Warhammer 40.000: Dawn of War 2

A fejőstehenek létének két kardinális eleme van: a tehén mint alapanyag, és mint termelőeszköz, amely felelős a mennyei manna, a tej előállításáért. A tejből pedig nem csupán kakaót és csokipudingot lehet gyártani, hanem Lamborghinit és interkontinentális ballisztikus rakétát is, így érthető, hogy mindenki vágyik arra, hogy éppen aktuális produktuma, márkaneve minél többet tejeljen neki. A Relic, amely korábban olyan játékokat hívott életre, mint például a Homeworld sorozat, az Impossible Creatures avagy a Company of Heroes, remek tehénkére akadt a Warhammer 40.000: Dawn of War képében. A 2004 végén megjelent játék végre képes volt egy remekbeszabott RTS-be átültetni a méltán népszerű, és nem mellékesen iszonyatosan véres Warhammer 40.000 világot, illetve egy egészen nagy varázslattal átültette a játékosok pénzét a Relic bankszámláira. A trükk olyan jól sikerült, hogy a szóban forgó tehénkénk még három borjút is ellett, amelyek közül a harmadik már vajmi kevéssé különbözött kistestvéreitől és tulajdon anyjától, de a szekér húzására még így tökéletesen alkalmas volt. Azonban mint azt a Dawn of War harmadik – és egyben utolsó – kiegészítőjének tesztjében is megemlítettem: mára a DoW alapkoncepciója menthetetlenül kifáradt, és sürgősen szükségeltetik végre néminemű innováció bevezetése. Például egy komplett második rész meg is teszi. Tokkal, vonóval, és persze ipari mennyiségű kiömlő belső szervvel, leszakadó végtagokkal, és még több vérrel, mert nekünk az úgy jó.

Az idén tavasszal bejelentett Dawn of War 2 pedig minden bizonnyal teljesíti efféle véres kívánságainkat, sőt, annál sokkal többet is. A történet, amelyről az eddigiekben igen szerény mértékben tudtunk meg információkat, az Aurelia-szektorban bonyolódik. Amelyben a rosszfiúk és jó lányok diszkrétnek aligha nevezhető mészárlásaikat viszik véghez. A harcoló felek közül jelenleg négy fajról, pontosabban frakcióról van tudomásunk: az elmaradhatatlan Űrgárdisták, illetve azok Blood Raven rendháza szerepel az első, az intellektuálisnak mérsékelten nevezhető orkok a második, a részben közös tudat által vezérelt, ritka rusnya biomasszából formálódó tiranidák a harmadik, míg a mindig ármánykodó, bukott eldák pediglen a negyedik helyen. Az azonban még nyitott kérdés, hogy hány további faj fog szerepelni a játékban – a fejlesztés során minden bizonnyal folyamatosan fogják adagolni az újabb játszható fajokat. A majd’ négy évvel ezelőtt debütált első felvonásban is összesen négy játszható fajjal találkozhattunk, hiszen a fentieken kívül még a Káosz Légióival mészárolhattuk a mészárolandókat, s ezt a meglehetősen alacsony számot tornászták egyre feljebb a kiegészítők. Mivel az alapjáték, és az azt követő három bővítés a tiranidákon kívül szinte minden fontos fajt és frakciót felsorakoztatott a Warhammer 40.000 univerzumából, így egyfelől aligha volna logikus ezt a rendszert újrakezdeni, és ismételten csak lassan csordogáló kiegészítőkkel adagolni az újabb fajokat. Másrészt azonban az is tény, hogy a Dawn of War 2 sikere előre borítékolható, s ebből kifolyólag a kiegészítők megléte is, amelyekhez azonban kellenek új fajok. Ördögi kör, tény és való. Jelenleg e téren pusztán annyit tehet az egyszeri játékos, hogy igen hevesen reménykedik abban, hogy minél több faj kerüljön bele a Dawn of War 2 alapverziójába is, és ezt ne kövesse a The Sims szériára hajazó kétes értékű kiegészítők áradata.

A vizualitásért a Company of Heroes felturbózott, továbbfejlesztett Essence 2.0-ás motorja fog felelni – a képek és videók tanúsága szerint nem is akárhogyan. Lesz itt minden, mi szemnek, szájnak, és a kellően elborult lelkivilágnak szükségeltetik, azaz a hagyományok jegyében iszonyatos mennyiségben, és főként minőségben adagolt brutálisabbnál brutálisabb jelenetek, rendkívül részletes textúrák, effektek garmadája, és profi animációk, hogy csupán a legfontosabbakat említsük. A szépen felépített pályákon lehetőségünk nyílik majd a pályatervezők munkájának alapos porba tiprására is, hiszen a Havoc fizikus motor felel azért, hogy a szó legszorosabb értelmében kő-kövön ne maradjon az adott térképen.

A Relic a minden fejlesztő által tantrikusan emlegetett "zseniális MI" koncepciója mellett többek között nagyfokú kusztomizációt ígér, azt, hogy csapatokon belül az egyes katonák is nagymértékben el fognak térni egymástól, másrészt pedig, hogy a küldetések előtt lehetőségünk nyílik majd kiválasztani a megfelelőnek tűnő fegyverzetet és egyéb felszerelést. A hírek szerint a Dawn of War első részéhez képest az építkezések jelentősége némileg csökkenni fog, és ezzel szinkronban a taktikai elemek kidomborodásával is számolhatunk, azt azonban még senkinek nem kottyantotta el a Relic, hogy mindezen pontosan miféle arányokat is értenek. A fentiekhez hasonlóan az is meglehetősen homályos, hogy a küldetések során hozható döntéseink – azaz hogy hogyan is hajtjuk végre azokat – milyen mértékben fogják befolyásolni a későbbiekben a történeti szálat. Állítólag nagyon, mint ahogyan meglehetősen tág teret kapunk majd a missziók végrehajtási sorrendjében is. Elvileg, persze.

Nagyjából tehát ennyi lehet tudni a Warhammer 40.000 Dawn of War 2-ről. Az eddigi, igaz igencsak rövidke előzetes videók ígéretesek, akárcsak a kiadott képek és az elsöprő erejű renderelt animációk. Mindezek mellett már csupán az első rész, és maga a Relic neve is garancia arra, hogy a jövő év elejére prognosztizált megjelenésekor a Dawn of War 2 újfent évekre a monitor elé szögezze a játékosokat, és hosszú hónapokra az eladási listák élére magát a játékot. Ha mással nem, hát méteres pallosokkal és még ennél is nagyobb ágyúkkal. Mert a Warhammer 40.000 világában ez már csak így megy. Brutálisan.