A Rainbow Six sorozat népes rajongótáborának létszáma kicsit talán apadhatott a kevésbé fényesre sikerült Lockdown után, de hát ha keverik a PC-s verziót a konzolossal, annak jó vége nem lehet, gondolhatnánk. Nem egy játékot láttam már, amely egyébként remek lett volna, de olyan irányítási problémák voltak benne, amiről világított, hogy csak azért ilyen, mert a konzolos kontrollerek korlátai közé volt szorítva. Lássuk tehát, hogy ez milyen hatással volt a széria legújabb darabjára, a Vegasra!
Elsőként az átugorhatatlan logókkal szembesülünk, ami ugyan csak néhány másodperces, de ha sokszor végig kell nézni, akkor már bosszantó. Aztán megjelenik a menü, ami úgy néz ki, mintha csak egy "work in progress" verziót kaptunk volna. Néhol a működése is ezt sejtetné velünk, de ha jobban belegondolunk, ezek is a fent említett konzol-betegség nyomai. Na de ne hagyjuk magunkat átverni az első két rossz benyomás által, vessük bele magunkat a játékba!
A játék grafikája már egy kis megnyugvással szolgál, már legalábbis abban a tekintetben, hogy nem csapták össze az egész játékot, mint a menüt. A szokásos előrelépés természetesen megvan az előző részekhez képest, de csak módjával. Ezt leginkább a környezetre értem. Néhol igen szögletes dolgokat és elmosódott textúrákat találhatunk. Persze nem vészes a dolog, csak hát láthattunk már szebbet is. Viszont a karakterek kidolgozása párját ritkítóan gyönyörű. És nem csak a kinézetükre, de a mozgásaikra is elmondható ugyanez. Erre még a későbbiekben visszatérek. A városkép, amit a helikopteres utazásoknál láthatunk, szintén nagyon tetszetős, és az akciók közben is híradós helikopterek köröznek felettünk. A Tom Clancy játékokat elsősorban nem a grafikájukért szerettük - bár ez most egész kellemesre sikeredett -, sokkal inkább a játékmenet miatt, nézzük is meg egy kicsit részletesebben ezt a részt.
Elsőként érdemes talán megemlíteni, hogy a storyline szerint egy konkrét kommandóst, bizonyos Logan Kellert személyesítjük meg, és mindig azokkal megyünk, akiket beosztanak mellénk. Egyes rendkívüli esetek alkalmával akár egyedül is, de mi nem válogathatjuk meg a társainkat, és a felszerelésüket sem. A saját holminkat annál inkább, ez is szóba fog még kerülni kicsit részletesebben.
Az irányítás - egyrészt a korábbi Rainbow Six játékokhoz képest, másrészt meg úgy nagy általánosságban véve - példásan egyszerű, és mégis sok lehetőséget rejt magában. A parancsok túlnyomó része egy gombra korlátozódik, úgymint ajtónyitás, snake-cam használata, rappel, fast rope, létra, satöbbi. Ezeket az interaktív objektum közvetlen közelében érjük el. Ha kicsit távolabb vagyunk tőle, akkor ugyanezekre utasítjuk az embereinket. A kötelet sajnos nem tudjuk a korlátok, ablakkeretek bármelyik részébe beakasztani, csak az erre kialakított kampókba, korlátozva ezzel egy kicsit a szabadságot, de ezt nem mondanám zavaró tényezőnek. Ajtón való behatolásnál van még lehetőségünk megválasztani, hogy az mi módon történjen. Embereink dobjanak be egy gránátot, robbantsák be az ajtót először, vagy csak úgy nyissanak be, és tisztítsák ki a helyiséget. Ha egyszerre több helyről akarunk rohamozni, arra úgy van módunk, hogy az egyik bejárathoz állítjuk embereinket, mi magunk átmegyünk a másikhoz, kiadjuk a parancsot a behatolásra, majd rögtön utána mi magunk is betörünk.
