Ha valaki meghallja Vin Diesel nevét, szerintem két dolog jut egyből az eszébe: Riddick és a Halálos iramban. Persze nem akarom leszűkíteni az amúgy sem széles filmográfiáját erre a két filmre, de kétségkívül ezek a legemlékezetesebbek a palettáról. Nos, idén tavasszal Vin papa hosszú idő után visszatért ahhoz, amihez a rosszfiúk irtása mellett a legjobban ért, a vezetéshez. És ez nem csak az új Halálos iramra vonatkozik, hiszen a filmmel egy időben a Midway gondozásában megjelent a nevével fémjelzett akciójáték is, a Wheelman.
Mr. Diesel egyébként nagy játékos hírében áll, 2002. óta saját fejlesztőcége is van (a Tigon Studios). Amikor főszerepet vállalt a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay című játékban, a kritikai siker óriási volt (az anyagi talán kevésbé). De míg a Riddick anno történelmet írt, a Vin Diesel nevéhez kapcsolt újabb játék, a Wheelman maximum agysejteket irt. :-)
A Wheelman főszereplője Milo Burik, a helyszín pedig a csodás Barcelona. Hogy ki az a Milo Burik és miért jött Barcelonába? A kézikönyvből idézném a választ: "Pontosan nem tudjuk, miért is van Barcelonában. Az a hír járja, hogy valami nagy dolog van folyamatban, és ez szorosan kapcsolódik a városban hamarosan megrendezésre kerülő Realitat politikai gyűléshez." Megmosolyogtató. :-) Enyhén szólva sem bonyolították túl a sztorit, és a későbbiekben sem kell semmi különösre számítani, csak a szokásos klisékre. Milo sofőri képességeit kihasználva beépül a város szinte majdnem minden bűnözői csoportjába, akik néha egyéb dolgokat is kérnek tőle...
Ebből fakadóan nem csak egy szimpla autós játékról beszélünk: esetenként "gyalog" kell elvégeznünk a feladatokat, és természetesen bolyonghatunk ily módon is a városban. Sajnos ezek a részek nem túl kidolgozottak, leginkább csak arra jók, hogy egy kis felfrissülést vigyenek a játékmenetbe. Legfontosabb eszközünk a pisztoly mellett Milo PDA-ja. Ezen keresztül elkezdhetünk bármely küldetést vagy mellékküldetést, így nem kell odavezetni, hanem a helyszínre "teleportálunk". A beépített térképen bejelölhetjük a fontosabb helyeket (pl. garázs), valamint elolvashatjuk az e-mailjeinket is.
Látható, hogy a helyszínt leszámítva minden a szokásos sablon, de a katalán főváros sem hoz magával semmi felüdülést. Eleve nem is nagyon törekedtek a város valós átültetésére, de sikerült tökéletesen monoton, ismétlődő utcákat egymásba illeszteniük a pályakészítőknek. Azért akad néha egy-két érdekesebb rész, mint például a metróalagút, vagy esetenként keresztülhajthatunk egy üvegpalotán.
Az egyszerűség jellemzi magát az egész játékot is, de ez már az előzetes videókon is érződött, így csak reménykedni mertem, hogy a gyakorlatban mégis élvezetesebb lesz a játékmenet. Hát nem lett... Én kifejezetten szeretem az arcade stílust, de a Wheelman autós üldözései már-már tényleg a vicc kategóriájába esnek. Pedig ez az a rész, ahol ötletekben tényleg nem volt hiány a fejlesztők részéről, de a fizika és a realitás totális hiánya tönkretesz mindent. Alapból lehetőségünk van az autótámadásra, mely úgy néz ki, hogy menet közben az egeret az ellenség járművének irányába megrántva hirtelen megugrik a kocsink, és szépen odapréseljük őket a falra, aminek Cobra 11-et megszégyenítő borulások lesznek a következményei.
A képernyő bal sarkában található az úgynevezett Fókuszmérő, ha ezt feltöltjük, akkor végrehajthatunk bizonyos speckó mozgásokat, mint a turbó, a célzott lövés vagy a ciklon. A turbó gondolom egyértelmű, a célzott lövésnél minden elszürkül, a kamera átvált belső nézetbe, miközben az idő belassul, így könnyen ki tudjuk lőni az ellenség kerekét vagy akár a benzintankját is. A ciklon esetében a dolog annyival bonyolultabb, hogy a kocsival menet közben egy 180 fokos fordulatot végrehajtva, szemtől szembe kerülve az ellennel tehetjük meg ugyanezt. Nem árt odafigyelni ennél a manővernél, nehogy beleszaladjunk valamibe, mikor visszafordulnánk... Vezetés közben egyébként csak a pisztoly áll rendelkezésünkre, ez alól kivétel, ha motoron ülünk épp, ilyenkor a komolyabb fegyvereket is lehet használni.
