The Settlers - Egy birodalom születése

A Settlers sorozat első, esetleg második része szerintem mindannyiunk számára kiskorunk legemlékezetesebb élményei voltak (illetve ha vannak olyan zsenge életkorú olvasók, akiknek a sokadik rész jelentette a megismerkedést a PC játékok világával, akkor én kérek elnézést... :o) ). Emlékszem, micsoda érdeklődéssel és örömmel figyeltem, ahogy a főváramból kibotorkáltak az első kedves és pufók emberkék, és elkezdték kalapálni az épülő-szépülő házaikat, miközben bájos, andalító zene szólt. Még most is fel tudnám idézni az első Settlers zenéjének a dallamát! Bizony, volt ezeknek az ősrégi játékoknak (és nem csak a Settlersnek) egy olyan magával ragadó, mágikus hangulata, amely a számítógépes játékok rajongójává tette az ifjúságot, engem pedig olyan szintre juttatott, hogy most a PC Dome hasábjain hadoválhatok nektek össze-vissza, mindenféle játékról. :o)

Nálam a Settlers második, harmadik, és negyedik része jelentette a sorozat csúcspontját, ezeket élveztem a legjobban. Amúgy végigkövettem a részeket, egyedül az ötödik állomás maradt ki az életemből. De mivel az általános vélekedés szerint ez az epizód kivételesen nem ütötte meg a mércét, így igazán nem is bánom... Szóval nem minden esetben vagyok tisztában, hogy a hatodik rész újdonságai mennyire tekinthetők valóban újdonságnak, de aki a „fekete bárányként” funkcionáló előző epizódot is jól ismeri, az úgyis el fogja tudni majd dönteni.

A Rise of an Empire (illetve a hazai magyar feliratos változatban Egy birodalom születése) alcímet viselő részben egy birodalmat kell kiépítenünk, amelynek terjeszkedéséhez újabb és újabb tájakon, pályákon keresztül visz az út. De a birodalomépítés nem olyan öncélú, mint a korai epizódokban, hanem minden esetben konkrét feladatokat kapunk, amelyeket végre kell hajtanunk. Élelmet és ellátmányt kell termelnünk a környező falvaknak, meg kell fékeznünk a viking portyákat, segítenünk kell ostrom alatt lévő szövetségesünknek, le kell rombolnunk az ellenséges várost, stb. Ráadásul nem csak egy főcél van az elején meghatározva, hanem több feladaton keresztül kell eljutni oda. Például először fel kell derítenünk a terepet, kapcsolatot kell létesíteni egy faluval, majd ellátmányt kell juttatni nekik, utána pedig kereskedhetünk velük. A játék alapja természetesen semmit sem változott: van egy kis településünk, amit bővíteni kell, terjeszkedni, újabb és újabb épületeket felhúzni, kiépíteni a gazdaságot. Minden más viszont nagy változásokon ment keresztül. Nem is tudom, honnan kezdjek bele, mert nagyon sok irányból meg lehet közelíteni a dolgokat...

Kezdjük az elején. Intróként és egynémely küldetés előtt előforduló videóként látványos és hangulatos klipeket kapunk. A menük háttereként funkcionáló állóképek is szépek, valamint a töltési idő sem hosszú, ez nagy pozitívum! Indításnál egyébként több profilt is létre lehet hozni, hogy ne kavarjunk bele egymás játékába. Sőt, szimbólumot és nemet is választhatunk (úr, úrhölgy).

Miután betöltődött a játék, rögtön elénk tárul a szépséges grafika. Nagyon precízen kidolgozták mind a játékteret, mind az objektumokat. A kamerát egészen az embereink szemmagasságáig levihetjük, bekukkantva mindennapi életükbe, és megcsodálva, hogy mennyire szép és részletes minden textúra.

