Vadiúj vadnyugat
A Hauser-testvérek semmit sem bíztak a véletlenre: több mint 4 év fejlesztési idő és 100 millió dolláros büdzsé után május közepén végre kivágtattak a lovak a prérikre és belefoghattunk minden idők egyik legtartalmasabb és legnagyszerűbb videojátékába, a Red Dead Redemptionbe.
Az előző konzolgenerációra kiadott Red Dead Revolver folytatása 30 évet ugrik a történelemben és az 1911-es év eseményeibe avat be minket. A vadnyugat már nem a régi: a pisztolyhősöket és hű patásaikat lassan kiszorítják a modern fegyverek, a képzett katonák és az ipari forradalom vívmánya, az automobil. John Marston, egy egykor rettegett banda tagja kelepcében találja magát: felesége és fia élete a tét, kikért cserébe régi cimboráinak holttestét kell a hatóságoknak leszállítania. Egyetlen cél hajtja csak, visszakapni szeretteit és visszatérni a farmra, kis gazdaságával foglalkozva civil életet élni.
INFO: Az előző rész 1,5 milliós össz-eladási adatait a Redemption már az első héten elérte és minden bizonnyal meg sem áll a megtérüléshez szükséges 5 millió példányig.
Spagetti western vagy klasszikus mű?
A RAGE motor új verziója olyan módon kelti életre a vadnyugatot, hogy hatása alól a közel 25-35 órás egyjátékos kampány alatt sem ocsúdunk majd fel. Kanyonok, füves prérik, vízesések, barlangok és bányák, a mexikói fehér sivatag, tanyák és városok, hatalmas fenyőerdők valamint a jellegzetes vörös földes vidék ölén barangolva néhány kivételtől eltekintve akadásmentesen lovagolhatunk, kocsikázhatunk, futhatunk, amerre csak kedvünk tartja. Töltőképernyőt egyedül a küldetések indításánál (és persze elhalálozásnál) kell bámulnunk, a többit folyamatos streameléssel oldja meg a motor. Legyen akár napszakváltás vagy egy kiadós nagy vihar, vadászat, útszéli lövöldözés vagy egyéb véletlenszerű esemény, netán játsszunk a számtalan mini-játék egyikével, a technikailag tökéletesített recept nem lop el tőlünk fölösleges perceket töltéssel. Az illúzió tökéletes, hiszen a hatalmas terület hemzseg az abszolút élethűen viselkedő állatoktól (melyek a táplálékláncban betöltött pozíciójuk alapján akár egymással is "kölcsönhatásba" lépnek) és NPC-ktől, miközben a fülünkbe a westernfilmekből ismert klasszikus hangszerelésű, csodás zenék szólnak és virtuális hátasunk maga a tökély. Lovunk fiziológiája, izomzata, mozgása és viselkedése élményszámba megy, a lóhátról vívott ütközetek (pláne amikor lovunkat is kilövik alólunk) és a lasszózás láttán pedig az ínyencek is csettintenek egy nagyot!
Az RDR világának főszereplői mind-mind klasszikus figurák, kik leginkább spagetti-westernekből lehetnek ismerősek, de akadnak újszerű, merész húzások is, mint például az önmagával és a halottakkal beszélő, holttesteket exhumáló és hullákat kirabló Seth delíriumos karaktere (aki le sem tagadhatná a párhuzamot Gollammal). A többiek is egy dicső korszak kevésbé magasztos követei, akik valamilyen módon segíteni, de inkább manipulálni igyekeznek főhősünket. Küldetéseik, párbeszédeik (rengeteg ilyet fogunk lovaglás és szekérvezetés közben hallani) és a rájuk épülő átvezetők elsőrangúak, a Hauser-testvérek most is kitettek magukért.
Főhősünk életben maradásának a kulcsa egyrészt a fedezékek mögé bújás és az onnan kihajolgatva lődözés, másrészt viszont az ún. Dead Eye képessége. Ez a "western bullet time" narancsos szűrővel lassítja le a játékot, miközben az ellenfelek fejére, kezére és egyéb testtájékára helyezhetünk el halálpontos találatokat, akár 4-6 rosszfiúra is egyszerre (függ fegyverünk tárának méretétől). És a legdurvább az, hogy ez a cucc még multiban is használható! :-)
Fegyverarzenálunk a kezdeti marhapásztor pisztolytól a különféle puskákon át a legjobb mesterlövész puskákig, kezdetleges Molotov-koktélokon át a dinamitrúdig és kétcsövű puskán át a legdurvább bölény vadászpuskáig vezet. És akkor a rögzített nehéztüzérségről még nem is beszéltünk. Az bizonyos, hogy az RDR világában van bőséggel mire és kire lőni velük!