Azon kívül, hogy rengeteg mindent az "action" gomb használatával végezhetünk, más gomboknál is vannak összevonások, vagyis több funkció egy gombra. A tárazás gombot például röviden megnyomva - milyen meglepő - emberünk tárazni fog. De ha kicsit hosszabban nyomva tartjuk, egy kisebb fajta gyorsmenü ugrik elő, ahol az aktuális fegyver több funkcióját is elérhetjük. Ezek a funkciók egy egyszerű és egyértelmű ikonnal vannak jelölve, a célkeresztünk körül maximum négy irányban helyezkedhetnek el, és a kiválasztott funkciót a menü megnyitása után az egér megfelelő irányba való elmozdításával érhetjük el. Egy egyszerű rohamfegyvernél például felfelé mozdítva ugyancsak a tárazást tudjuk végrehajtani, balra mozdítva pedig a hangtompítót tesszük fel. Ez nem egy előre kiválasztandó "extra" a fegyverekre, ez mindig rendelkezésünkre áll. Persze nem minden fegyvertípusra. Géppuskára például nem meglepő, hogy nincsen, de mesterlövészfegyvereknél azért hiányoltam egy kicsit. Egyébként amikor feltesszük a hangtompítót, egyben parancsot is adunk a csapatnak, hogy ők is tegyék meg ugyanezt, ha pedig valakinél olyan fegyver van, amire nem lehet hangtompítót tenni, akkor előveszi az oldalfegyverét.
A sok egyszerűsítés mellett azért még mindig elkelnek a zongoristaujjak a többi funkcióhoz, úgy mint lopakodás, guggolás, éjjellátó készülék, hőérzékelős szemüveg, tüzelési mód váltása, gránátdobás, valamint a csapatra vonatkozó parancsok, rules of engagement, követés, pozíció tartása, és elsőként semlegesítendő ellenfelek kijelölése. Ez utóbbi például akkor fontos, ha bekémlelünk egy szobába a snake-cammel, és azt látjuk, hogy egy terrorista már a túsz fejének szegezi fegyverét. Az éjjellátó és thermo-szemüveg szintén fontos szerepet fog kapni, a játék előrehaladtával ugyanis egyre rosszabb látási viszonyokkal rendelkező helyszíneken kell áthaladnunk. Eleinte csak koromsötét szobákat találunk, ahol az éjjellátó szemüveg még használható, aztán később már lesznek ködös, vagy füstös helyek is, ahol a fent említett készülék használatával sem látunk semmit. Ilyenkor jön a Splinter Cellből már ismert hőérzékelő, csak itt a dolgot kissé izgalmasabbá teszi, hogy saját embereinket is ugyanolyannak látjuk vele, mint ellenségeinket, na meg én magam is több tárra való lőszert eldurrogtattam fedezék felett kikandikáló emberfejnek vélt célpontokra, mire kiderült, hogy azok csak felmelegedett lámpák a falon.
Felszerelés terén egész szép repertoárból válogathatunk, bár néha volt hiányérzetem. Mint azt már fentebb említettem, csak a saját holminkat tudjuk összeválogatni, csapattársaink azt hozzák mindig, ami nekik legjobban kézre áll. Először is küldetés előtt van módunk fegyverzetet válogatni. Aztán igen gyakran találhatunk a pályákon is lerakva szép méretes ládákat "Equipment" felirattal, amiből alapesetben az eldurrogtatott patront pótolhatjuk, de akár egészen más fegyvert is magunkhoz vehetünk, ha időközben rájövünk, hogy rosszat hoztunk. A választást egyébként már csak azért is nehéz elrontani, mert elsődleges fegyverből kettőt is magunkkal vihetünk. Habár túl nagy leküzdenivaló távolságok a játékban nincsenek, én már csak megszokásból is a hátamra szoktam akasztani egy mesterlövészpuskát, amellett, hogy a kezemben persze ott van a minden célra alkalmas rohamfegyver. A fegyverekre aztán tehetünk egy-egy szereléket is, a hangtompítón kívül, ami az előző részben alapból kizárta a többit. Na de ha mindezek ellenére mégiscsak sikerül a lőszerkészletünk végére érni, akkor bármelyik lelőtt terroristától elvehetjük az elejtett fegyverét, vagy csak a lőszert, ha épp azt a fajtát használta, amit mi is.