A végére hagytam kedvencemet, a menet közbeni járműváltást. Ha valami megmarad majd a játékosok fejében a Wheelmanről, akkor ez az. Milo barátunk ugyanis a John Woo akciófilmek jeleneteit megszégyenítő módon képes egyik autóból a másikba átszállni, és teszi ezt akár 100 km/h-s sebesség mellett. Ahogy karakterünk átugrik a másik kocsira és az ablakon keresztül bemászik, majd kirúgja az addigi sofőrt, az WoW-os szlenggel élve: EPIC. Mikor egy haverom mögöttem ülve meglátta ezt, kb. 1 perces röhögőgörcs tört rá. Nekem személy szerint egyébként tetszett, csak az embernek rá kell jönnie, hogy ebben a játékban semmit sem kell komolyan venni. A járműfelhozatallal a legnagyobb probléma amúgy a gyakori ismétlődés. Az utak tele vannak ugyanazon típusokkal, de legalább a versenymotortól a tartálykocsiig mindent vezethetünk, amivel feldobják kicsit a hangulatot.
Technikai szempontból sem szerepel túl jól a Wheelman. Bár az Unreal motort licencelték a fejlesztők, a grafika mégis maximum átlagos. A várost viszonylag szépen kidolgozták, de a kocsikon és pár tereptárgyon azért lett volna még bőven mit finomítani. Fizika gyakorlatilag nincs a játékban. A kocsik úgy viselkednek, mintha guruló kartondobozok lennének, bár legalább törnek. Itt tényleg csak az előre gombot kell nyomni; nem baj, ha nekimegyünk egy oszlopnak vagy telefonfülkének, kicsit belassulunk, de komoly akadályt csak a falak jelentenek. Az ütközések irreálisak, semmi súlyuk nincs. Természetesen nem egy szimulátorra számítottam, de ennél még a Transformers játék autós részei is sokkal komolyabbak voltak. A technikai dolgoknál megemlíteném még, hogy a játékkal nagyobb problémám is akadt, a gépemen ugyanis az indítást követően pár perc után minden ok nélkül kifagyott. Egy hasonló, de ATI videokártyás konfiguráción aztán sikerült működésre bírni a Wheelmant, és a fórumokat böngészve az is kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, amelyet talán később egy patch fog orvosolni.
A hangokkal szintén nem sokat fáradoztak a fejlesztők. A motorhangok, az ütközések vagy akár a lövések durranása mind olyan, mintha valami "amatőr játékfejlesztői készletből" szedték volna őket. A zene pergő, a céljának tökéletesen megfelel, de egy-két jó számot kivéve a soundtrack teljesen átlagos. Külön ki kell térni a szinkronhangokra, hiszen Vin Diesel nemcsak az arcát, de a hangját is kölcsönözte Milo Buriknek. És Vin egyedi orgánumának hála az ő szájából a legnagyobb marhaságok is annyira coolak, hogy az ember már csak ezekért a dialógusokért végig akarja szenvedni a játékot. Először ugyan egy pillanatra megijedtem, amikor megláttam a piros-fehér-zöld matricát a dobozon, hogy megfosztanak minket az élménytől, de az szerencsére csak a feliratokra vonatkozik.
A Wheelman játék elgondolkodtatott. Elgondolkodtatott, hogy talán öregszem. Ellátogattam ugyanis az Infinity LAN nevű rendezvényere, ahol azt láttam, hogy pár fiatalabb gamer nagyon jól elszórakozik a játékkal, miközben nekem komoly akaraterő-próbát jelentett, hogy egyáltalán elindítsam. Lehet, hogy a probléma velem van, hogy a nagyobb tapasztalatom miatt már semmi újat nem tud mutatni ez a program, de még a minimális elvárásomat, hogy pár óra könnyed szórakozást kapjak sem sikerült teljesítenie. Nem szeretem egy játéktól elvenni a kedvét senkinek sem (főleg miután saját szememmel láttam, hogy van, akinek tetszik a Wheelman), de jelen cikk alanyát képtelen vagyok nyugodt szívvel bárkinek is ajánlani. Ezért kár volt Vint kimozdítani a konditeremből...