26 évvel ezelőtt, 1980-ban jelent meg az azóta legendássá vált szimulátor-sorozat első része, Apple II és TRS-80 számítógépekre. Bruce Artwick fejlesztése egy monokróm és négyszínű grafikát támogató, egész egyszerű megjelenésű szimulátor volt, mely azonban az évek során igencsak kinőtte magát, és gyakorlatilag "A" legélethűbb és egyedüli polgári repülőgép szimuláció lett belőle. 1982-ben lépett a képbe a Microsoft, az ő kiadásukban jelent meg az első IBM PC változat, melyet aztán folyamatosan követtek az újabb epizódok. Három év szünet után nemrég került boltokba a legújabb, tizedik rész.
Ahogy azt már megszokhattuk, a játék hardver igénye meglehetősen magas, de ez esetben túlzottan magasra tették a lécet a fejlesztők. Igaz, a grafikai beállítások hangolására igen sok lehetőségünk van, de egy jónak nevezhető konfiguráción se volt tökéletesnek nevezhető az FS X futása, különös tekintettel a töltési időre. (Akár 5-10 percig is töltötte az adatokat a játék egy-egy küldetés előtt.) Miután visszatértünk a géphez egy pohár üdítővel és vártunk további 1-2 percet, hogy befejeződjön a töltés, vagy igen részletes grafika fogad maximális mértékben játszhatatlan sebességgel (ha optimistán minden beállítást a maximumra vettünk), vagy egy, a korábbi verziónál nem szebb látvány, nagyjából játszható framerate mellett (gépünk teljesítményétől függően). Egyik lehetőség se nevezhető annak, amire az ember egy folytatás esetében igazából számítana.
A játék két DVD korongon található, a teljes telepítés mintegy 13 gigabyte tárterületet igényel. Cserébe viszont kapunk 24 repülőgépet, 45 részletesen modellezett repteret, melyek közül 21 új az FS sorozatban, 38 részletesen kidolgozott várost, valamint 50 körüli küldetést. Mindez a játék Deluxe verziójára igaz, ugyanis a Flight Simulator X kétféle változatban kapható. A Standard verzióban kevesebb található mindenből (18 gép, 40 reptér, 28 város, 30 körüli küldetés), a Deluxe változat pedig még annyi extrát ad hozzá, hogy kapunk némelyik virtuális repülőgépünkhöz egy Garmin G1000-es navigációs rendszert is, valamint multiplayer játékban a toronyból is irányíthatjuk a többieket. Ahogy azt már a Microsoft korábbi programjainál is megszokhattuk, azok valamelyest az átlagos játékszoftver ár fölé emelkednek, és ez különösen igaz volt a Flight Simulator epizódokra. Így van ez most is: a standard verzió 16000, míg a Deluxe Edition kiadás nem kevesebb, mint 24000 forintos áron került a boltokba.
A Flight Simulator X-ben repülhető gépek palettája igen széles, a levegőbe emelkedhetünk sárkányrepülővel, motor nélküli vitorlázó géppel, helikopterrel, Cessnával, vagy akár egy nagy Boinggel is. Az irányítás elsajátításában sok segítséget nyújt az első 15-20 küldetés, melyekben az első felszállástól kezdve a vitorlázó repülőgéppel minél tovább levegőben maradáson keresztül a sugárhajtású gépek működtetéséig minden fontos információt megkapunk. A küldetések amúgy igen változatosak, kezdetben persze csak az égen jelölt virtuális kapukon kell keresztülmennünk, vagy egy megadott reptéren leszállnunk (ami például egy rövid leszállópálya esetében nem is feltétlenül egyszerű). Aztán ahogy haladunk előre, úgy kapunk egyre nehezebb feladatokat: a váratlan elromló motorú gépünkkel kell landolnunk egy magas hegyek által körülvett repülőtéren, vagy kaszkadőrmutatványként egy kisgéppel egy autóbusz tetejére kell megérkeznünk. Mindenképpen örvendetes, hogy az előző rész repülj ide vagy oda feladatai után most már komolyabb feladatok formájában kapjuk a küldetéseket. Ezek mellett pedig természetesen itt is elérhető a szabad repülési mód: a gép, kiindulási repülőtér, dátum, napszak és időjárás kiválasztása – és újabb hosszú töltés – után miénk a vezérlés és megcélozhatjuk a kék eget.
A vezérlés történhet egérrel vagy analóg karral rendelkező gamepadről (a mellékelt útmutató az Xbox 360 kontrollert javasolja) is, de természetesen a legjobb, ha egy megfelelő joysticket használunk hozzá – az élmény feltétlenül így a legnagyobb, és a vezérlés is egyszerűbb. Mi egy Logitech Force 3D és egy Saitek X52 botkormánnyal teszteltük a játékot, mindkettő teljes mértékben megfelelőnek bizonyult az irányításhoz. A műszerfalon lévő gombokat, kapcsolókat pedig akár egerünk segítségével is állíthatjuk. A 3D-s virtuális pilótafülke kidolgozottsága igen részletes, a műszerek feltételezem, mind ott vannak, ahol azt a valódi gépben is találnánk. A 2D műszerfal esetében pedig oda tologathatjuk az egyes paneleket, ahova kedvünk tartja – ha két monitorral rendelkezünk, akár mindkettőt remekül kihasználhatjuk, igaz, a program nem jegyzi meg, mit hova raktunk, és a következő felszállásnál kezdhetjük elölről a rendezgetést.
Azt hiszem, zárásul elmondható, hogy a kategóriájában egyedülálló programmal van dolgunk. Igaz, jelentős konkurens híján nagy verseny sincs a polgári repülőgép-szimulátorok terén, de a Microsoft ismét egy igazán élethű és részletesen kidolgozott programot tett a játékosok asztalára, melyhez várhatóan ismét számos kiegészítő érkezik majd a lelkes rajongóktól vagy az erre szakosodott kisebb fejlesztőcégektől. Óriási problémája azonban az embertelenül magas hardverigény, így vagy a játék mellett nagy (hatalmas) összegeket kell költenünk gépünk fejlesztésére is, vagy várnunk kell egy darabig, míg csökkennek a hardverárak...