Az elejtett fegyver felvétele szintén egy multifunkciós gombbal történik, amely röviden megnyomva fegyvereink között vált, hosszabban megnyomva alapesetben egy újabb menüt, ezúttal egy inventoryt nyit meg, ahol a három fegyverünket, és a kétfajta gránátunkat érhetjük el a fent vázolt módon. Ha pedig egy földön heverő fegyverre célozva nyomjuk ezt a gombot, akkor emberünk eldobja azt, ami a kezében van, és felveszi a másikat.
Hogy egy csapattárs meghaljon a játékban, ahhoz nagyon el kell szúrni valamit. Leginkább eszméletvesztéses balesetek a jellemzőek, azok viszont elég gyakran. Ilyenkor a másikat utasíthatjuk, hogy menjen oda és pofozza helyre egy kicsit, vagy ezt megtehetjük mi magunk is, de sietni kell, mert ha nem érünk oda időben, el is vérezhet. Saját magunkon a sérülést úgy vesszük észre, hogy látásunk kissé elmosódik, ennek mértéke a sérülés mértékétől függően egészen a teljes vakságig fokozódhat. Ilyenkor van még lehetőségünk fedezékbe vonulni, várni pár másodpercet, amíg ez elmúlik, és mehetünk tovább. Maradandó sérüléseket nem szenvedünk, kivéve persze ha sikerül annyi golyót magunkhoz vonzani rövid idő alatt, amibe bele is halunk. A két emberünk nagyon szépen dolgozik együtt, még nézni is öröm, ahogy betörnek egy ajtón, belendülnek egy ablakon, és fedezik egymást. De a csapat csak velünk együtt működőképes természetesen, az nem járható út, hogy embereinket mindig előreküldjük, hogy aztán nekünk már csak a hullákat kelljen kerülgetni - bőségesen ki kell vennünk a részünket a piszkos munkából. A társaink úgy egyébként elit kommandóshoz méltóan aprítják a terroristákat - a Raven Shieldben azért még megesett, hogy egy mesterlövész két tárat ellőtt egyetlen célpontra.
A Rainbow Six sorozatra nem jellemző, de igen fontos új játékmeneti tényezőket említeném meg a következőkben. Először is tudunk fedezékeket használni olyan módon, hogy ha találunk valami erre alkalmas objektumot - legyen az fal, autó, egy halom zsák, vagy bármi egyéb -, akkor karakterünk háttal a fedezékhez simul, a kamera pedig külső nézetre vált, hogy lássuk, mi van a fedezék mögött. Ilyenkor korlátozottan bár, de lehetőségünk van mozogni, hátunkat a fedezékhez szorítva, amíg annak a hossza ezt megengedi. Ha a széléhez érünk, lehetőségünk van csak a fegyvert kidugva vakon lövéseket leadni, vagy kihajolva mögüle célzottan lőni. A másik nagyon fontos momentum a kötelek használata. Ha a korlátokon, falak tetején erre kialakított kampókat találunk, akkor abba be tudunk akasztani egy kötelet, és leereszkedni rajta. Ha ez egy fal mellett történik, akkor akár felfelé is mászhatunk a kötélen, de ha nincs, amin megvethetjük a lábunkat, akkor csak lefelé tudunk csúszni. Ha fal mellet ereszkedünk lefelé, meg is tudunk állni bármikor, ilyenkor a pisztollyal akár lőhetünk is. Ha ereszkedés közben egy ablak kerül elénk, azon egy szép elrugaszkodásból szerzett lendülettel be is tudunk vetődni, csakúgy, mint a nagyok. Ez egy igen látványos és hasznos dolog, sok kellemetlen pillanatot sikerült így okoznom a terroristáknak, de ne feledjük, ugyanezt ők is meg tudják tenni velünk. És meg is teszik... A fentebb kissé rossz színben feltüntetett grafika mellett szóljon, hogy az üveg törését nagyon szépen megoldották. Ép üvegtáblán a fent említett módon tudunk áthatolni, de ha egy lövéstől megsérült, akkor simán át is gyalogolhatunk rajta.