Erre már csak rátesz egy lapáttal az évszakváltozás, ami szintén különösen látványosra sikerült: A fák és a fű szép lassan elsárgul, barnába-vörösbe fordul a növényzet. Majd elkezd esni az eső, később a hó, és a vidéket fehér lepel kezdi betakarni. A folyók is befagynak, embereink akár közlekedhetnek is a jégen. Majd kéklő sötétségből újra kivilágosodik a táj, kisüt a nap, elkezd felolvadni a hó, és újra tavasz lesz. Nagyon szép, látványos megoldások. Sajnálom viszont, hogy az éjszakák nem kerültek be, holott a nemrég kiadott Settlers II – 10th Anniversary Editionnél ezeket már egyszer remekül kivitelezték. Az évszakok változásának azonban nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati jelentősége is van! A téli időszakban befagyott folyókban nem lehet horgászni, valamint a búzatermelés és a méhészet sem üzemel. A pályák során különböző éghajlati öveken fogunk tevékenykedni, amelyek meghatározzák az uralkodó viszonyokat. Így az északi küldetéseknél nem elsősorban a földművelésből, sokkal inkább a bőséges vadállományból fogunk megélni. De persze a rövid nyári időszakban való élelmiszer-felhalmozás és a kereskedelem is megoldást jelent. A mérsékelt égöv a legkiegyensúlyozottabb, a forró zónában viszont csak a folyók, oázisok menti övezetek jelentenek termőterületet. Jó lett volna viszont, ha a különböző égöveken más-más építészeti stílus jelentkezik, esetleg többféle náció is helyet kap a játékban.

A Heritage of Kings epizódban sokan azt kritizálták, hogy túl „komoly” lett a játék, elveszett a Settlers sorozat stílusjegyének számító bájos, kedves hangulat, a barátságos pufók figurák. Ezt szerencsére észlelték a készítők, és ha nem is teljesen, de visszatértek az eredeti kerékvágásba. Emberkéink – még ha nem is azok a krumpliorrú, egyszerű kis figurák – ismét jópofa animációkkal, kicsit talán karikatúraszerű megvalósítással lettek megalkotva. Érdemes néha szemmel követni a tevékenységüket: láthatjuk, ahogy a műhelyeikben dolgoznak, ahogy szállítják az árujukat, ahogy dologtalanul cseverésznek, vagy a legaranyosabb, amikor a fesztiválok idején táncikálnak. Mindegyik emberünknek külön „lelkivilága” van, rájuk kattintva megnézhetjük, hogy neki (ill. az üzemének) milyen igényei vannak, illetve mit csinál éppen. De akár a területeink élővilágát is megszemlélhetjük, vagy figyelemmel kísérhetjük, ahogy néhány éhes cica sündörög a halfüstölő üzem környékén... :o)

A játékban városunk központjára kell a legnagyobb figyelmet szentelnünk. Ez a korai részekkel ellentétben nem egyetlen épület, hanem a raktár, a templom, és a vár együttesen alkotja a központot. A raktár a megtermelt javakat tárolja, a templomban misére lehet hívni a gyülekezetet, amelynek adományai a kincstárt gazdagítják, a vár pedig a katonaság létszámát szabályozza, valamint itt működik maga a kincstár. Aranyat ugyanis ebben a játékban nem bányászkodásból nyerünk, hanem időnként behajtók száguldanak szét a birodalmunkban, és adó formájában szedik be a pénzmagot. Azért nekem a bányászós megoldás mégis jobban tetszett...