John Marstonná válásom története
A virtuális világ elsőre óriásinak tűnhet, de ahogy belemerítkezünk a MacFarlane tanya mindennapjaiba és elszegődünk Johnson rendőrbíró mellé, úgy válik mindez egyre inkább részünkké. Hihetetlen leírni, de a lassú tempójú bevezető tehénpásztorkodás, élelmezési és lógazdálkodási problémák megoldása után olyan erővel szívott be a játék, hogy teljesen azonosulni tudtam a főszereplővel. Ez egy olyan transzcendens élmény, egy olyan lelkiállapot nálam, melyet eddig hasonló jellegű játéknál csak a Mafia volt képes kiváltani belőlem (no meg persze jó pár nyugati és japán RPG). Baráti társaságom már hanyagolt és megorrolt rám, mert egyszerűen nem voltam hajlandó velük "partyban beszélgetve" játszani... Az RDR teljességgel virtuális világa önnön életem párhuzamos leképezésévé vált, és minden újabb fordulat vagy megpróbáltatás görcsbe rántotta a gyomromat, a végső, katartikus megpróbáltatás után pedig alig tudtam magamhoz térni. Az RDR iskolapéldája a modern videojátéknak, tökéletesítve a már így is tökéletes formulát, fokozva azt, amit már nem véltünk tovább fokozhatónak...
Ahogy élünk ebben a világban, úgy találnak meg idegenek ügyes-bajos felgöngyölítendő dolgaikkal, úgy kapunk egyre újabb kihívásokat (egy-egy ilyen ág 10 lépcsőből áll), rajtaüthetünk bandák rejtekhelyein, pisztolypárbajokat vívhatunk, kirabolt boltosokon segíthetünk, lovakat törhetünk be vagy városokban szerencsejátékozhatunk. A különlegességekre vadászóknak akad itt növénygyűjtögetés és vadászat bőségesen (flóra és fauna szemre- és pisztolyvégre vétele), nem beszélve a lópatkódobálásról, szkanderezésről, kockázásról, ügyességi késszurkálásról, éjjeli őrjáratozásról, no és persze a bűnözők elfogásáról. Ez utóbbi a hagyományokhoz híven "élve vagy halva" is történhet, az első opció nemcsak hogy kifizetődőbb, de jóval izgalmasabb is, hiszen az áldozat lefegyverzése, meglasszózása, majd lóháton rendőrkézre átadása társai üldözésétől kísérve a játék egyik egyedi színfoltja.
Ténykedéseink egyrészt hírnevünkre, másrészt rangunkra is hatással vannak. Gaztetteink csökkentik, jócselekedeteink növelik hírnevünket, bár a boltokban kapható sálat arcunk elé kötve kibújhat belőlünk az ördög, hiszen ekkor nem ismernek fel minket. :-) Az utcákon sétálgatva vagy a vidéken lovagolva, ahogy ismertebbek leszünk, az emberek úgy üdvözölnek minket, nevünkön szólítva, a szalonokban gaztetteink vagy hős cselekedeteink lesznek a szóbeszéd tárgya.
Ha belefáradtunk a főszál megpróbáltatásaiba, akkor pihenésképpen John különféle öltözetének darabjait szedhetjük össze, hogy aztán azokat magunkra öltve stílusosan, az alkalomhoz öltözve jelenhessünk meg egy pókerpartyn (és csaljunk aljasul) vagy egy banda rejtekhelyén, esetleg Mexikóban.
A játék minden egyes mozzanatunkat tárolja és ezeket a létező legáttekinthetőbb módon rendelkezésünkre is bocsátja. Nem titok többé, ki mennyire lő pontosan bizonyos fegyverekkel, hogyan bánik az ágyúkkal vagy éppen hány állatot ölt meg és nyúzott meg (PETA, most ne figyelj!). Itt nézhetjük meg azt is, hogy aktuális kihívásunk sikeréhez mit kell még tennünk. Csodás újítás, hogy a statisztika menüből nemcsak küldetéseink idejét és az elért, medálra vetített eredményt láthatjuk, de kedvenc küldetésünket annak összes átvezető mozijával együtt újra is játszhatjuk!
A tűzharcok a spagetti- és klasszikus westernek ütközeteinek legjavát nyújtják. A hangok, a golyók által keltett sebek és felbukó testek látványa, a fegyverekből kibúvó lőporfüst, a kanyonok között visszhangzó lövés zaja, a fülünk mellett kövön megpattanó lövedék fémes pattanása, a lóról vagy szekérről vívott lövöldözések mindegyike élményszámba megy, az RDR minden harci jelenete pezsgő és élvezetes.