A játék hangulatán sokat dob még a karakterek beszéde is. Csapattársaink a legveszélyesebb helyzetben is halálosan laza macsók érzetét adják, ellenfeleink meg terroristákhoz méltóan káromkodnak, mint a vízfolyás. Na nem mintha nem tudnék meglenni csúnya beszéd nélkül, de hát kérem szépen, itt mi meg akarjuk ölni egymást, és olyankor nem mindig a legkedvesebb szavak jutnak az ember eszébe. Mindamellett, hogy sokat dob a hangulaton, még az ellenfelek számára is remekül lehet belőle következtetni. A laza macsóság meg néha igen fárasztó poénokat eredményez. Amikor leszakad egy kaszinó tartozékát képező hatalmas harang több emeletet átszakítva, egyik társunk csak úgy félvállról odavetve megkérdezi: "Szerintetek meghallották?"...
Játékállást menteni sajnos nem lehet, és én személy szerint ezt tartom a legfőbb hiányosságnak. Van néhány olyan rész, ami azért nem sikerült elsőre, mert nem voltam elég türelmes, aztán persze utána pláne nem fog sikerülni, mert másodjára, harmadjára még annyira sem vagyok türelmes... Na de egyik szituációt sem lehetetlen megoldani, csak hát van néhány olyan, ami nem feltétlenül fog elsőre sikerülni. Néha például nagyon kevés reakcióidőnk van, mielőtt a semmiből előtűnő terrorista közvetlen közelről megküld minket a shotgunnal. Nem rossz dolog ez a szakaszonkénti automatikus mentés, tényleg izgalmasabb is tőle a játék, mert így tétje van, de azért jó lenne, ha én dönthetném el, hogy csak erre hagyatkozok, vagy egy-két húzósabb helyzetnél kicsit sűrűbben mentek. Arról már nem is beszélve, hogy új pálya vagy pályarész betöltésénél nem feltétlenül menti el az aktuális állást, ahogy azt logikusnak találhatnánk, hanem csak akkor, ha megyünk még előre pár lépést...
Eddig úgy gondoltam, hogy a Tom Clancy játékokat három jól elkülöníthető kategóriába lehet sorolni. Elsőként a csapatos-precízentervezgetős-épületharcos kategória Rainbow Six megnevezéssel, aztán a csapatos-egyszerűenirányítós-külsőhelyszínes téma Ghost Recon címszó alatt, és végül az egyszemélyes-sunnyogós-kötélencsúszkálós verzió Splinter Cell néven. Namármost a másik két kategória jelenlegi ismereteim szerint még tartja magát a fent említett korlátokhoz, de a Vegas nagyon kiugrott a saját kategóriájából. Mégpedig olyan formán, hogy a három kategória összes jó tulajdonságát magába foglalja, úgyhogy ha akármelyik stílust szeretted a fent említettek közül, ez is tetszeni fog! Ha a számtalan kommandós FPS közül ki kellene választani a legjobbat, én gondolkodás nélkül erre voksolnék, még akkor is ha az ilyen nagynevű játékok megszokott árszintjén lehetne hozzájutni, de a hab a tortán, hogy a Vegas "nevetséges" 6990 Ft-os áron került a polcokra.