A játékmenetet már mindenki ismerheti a korábbi epizódokból. Nyersanyagtermelő és ezeket feldolgozó épületeket kell felhúznunk a gazdaság fellendítéséhez, később pedig már a telepeseink kényelmi igényeit is ki kell elégítenünk. Maga a mechanizmus azonban jelentősen leegyszerűsödött, ennek lehet pozitív és negatív oldalát is látni, az én szememben viszont inkább túlzottan „fapadossá” vált. Sajnos néhány jellegzetesen Settlers hangulati elemként szolgáló koncepció elvetése rányomja a bélyegét a (lényegében így is kellemes) hangulatra. Az eredeti Settlers sem volt igazán bonyolult és túlontúl komplex, de éppen ezek az áttételek, és az ezekkel való variáció adták meg a varázsát. Most nincsenek többlépcsős áttételek: a behordott búzából simán kenyér lesz a péknél, a kitermelt vasból fegyvert gyárt a kovács, és az elejtett állatokat is rögtön feldolgozzák a megfelelő műintézményekben. Ez még nem is lenne baj, de nekem tényleg jobban tetszett a búza-liszt-kenyér, vagy a nyersvas+szén=acél (+szén=fegyver) kombináció. A rosszabb az, hogy a bányászat például megszűnt. Most mindössze eleve feltárt kőfejtők és vaslelőhelyek vannak a térképen, ezek mellé építünk pár kitermelő-kunyhót, és már megy is a munka. Nyoma sincs az első részek ásványkincset rejtő hegyvidékeinek, a geológusok kutatásain való izgulásnak, a bányák felhúzásának, és a vájárok élelmezésének. Meg persze a kitermelt nyersanyag finomításának.

Aztán az új részben már a műhelyek munkájába, illetve a prioritásokba sincs beleszólásunk. A klasszikus részekben megadhattuk, hogy a szerszámokat milyen prioritással készítse el az asztalos, milyen fegyvereket gyártson a kovács, mivel etessék a bányászokat, az áruszállításban melyik termékek kapjanak kiemelt figyelmet, illetve konkrétan melyik facsoportot vágja ki a favágó. Itt már nincs ilyen, mindenki csak egyféle termékre (és nyersanyagra) specializálódott. Mondjuk a fák elhelyezkedése most már nem is állít gátakat az építkezés elé, mert a parcellát kijelölve simán megtisztítjuk az adott területet.

Szóval nekem nem esett jól a régi Settlersek sava-borsát adó kombinációs lehetőségek, a többrétű munkamegosztás elhagyása. Mi több, birodalmunk terjeszkedését és beépítését is sikerült elszúrni! Most a pálya régiókra van bontva, elfoglalásukhoz mindössze az kell, hogy felhúzzunk rajtuk egy-egy helyőrségi épületet. Ennyi. Még katona se kell bele. Még talán le lehetne nyomni a torkomon, hogy ez is a játékmenet egyszerűsítése miatt történt, de ráadásul ésszerűtlen és funkció nélküli is az egész. Mert ezek az őrtornyok csak úgy vannak, ha akarunk, elmasírozhatunk mellettük a seregünkkel, és akár fél térképnyi ellenséges területet átszelve ostromolhatjuk is a városukat! Semmi olyan, hogy apránként visszaszorítjuk az ellenséges birodalmat, amíg eljutunk a mindent eldöntő rohamig. E téren is ezerszer feelingesebb volt az őrbódékkal, illetve a fokozatos határkitolással terjeszkedni.

Birodalmunk is elég furán néz ki, de ez szintén az új rész sajátossága. Van egy központunk, itt tobzódik az összes épület a raktártól, vártól kezdve a mesteremberek műhelyeiig. Kicsit távolabb a nyersanyaggyűjtők kunyhói, és ennyi, ettől kijjebb már csak az őrtornyok. Ez azért van, mert a birodalmunk távolabbi szegletében nem tudunk újabb raktárt, újabb központot kiépíteni, de még valami átkozott lerakatot sem. Ezért mindent a központi raktárunk köré kell telepítenünk, más megoldásnak nincs értelme. Annál is inkább, mert a nyersanyagot sosem viszik közvetlenül a feldolgozóműhelyhez az embereink, hanem mindig a raktárba kerülnek, és a feldolgozó is onnan viszi haza ezeket. Ezzel szemben a késztermék már nem kerül a raktárba (hogy ott esetleg fel tudjuk halmozni ínségesebb időkre/kereskedelemre), hanem a korlátozott befogadóképességű műhelyből viszik el a rászoruló telepesek. Ez mekkora baromság már! Szóval ha már „birodalomépítésre” utal a játék alcíme, akkor sokkal örvendetesebb lett volna meghagyni a régi megoldásokat, amikor távoli tájakra is kiépíthettünk egy raktár/lerakat köré szerveződő gazdasági hálózatot, valódi birodalmi képet adva az országunknak. Mert ez a központon kívüli pusztaság nem az!