INFO: A játék végkifejlete csak a Mafia szenzációs befejezésével vethető össze, de még azon is csavarva egyet!
TIPP: Az egyjátékos módban arany fokozat legkönnyebben a Political Realities in Armadillo című küldetésben érhető el, mely két és fél perc alatt teljesíthető és összesen 6 ellenfélt tartalmaz.
Lars Rickett és bandája újra lovagol
Elveimmel szöges ellentétben ezúttal a multival kezdtem a játékot, természetesen rézbőrű karakterrel és hű szamarával indulva útnak. Tettem mindezt azon okból, mert az RDR többjátékos része nem konvencionális lehetőségekkel operál: indításakor az ún. "szabad vándorlás" módban találjuk magunkat, mely gyakorlatilag a teljes egyjátékos mód térképe, ahol velünk együtt maximum 16 másik játékos tartózkodhat. Itt nincsenek mini-játékok, jóval kevesebb az NPC és kihaltabbak a városok, nem lasszózhatunk, nincsenek vonatok vagy egzotikusabb állatok (pl. bölény) és kocsiversenyeken sem indulhatunk, ráadásul az elejtett vadat sem tudjuk feldolgozni (nincs nyúzás), viszont rengeteg új játszható karakterből és hátasból választhatunk és sok-sok új kihívást is teljesíthetünk. Ezek nagy része a fegyverekhez kötődik, de akadnak a világban elvégzendő, csak többjátékos módhoz alkotott feladatok is, mint az überLOL "lemming díj", ahol előírt alkalommal kell kitörnünk a nyakunkat... Ahogy szinteket lépünk, úgy kapunk újabb kihívásokat, fegyvereket, választható karaktereket és hátasokat.
A többjátékos rész tehát akár egyedül is élvezetes lehet, de igazán a "bandázás" miatt híresül majd el. Bandákba tömörülve együtt vehetjük fel a harcot az MI-irányította bandita-fészkek ellen, mintegy kooperatív módban nyomulva. Ha ezt megunjuk, akkor pedig más játékosokkal, esetleg bandákkal eshetünk egymásnak. Minden egyes menet előtt egy mexikói pisztolypárbajban lesz részünk, ahol a két oldal játékosai egymással szemben próbálják a másik oldalt mind egy szálig lemészárolni. A győztes fél plusz XP-t kap, majd következhet a multi móka: a szokásos Deathmatch mód mellett van itt számos arany központú játékmód: a "Gold Rush" (arannyal teli zsákokat kell ládákba visszahordani, minden egyes felvett zsákkal lassul a mozgásunk), a "Grab the Bag" és a CTF egy újraértelmezett variációja, a "Hold Your Own".
A végső, 50-es szint elérése és a vele járó bika (hátas) kibontása szintén 25-30 óránkat veszi majd igénybe, de ha kitartóan, privát játékot indítva farmoljátok a "Pike's Basin" bandita rejtekhelyet, akkor ez akár 15 órára is rövidíthető. ;-) És itt még nem ér véget a játék, hiszen csak a legkitartóbb játékosok fogják megkapni a presztízs kategóriás hátasokat, karaktereket és kitüntetéseket.
Az RDR többjátékos lehetőségei azonban még ennél is többre aspirálnak, a Rockstar számos DLC-csomaggal akarja hosszú hónapokig fenntartani az érdeklődést. Ezek közül az első, Outlaws to the End nevet viselő csomag júniusban, 6 kooperatív küldetést, új multi kihívásokat és eredménycélokat tartalmazva jelenik majd meg, teljesen ingyen. Ezt a csomagot év végéig több másik fogja még követni.
Szintén a multi életpályáját hivatott meghosszabbítani a Rockstar Social Club, melynek egyedi feladatainak teljesítése és eredményeink közzététele kivívhatja a többi játékos elismerését. Jelenleg a "Pike's Basin" feladat elérhető, de hamarosan érkezik a következő, ingyenes avatar T-shirtöt garantáló "Strike it rich" is! A játékban elért teljesítményeink alapján kapott cheatek szintén az RSC oldalán, PC-ről aktiválhatók, melyeket aztán a következő RDR játéknál menüből lehet indítani.
INFO: A Limited változat tulajdonosai az egyjátékos módban arany fegyvereket (egy pisztoly és ismétlő puska), egy különleges fekete ezüstös sörényű hátast (Warhorse) és egy egyedi öltözéket kapnak, valamint letölthetik a játék zenéjét a Rockstar weboldaláról.
