/magánvélemény on:
én elvittem volna a sajtósokat, és paintballozhattak volna a "celebekkel" (bár még mindig nem vágom miért lesz valaki attól celeb, hogy Dubaiban escortozik...)
Újságírók annyi előnyt kaptak volna, hogy éleslőszerrel mehetnek. ;)
A pornósnapszemüveg meg gáz, de azokat a fejeket én is takarnám inkább...:-D
A legújabb Battlefield, a Battlefield: Bad Company 2 játék pár héttel ezelőtti megjelenéséhez kapcsolódva az Electronic Arts egy nagyszabású sajtóeseményt rendezett, amelyen különféle témájú lapok (játéktól bulvárig vegyesen) képviselői vehettek részt. No meg ahogy azt már megszokhattuk, jöttek "celebek" is szép számmal, szépségkirálynőtől birkózóig. Az eseményen mi is jelen voltunk, következzen hát beszámolónk a szép március végi napról!
A helyszín ezúttal nem Budapesten volt, ugyanis egy meglehetősen egyedülálló programmal készültek az EA-sek: egy Várpalota melletti kiképzőbázison (ld. tank.hu tankok és egy helikopter várta a különbusszal érkező csapatot. És amellett, hogy a PlayStation 3 konzolokon bárki kipróbálhatta a Bad Company 2-t (legalábbis aki meg tudott barátkozni a kontrolleres FPS-vezérléssel :-) ), a szerencsések (köztük legnagyobb mázlimra én is) a helikopterbe ülve szállhattak a magasba, és akár a tankok vezetését is ki lehetett próbálni (erre tőlünk Phoenix vállalkozott). No de ne szaladjunk ennyire előre. A helikopter mellett ugyanis Serdült Orsi (szépségkirálynő), Zimány Linda (modell, műsorvezető), Dukai Regina (énekesnő és modell) és Pirner Alma (sztriptíz világbajnok) sorakozott fel, battlefieldes pólóban (és Orsi kivételével borzalmasabbnál borzalmasabb, óriási méretű napszemüvegekben...), hogy a fotósok megörökíthessék mindegyiküket a terepszínű festést kapott Aerospatiale Gazelle SA341G gép társaságában. Ezután átvonultak a tankokhoz, hogy ott folytatódjon a fotózkodás, de ekkor már csatlakozott Kovács Áron műsorvezető, Bárdosi Sándor birkózó és a napokban Bravo Otto díjra jelölt énekes, Puskás Peti is. A program következő részeként egy sátorba vonultunk, ahol Áron pár szót szólt a Bad Company 2-ről, majd a fent említett hírességek is hozzátettek mindehhez pár mondatot a játékvilághoz való viszonyukról. Végül ebéd zárta a napot, stílszerűen gulyáságyúból, csajkába tálalva, evőeszközként kanálgépet biztosítva mellé.
Míg ahogy említettem, én a helikopterre jutottam fel, és tölthettem 8-10 élménydús percet Várpalota felett két utastársam és a pilóta társaságában, Phoenix a tankok egyikét célozta meg, és kezeslábasba bújva szállt be a T-55-ösbe. De át is adnám inkább neki a szót, hogy első kézből kapjatok erről információt:
Jómagam is a helikopterre szerettem volna inkább felszállni, mert sajnos választani kellett, hogy vagy ez, vagy az, és bár tankhoz sem volt eddig szerencsém, de gondoltam, azt azért könnyebb lesz utólag bepótolni. Aztán jött a rossz hír, hogy kicsit jobban fúj a szél, mint amire számítottak, úgyhogy kevesebb felszállás lesz a tervezettnél, így kevesebb utast tudnak felvinni. Na meg ott a helyszínen derült ki, hogy egy francia gyártmányú helikopterről van szó, úgyhogy gondoltam, nem is erőltetném a dolgot annyira, maradok inkább a jól bevált orosz technikánál. Jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy ha van még rá lehetőség, beülnék valamelyik tankba. Ő készséggel mutatott a BMP-re, hogy az éppen szabad, akár be is pattanhatok. Gondoltam, ne komolytalankodjunk, megvárnám inkább a T-55-öst. Az vissza is ért hamar, Bárdosi Sanyi mászott kifelé belőle fülig érő szájjal. Közben az öreg mester magyarázta nekünk a harcjármű működését. Dino valahol a kuplung és a sebességváltás között veszítette el a fonalat (Ez nem véletlen, hiszen automata váltó párti vagyok... - Dino). Tulajdonképpen én is, csak én értelmes arcot vágtam, és okosan bólogattam tovább... De mivel azzal kezdődött a kiselőadás, hogy ezeket úgy találták ki, hogy beül a buta orosz muzsik, és öt perc múlva már megy vele, gondoltam, nem akadok fel apróságokon.
Nagy nehezen bepréseltem magam a monstrum vezetőülésébe, és megpróbáltam a gyakorlatba átültetni a hallottakat. Kuplung ki, szúrunk egy kettest... marha egyszerűen hangzik, csak hát a T-55-ben nem DSG váltó van, nagyjából minden erőmre szükség volt, hogy a kuplungpedálnak nekifeszülve két kézzel hátrahúzzam a váltókart. A mester felült a tetőre a túloldalon, gázfröccs, kuplung vissza, és kezdődött a móka. (Dino nagyjából ekkor láthatott utoljára, a gázfröccs hatására keltett füstfelhő miatt...) A sebességváltás után már sejtettem, mire számíthatok, és nem is mondom, hogy ez a legprecízebb műszer, amit valaha vezettem, de végülis ahhoz képest, hogy 40 tonna, elég kezes volt. Ennek megfelelően vette az akadályokat is természetesen. Az első néhány huplinál még megpróbáltam kapaszkodni, támaszkodni, de miután tapasztaltam, hogy ennek ez olyan, mintha tükörsima aszfalton menne, a továbbiakban nem foglalkoztam vele, a vizesárkon már úgy mentem át, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hiába, a luxust könnyű megszokni. :-)
Érdekes és mozgalmas eseményt körített tehát az Electronic Arts a legújabb háborús FPS-ének megjelenése köré. Biztos vagyok benne, hogy hozzánk hasonlóan a többi résztvevő is nagyszerű élményekkel térhetett haza Várpalotáról. Hamarosan természetesen magáról a játékról is beszámolunk magazinunkban.