Az útépítés tekintetében a Settlers sorozat már jó régen elhagyta a zászlótól zászlóig való közlekedést és áruhordást, és ez mindenképpen az előnyére is vált. A hatodik részben kicsit macerás az utakat kiépíteni (pláne földútra kőutat húzni), de mindenképpen érdemes, mert ezeken a telepeseink és a transzportok jelentősen gyorsabban mozognak. Bár még így is hajlamosak „alternatív” (és persze nehézkesebb) utakat találni céljaik eléréséhez. E téren a sorozat középső részeinek megoldását tartom a legjobbnak, ahol az embereink által gyakran járt részek egy idő múlva automatikusan ösvénnyé, majd úttá alakultak.

Kissé sokat morogtam az utóbbi sorokban, de többé-kevésbé ennyi az összes negatívum az új Settlersszel kapcsolatban, a játék többi része már szerencsére nem ad rossz szájízre okot. Jó ötlet például az épületek fejleszthetősége. Sőt, ezt rögtön a felépítésük után érdemes megtenni, mert egy 1-es szintű épületnél a „szakember” egymaga kell, hogy szaladgáljon mindenfelé: árut beszerezni, feldolgozni, élelmiszert és takarítószert szerezni, stb. A 2-es szintű épületnél már szerencsére ketten vannak erre. Az építkezéseknél és a fejlesztéseknél egyébként nincs külön „építőember”, hanem a szakmunkás maga megy oda összeácsolni a házat, ezután pedig rögtön meg is kezdi benne a munkát, illetve beáll másodiknak, harmadiknak. A másik ok, ami miatt fontos az épületek fejlesztése, az a szállítás miatt van. 1-es szintű épületbe a jóember egymaga cipeli kézben az árut, 2-esnél már egy kézikocsit használnak, 3-asnál pedig nagyobb kapacitású lovaskocsi közlekedik. Szintén kapacitásbeli bővítés miatt szükség lesz a raktár, templom, vár fejlesztésére is, de a város magasabb szintre juttatásának ez amúgy is előfeltétele. Szerencsére telepeseinknek a dolgos munkában segítőik is akadnak, ezek pedig nem mások, mint az asszonyok. Ők a település főterén megrendezésre kerülő fesztiválok alkalmával szállingóznak elő, és boldogan táncolnak a mesteremberekkel. Ha megkedvelik egymást, házaspár lesznek, és az asszony a házhoz szegődik. Ilyenkor a kajáért és a tisztítószerekért való rohangálást ők végzik, a férfiak koncentrálhatnak a munkára.

A Settlers hatodik részében településünket egy hős lovag irányítja. Őt a küldetések előtti eligazításnál választhatjuk ki. Jópofa momentum, amikor a feladat ismertetése után lovagjaink egymást cinkelik és licitálnak rá a másik ígéreteire, csak hogy őket válasszuk :o). A hősöknek különféle passzív (folyamatosan érvényes) és aktív (aktiválandó) képességeik vannak, például gyógyítja a telepeseket, olcsóbb a katonák kiképzése, nagyobb eséllyel házasodnak a telepesek, több bevétel az adószedőktől, ellenséges zászlóalj átállítása, stb. Ezek jól hangzó variációs lehetőségeket sejtetnek a pályák teljesítéséhez, de valójában sajnos nincs így. A képességek annyira minimális szinten befolyásolják a küldetések során alkalmazott stratégiát, hogy az szinte említésre se méltó. Jobb lett volna erőteljesebben kihangsúlyozni a lovagok közötti különbséget, horribile dictu más-más végigjátszási opciót biztosítani ezáltal.