INFO: Bandánkkal más banda ellen harcolva a játék célzás-rendszere automatikusan "expert" fokozatba lép, azaz nincs célra tartás! Ebben a módban teljesedik ki a kézügyesség és nyílik meg gyakorlott és műélvező között a szakadék.
A meglasszózott szamár
Semmi sem tökéletes, az RDR sem az, bármennyire is polírozták és kapott frissítést már megjelenése napján. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de következzenek az engem zavaró hibák:
- Külső tereken, de leginkább belső terekben vívott harcoknál zavaró a tereptárgyakba beakadás vagy a fedezék nem megfelelő használata, mely gyakran halálhoz vezet. Szintén kapcsolódó hiba, hogy a szűkebb ajtókon, kapukon átfutás komoly gyakorlást igényel.
- Az ugrás és felkapaszkodás gomb megegyezik, ezért magaslatokon járva hősünk néha leveti magát a mélybe, ha úgy gondolja, hogy 10 centiméterrel messzebb állunk a kapaszkodáshoz rendelt ponttól. :-(
- A multi nincs PvP és PvE részre választva, ezért a lobbyk hemzsegnek a kreténektől, akik közül a legádázabbak bandákba tömörülve vadásszák le a gyógynövényeket gyűjtögető vagy más tevékenységet folytató ártatlanokat. A legsötétebb idióták képesek órákon át lelődözni az embert vagy 15-20 alkalommal rögtön újraéledés után, ezért célszerű barátokkal együtt multizni, kiszavazni őket vagy csak egyszerűen privát játékot indítani.
- Tipikus 3D-s hibákként ellenfeleink vagy elejtett állataink néha a földben jelennek meg. Előfordult, hogy tábortűz mellől "teleportálva" lovastul együtt vonat tetejére érkeztem meg, de a neten található legvadabb videók szamárfejű mexikói asszonyokról vagy tereptárgyba szorult, sebezhetetlen főellenfelekről szólnak. Én eddig összenőtt lovakkal találkoztam.
- Gyakran futunk bele csúszó karakterekbe vagy állatokba.
- Fedezékeink nem mindig biztosítanak védelmet. Előfordult, hogy az ellenfelek átlőttek a kövön, ami mögött lapultam, máskor viszont állásból képtelen voltam kilőni a derékig érő farakás mögül, melyben elakadt a golyó.
- Fagyások: multiban és egyjátékos módban egyaránt találkoztam vele – és már meg is ijedtem, hogy RRoD-s lett a gépem. :-( Ismeretségi körömben szintén előfordult, ami azért az ilyen kaliberű játékokra egyáltalán nem jellemző.
- Küldetések fel- és levezetése: a történet vége felé kifejezetten hosszadalmasnak tűnt egy-egy küldetés előkészítése. Gyakran maga a harc rövidebb lefolyású volt, mint a felkészülésként és levezetésként aposztrofált lovaglás (vagy szekerezés).
- John Marston egyszerűsége eleinte óvatosságának álcájaként tárult elém. 20 küldetéssel később, majd pedig a játék legvége felé viszont már kifejezetten idegesíteni kezdett az, hogy emberünk egyáltalán nem fifikás, senkiben sem kétkedik és mindenkinek mindent azonnal végrehajtó, kis túlzással "agyatlan verőember". Aztán amikor rájöttem, hogy a kor és e letűnt nemzedék archetípusa, az egyszerű tehénpásztor lenyomata, valamivel jobban toleráltam jellemének egybites mivoltát, de egy kis színt, egy robbanást legalább vihettek volna karakterébe, hiszen a párbeszédeken kívül egy két lábon járó gyilkológéppel van dolgunk. Számomra kicsit sok volt, hogy 57 küldetésen keresztül birkamódon bólogatott és marionett-bábuként rángatta őt boldog-boldogtalan, hiányoltam belőle a mélységet és az igazán belevaló ex-banditához illő vagányságot.
INFO: A PS3 tulajdonosok plusz banda búvóhelyet és öltözéket kapnak, viszont a 360 verzió magasabb natív felbontású (720p vs 640p) és stabilabb framerate-tel bíró játékot, 4-szeres élsimítást és élesebb textúrákat vonultat fel.
Unforgiven
A Red Dead Redemption korszakalkotó mű, minden bizonnyal az idei év legjobb játéka, mely komplex és komplett csomagot szolgáltat és vételárának minden egyes forintját megéri. 30-40 óra garantált szórakozás, egyedi hangulat és minden ízében professzionális körítés várja a kalandra éhes vadnyugati hősöket. Ez az a játék, melynek minden egyes mozzanata egy-egy életre kelt westernfilmmel ér fel, és ez már önmagában véve is bravúr!
