Gears of War

Egy konzol sikerét nagyon nagy százalékban a kizárólag rá kapható játékok minősége határozza meg. A Microsoftnak az Xbox 360 bevezetése után szüksége volt egy új, erős névre, hiszen a Halo sorozat mellett alig volt exkluzív franchise a birtokukban. Bő két éve, hogy bejelentették a Gears of Wart, amire mi már valószínűleg alig, az állkapcsunk azonban annál inkább emlékszik. Mindenki döbbenten figyelte annak idején a képeket, és sokan felkiáltottak, hogy „Ez tuti Photoshop!”. Aztán idővel jöttek a videók, TV reklámok, és az őrület fokozódott. Már ekkor lehetett hallani arról, hogy lesz PC-s port, viszont ezt mindig sikeresen megcáfolták, de azért a szívünk mélyén tudtuk, hogy az Epic nem hagy minket cserben...

És most itt van! Nem csalás, nem ámítás, a Gears of War egy éves késéssel PC-re is megérkezett! (Pontosabban a hazai premier decemberre várható. – Dino) Régen nyitottam ki egy játék dobozát ilyen izgatottan (az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy én még csak egy papírtokban kaptam meg a tesztpéldányt), a lemeztálca visszahúzódása se tűnt még ilyen lassúnak... És ekkor jött az emberkínzás: a GoW installja kb. 15-20 percig tart, a legjobb gépeken is. Ezek után a profilokkal és Windows Live-val történő vacakolás már csak hab a tortán. De ezzel nagyjából véget is érnek a játékkal kapcsolatban felhozható negatívumok, innentől már csak kb. 10 órányi felhőtlen szórakozás vár arra, aki beleveti magát Marcus Fenix és a Locustok csatájába.

Kissé sablonos módon, egy börtöncellából szabadulva kezdődik a játék, és ekkor még nem sokat értünk abból, ami történik körülöttünk. Az igazat megvallva az előzményekről leginkább a kézikönyv pársoros beszámolója ad csak tájékoztatást, és még jó pár óra játék után se jönnénk rá mindenre magunktól. A lényeg, hogy egy bizonyos Locust nevű alien horda a föld alól támadva rátör az emberiségre, akik végül saját civilizációjuk nagy részét is kiirtva tudják csak megfékezni őket. Mi egy áruló katonát, Marcust irányítjuk, kinek célja frissen szerzett csapatával az ellenség megsemmisítése egy speciális fegyver segítségével.

Mindezt olyan tálalásban rakja elénk az Unreal 3 engine, amilyenben PC-n eddig még nem lehetett részünk. A pályákból csak úgy árad a sötét, gótikus hangulat. Tökéletesen sikerült ábrázolni a lerombolt városokat; az egykor gyönyörű épületek most romokban hevernek, az utcán kiégett járművek, mindenhol kosz és mocsok. A részletesség valami elképesztő, igazi látványorgiában lesz mindenkinek része, aki kipróbálja a Gears of Wart. Most biztos sokan mondják magukban „persze, majd 2 év múlva, amikor lesz olyan gépem...”. Jó hírrel szolgálhatok mindenkinek, ugyanis a játéknak egyáltalán nincs akkora gépigénye, mint várható volna. Persze a maximális beállításokhoz azért egy komolyabb masina kell, de ez medium grafikával is bebüntet mindent, és ahhoz már egy középkategóriás videókártya is bőven elég. Tapasztalataim szerint a memória mérete és a VGA a legmeghatározóbbak a gépigényben, nem feltétlenül szükséges valami új többmagos proci. A kiváló zenével kiegészülve szinte már-már egyfajta interaktív filmmé válik a játék, bár ez konzol esetében a TV-n nyilván hatásosabb volt. :-)

Már az első percek után rá fog mindenki ébredni, hogy ez bizony nem egy agyatlan „megyek oszt hent” shooter; csak fedezékről fedezékre tudunk előre haladni, a célkereszt hiánya miatt pedig a Rambo hajlamú játékosok három másodpercnél tovább nemigen fognak életben maradni. A Call of Duty újabb részeihez hasonlóan nincs életpont a játékban; ha sebződünk, akkor egy folyamatosan élénkülő logo jelenik meg a képernyő közepén, majd ha visszahúzódtunk fedezékbe, szépen elhalványul. Én sose voltam ennek a rendszernek a híve, de be kell valljam, itt tökéletesen működik és nagyon hamar hozzászoktam. A legfontosabb gomb a játékban a lövés mellett a Space; szinte az összes speciális mozdulatot ezzel hajthatjuk végre. Bukfencezéshez, fedezékbe ugráshoz vagy egy nagyobb tereptárgyon való átmászáshoz is ezt fogjuk használni. Sima ugrás és guggolás nincs is a játékban, ami az elején kissé zavaró lehet, de később már nem fog hiányozni. Rendkívül egyszerű és logikus az irányítás, ami már Xboxon is így volt, de PC-n az egérnek hála csak javult a helyzet.

