajtandó céljaink. Történeti szál köti össze a küldetéseket, ami a célnak tökéletesen megfelel, de nem igazán szolgál érdekes fordulatokkal, emlékezetes momentumokkal.
A rövid bevezető után rá is térhetünk azokra a dolgokra, amikkel a készítők feldobták az RTS-ek unalomig ismert fegyvertárát. Az első és leginkább szembetűnő dolog, hogy a csatatéren már nemcsak az ellenséggel kell törődnünk, hanem a média képviselőivel is. Bizony, a buzgó újságírók, riporterek, tévések a csatatérre is kimerészkednek egy exkluzív riport és a szakmai előrelépés érdekében. Ez a játékban úgy jelenik meg, hogy ügyelnünk kell a média képviselőinek épségére, és úgy általában véve nem érdemes végig törnünk-zúznunk a térképen. A média megítélését egy kis kijelzőn láthatjuk, és ha a legutolsó falusi pajtát is romba döntjük, valamint nem foglalkozunk a riporterek fizikai épségével, akkor később kevesebb pénzmaggal kell majd beérnünk. Ez azt fogja jelenteni, hogy kevesebb forrásunk lesz az egységek megvásárlására, fejlesztésére, és ezáltal sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk. Tehát például amikor egy szakadár terrorista géppuskás egységet kell egy betonépületből kifüstölnünk, akkor nem a legmegfelelőbb módszer két-három tank egyesített erejével porig rombolnunk a betontömböt. Ehelyett pár gyalogos egységgel, mondjuk egy mesterlövésszel érdemes kiszedni onnan a gaz terroristát. Néha ez az óvatoskodás persze nem kivitelezhető, és a média sincs minden pályán jelen, de általánosságban érdemesebb ehhez tartanunk magunkat. Mondjuk a járműveinket elég nehéz úgy terelgetni, hogy ne tiporjanak át minden kerítésen és kunyhón, de ez az útkeresés kisebb hibáiból adódik. Minden küldetésnél általában kapunk opcionálisan teljesíthető feladatokat is, amelyek teljesítésekor plusz pénz üti a markunkat. Ezek a feladatok általában valamilyen segélyszállítmány eljuttatását, falusiak evakuálását foglalják magunkban.
Egy másik jó dolog a direct controlnak nevezett lehetőség, amellyel közvetlenül átvehetjük egy-egy egységünk felett az irányítást. Ilyenkor nem változik meg a nézet, csak a kurzorgombokkal mi tudjuk irányítani a harci járművet. Így könnyebb kitérni a rakéták elől, és a gyalogosokat is kisajtolhatjuk a járművünkkel, de hátulütője, hogy közben a többi alakulatunkra nem tudunk annyira odafigyelni. Én igazából nem is nagyon használtam ezt a lehetőséget, de kétségtelenül nagyon jó taktikai lehetőségek rejlenek benne.
A játékban természetesen megjelenik az egységek fejlesztésének lehetősége is: a sok harcot megtapasztalt katonáinkat előléptethetjük, majd ezután a küldetések közben különféle tulajdonságokkal fejleszthetjük őket a megszerzett tapasztalati pontjaik függvényében. Vannak a történet által adott fontos karakterek is, akik elhalálozása a küldetés azonnali végét jelenti. Ilyen főhősünk is, O’ Connell, aki egy veterán parancsnok. Ezeknek az egységeknek az életben tartása azért is fontos, mert segítségükkel utánpótlást tudunk rendelni a harctérre. Különböző gyalogos egységekkel, dzsipekkel, repülőgépekkel, harci helikopterekkel tudjuk bővíteni a pályán lévő alakulatainkat. A nagyobb járművekhez, mint például a tankokhoz, csapatszállítókhoz, javító kocsihoz már egy reptér szükségeltetik, amit küldetéstől függően tudunk elfoglalni a harctéren.