Hősünk mint katonai egység harcol a pályán, de megijedni nem kell, mert meghalni nem tud. Maximum visszavonul a várba regenerálódni. Ezen kívül ő képes őrtornyot emelni a meghódítandó területekre, és kapcsolatot létesíteni más településekkel. „Import” kereskedéshez is ott kell tartózkodnia az adott frakció raktáránál. Lovagunkat a megfelelő feltételek teljesülése után előléptethetjük, ami egyet jelent a városunk magasabb szintre lépésével. Ilyenkor egy kis tűzijáték keretében a település lakói együtt ünneplik a frissiben kinevezett elöljárót a főtéren.

A pályákon nemcsak lerombolandó ellenséges városokkal fogunk találkozni, hanem falvakat is felfedezhetünk, amelyek olykor küldetéseket bíznak ránk, másrészt pedig kereskedhetünk velük. Mivel a pályák folyamán pénzbeli gondjaink nem igazán lesznek (ebben is lehetett volna szigorítani), a kereskedelmet inkább a raktárhelyek felszabadítása miatt érdemes alkalmazni. Inkább az élelem és a tisztítószerek megléte (illetve meg nem léte) lesz az, ami gyakori feszültséget fog okozni telepeseink körében a legtöbb küldetésben.

A katonáskodást nem bonyolították túl a Settlers 6-ban. Mindössze kardforgató és íjász zászlóaljakat tudunk kiképezni, és harcba vezetni őket. A játékban egyedül a katonákat és a hőst irányíthatjuk közvetlenül. Ugyan létezik kijelző a katonák tapasztalatára, de gyakorlati szerepét nem nagyon láttam ennek. A kinézetükben, ruházatukban sincs különbség – látványosabb és izgalmasabb volt a korai részekben a fapajzzsal felszerelt zöldfülűek, és az aranyozott páncélos, kakastaréjos veteránok megkülönböztetése.

Azt hiszem, mindent elmondtam már a játékmenetről, tehát a fentiek alapján pontos képet kaphatott a kedves Olvasó. A kampány pályáin kívül egyéni küldetéseket, egyedi játékot is lehet indítani, ezekben amolyan scenariokat játszhatunk a gépi ellenfelekkel. Választhatunk kötetlen, szabad játékot, vagy küldetéssel ellátott pályát. Egymás elleni multiplayer játék LAN-on és interneten keresztül történhet.

Nekem az a véleményem, hogy a játékmenet egyszerűsítése érdekében túl sok jellegzetes Settlers-elem került elvetésre a Rise of an Empire megalkotásakor. Pedig a hangulat megvan, így is szórakoztató a játék, szóval ebben nincs hiba. Az előző rész tévútja után sikeresen visszaálltak a Settlers sorozat bájos, kedves világára, sikerült újra elcsípni a fonalat. Viszont az áttételes, komplex, de mégis kezelhető gazdasági részt eléggé szétbombázták, és túlzottan leegyszerűsítették. Ezért kár volt szerintem, mert ha azt akarták elérni, hogy a kisebbek is könnyen kezelhessék a programot, akkor sem értek vele célt. Ezáltal a játékmenet is egy idő múlva monotonná válik, hiszen egymás után felhúzzuk az épületeinket, és utána már nincs igazán beavatkozási pont, taktikázási lehetőség. Mindezek ellenére így is sokunkat szegez a monitor elé a The Settlers: Rise of an Empire, mert erényeit és hibáit összevetve ez tényleg egy jó program. Kicsit különc, de méltó utódja a klasszikus részeknek, érdemes ennek az epizódnak is nekiülni, tovább egyengetni telepeseink életét.