Az Epicnél úgy gondolták, bevezetnek egy újfajta rendszert, amivel izgalmasabbá tehetik a harcokat. Ez az ún. Active-reload: ha újratárazás közben a megfelelő időben megnyomjuk újra a gombot, akkor sebzés bónuszt vagy azonnali betöltést nyerhetünk, viszont ha kicsúszunk az ideális szakaszból, akkor emberünk hosszasan bíbelődik a fegyverrel, ami nem túl kellemes dolog, amikor csak úgy rajzanak az ellenfelek. No de mivel is pusztítjuk ragyás barátainkat? Alapból kapunk egy pisztolyt, ami nem sok mindenre jó, de eldobni nem tudjuk. Emellett még két nagyobb fegyver lehet nálunk és négy darab gránát. Az assault rifle egy automata puska, megspékelve egy láncfűrésszel az alján. Főleg ez utóbbi miatt fogják sokan megkedvelni, hiszen ha elég közel kerülünk egy ellenséghez, akkor a láncfűrésszel brutálisan kivégezhetjük, amit a monitorunkra fröccsenő vér tesz még látványosabbá :-). Van még shotgun és mesterlövész puska is, ezek semmiben sem térnek el a megszokottól. Ezek mellett még van a locustok karabélya, ami szintén jól jön ha éppen rosszul állunk a lőszerrel. És persze nem maradhatott ki a jó öreg rakétavető sem. Van még egy különleges fegyver, amit csak úgy hívnak, „Hammer of Dawn”. Ez egy kizárólag nyílt terepen használható, egyfajta jelölő berendezés, amelynek segítségével egy műholdról kilőtt hatalmas lézernyaláb pörköl oda a becélzott szerencsétlennek. A nagyobb alieneket legtöbbször csak ezzel tudjuk megsemmisíteni. Fontos megjegyezni, hogy valamennyi fegyver csak célzással együtt használható normálisan, anélkül csak vakon lövöldözünk majd a semmibe. Ami feltűnt viszont, hogy X360-on mintha jóval könnyebben haltak volna az ellenfelek, PC-n rengeteget kell lőni beléjük. Néha majd szembetaláljuk magunkat rögzített gépágyúkkal is, amiket elfoglalva megsokszorozhatjuk tűzerőnket, amire szükségünk is lesz, mert a designerek annyira leleményesek voltak, hogy ilyen szituációkban mindig egy egész falkányi locust próbál az életünkre törni, hogy visszaszerezzék. Ellenfeleink ugyanúgy kihasználják a fedezékek adta lehetőségeket, mint mi, de épp emiatt a harcok nem igazán látványosak, amolyan állóháború feelingje van az embernek.

Ugyan a fejlesztők figyeltek arra, hogy viszonylag sokszor megtörjék a harcok monotonságát valami eltérő cselekménnyel, ez nem mindig sikerült. A környezet sem valami változatos, de ebben minden fejezet hoz valami újdonságot. Vannak például éjszakai pályák, ahol óvakodnunk kell a sötét helyektől, majd elered az eső, végül bejutunk a föld alá is. Mindazonáltal a játékosnak van egy olyan érzése, hogy ha nem lenne a csúcs grafika, akkor jóval kisebb élvezeti faktorral rendelkezne a játék.

Viszont van a Gears of Warnak egy aduásza, mégpedig a kooperatív játéklehetőség. Konzolon ez megszokott, PC-n azonban ritka, mint a fehér holló... Sajnos ezt a lehetőséget technikai okok miatt csak az előbbin állt módomban kipróbálni, de az biztos, hogy ilyenkor az élmény hatványozódik. Egyébként az összes multiplayer módot csak a Windows Live-on keresztül tudjuk elérni, amihez kreálnunk kell egy Live accountot. Kivétel egyedül a LAN-os játék. Bár a multi része a játéknak nagyon kidolgozott, rengeteg pálya (bekerült pár új is) és játékfajta (bónusz a King of the Hill) van, én nem jósolok neki nagy jövőt. Lehet, hogy a shooterekben vegetáló Xboxos közönségnek képes volt újat mutatni, de PC-n a rengeteg korlát miatt hamar rá fognak unni a játékosok (és pont mostanában jelent/jelenik meg az UT3 is, mint tökéletes alternatíva). Mindenesetre pár óra erejéig mindenkinek érdemes kipróbálni, már csak a láncfűrészes móka miatt is.

Nem vagyok könnyű helyzetben a Gear of War értékelésénél, annak ellenére, hogy elemekre lebontva szinte hibátlan minden téren. A portolás jól sikerült, hiszen az irányítás tökéletes és a gépigény is mérsékelt, valamit kaptunk néhány új pályát is. De ennél mégis többet vártam. A csodálatos grafika, a pörgős kezdés az elején tényleg beszippantja az embert, de ahogy múlik az idő, úgy józanodunk folyamatosan ki és látunk be a felszín mögé. És ott bizony semmi különlegeset nem találunk. Ettől függetlenül, aki kipróbálja a Gears of Wart, annak lenyűgöző élményben lesz része, amit jó darabig nem fog elfelejteni. De évek múlva a gyönyörű grafikáján kívül nem sok mindent fogunk tudni felemlegetni belőle...