Az is különösen értékelendő, hogy mennyire reális körülményeket igyekeztek a készítők megteremteni a játékban azzal, hogy egészen részletesen dolgoztak ki sok játékelemet. Például amikor erősítést rendelünk, akkor a jelzőfüst helyére érkező csapatszállító helikopterből kötélen ereszkednek le a csatatérre katonáink, nem csak egyből ott teremnek. A szerelő jármű működése is reális lett. Először meg kell állnia a járműnek, és javításra kész állapotba kerülnie, utána indulhat csak meg a sérült egységek formába hozása. Ekkor mérnökembereink kiszaladnak a szerelőkocsiból és elkezdik javítani a hatókörben lévő sérült járműveket, valamint megoldják a lőszerutánpótlást is. Javító gépjárműveink arra is jók, hogy egységeinket különböző fegyverekkel (mint például rakéta, gránátvető) szerelhessük fel segítségükkel. Eddig még nem is említettem, de a játékmenet bármikor leállítható, így parancsainkat megfontolva adhatjuk ki, majd a játékot újból elindítva végrehajtják egységeink a jól átgondolt utasításainkat. Taktikai szempontból még nagyon fontos a fedezékek kihasználása. A pályán található homokzsákok és egyéb alkalmatosságok rendkívül jó lehetőséget biztosítanak egy terület bevédésére. A program kis négyzetbe zárt háromszöggel jelzi a fedezéket, a háromszög pedig abba az irányba mutat, amely irányból érkező támadások ellen védelmet nyújt. Szóval rengeteg stratégia és taktikai lehetőséget biztosítottak a Joint Task Force készítői, és tényleg csak rajtunk múlik, hogy melyeket használjuk ki közülük.
Eddig még nem szóltam a játék grafikájáról, ami nagyon szépre sikeredett. A táj és az egységek is gyönyörűek, jól kidolgozottak. A részletességre és a változatosságra sem lehet panaszunk, a játék fizikája is valósághű. A füst és robbanási effektek különösen jól sikerültek. A kamera szabadon mozgatható, forgatható, így tökéletesen tudjuk követni és irányítani a csatatéren zajló eseményeket. Az időjárási effektek is szépek és hatásosak lettek. A játékmenetet is befolyásolhatják, például egy sivatagi homokviharban lecsökken egységeink látótávolsága.
Az irányítással sincsenek gondok, a kezelőfelület az RTS-ek általános szabványa szerint készült és tökéletesen betölti funkcióját. Amivel kisebb gondok akadnak, az az egységeink útkeresési mechanizmusa. Amikor nem férnek el egy szűkebb helyen, helyük keresése közben vad forgolódásba kezdenek járműveink, ami csata esetén egységvesztéssel is járhat. Valamint amikor megadunk egy úticélt, mindig a legrövidebb útvonalon jutnának el oda, és ha közben valami a kitervelt vonalba esik, azt kíméletlenül eltiporják. Így elég nehéz vigyázni a civilek házaira, kerítéseire, kerti WC-ire.
A játék természetesen multiplayer móddal is rendelkezik. Három frakciót választhatunk: a terroristák és a Joint Task Force mellett még egy diktátor elnevezésű csoporttal játszhatunk. Az egymás elleni játék mellett kooperatív mód is rendelkezésre áll, ami egy újabb aspektussal bővíti az ezen kívül is rendkívül sok lehetőséget biztosító játékot.
Összegzésként elmondható, hogy a Joint Task Force egy jól sikerült taktikai stratégiai játék lett. Az apróbb hibákon kívül egy nagyszerű program született. A gyönyörű grafika és a taktikus játékmenet mellett sok újdonsággal is előrukkolt, amik feldobják a kliséktől megfáradt, futószalagon gyártott művektől szenvedő műfajt. Még nagyobb öröm, hogy magyar fejlesztőknek köszönhetjük ezt a gyöngyszemet. Csak így tovább, Most Wanted Entertainment! Akik szeretik a háborús taktikai stratégia műfaját, azok mindenképpen szerezzék be a Joint Task Force-ot!
