Baldur's Gate III

Először azt hittem a Rogue Trader a BG III egyik (al)kasztja, de már látom, hogy mi

Nekem egyre többször jut eszembe, hogy kellene egy második végigjátszás. Ebből is és a Rogue Trader-ből is! De akkor az megint laza 300-350 óra....

Nálam 7 (4 Tav, 3 különféle árnyalatú DU) kari után múlt el a varázs. Van pár egyedi faj/class ami extra élményt ad - azt hiszem többen többször is a drowt (bónusz nő) ajánlottuk - de végül hiába voltak eltérő fajú és személyiségű karakterek egy idő után azt éreztem, hogy "ugyanazt" a karaktert játszottam megint. Mielőtt még soknak tűnne, ezek kb. 30 órás újrák voltak, célirányosan haladva. Pl ha nincs Liz a csapatban akkor House of Hope és kapcsolódó questekkel nem foglalkoztam.

Szerintem az origin karaktereket is érdemes kipróbálni. Npcként megismert személyiség vagy annak szöges ellentéteként játszva is elég jó élményt nyújtanak. Irányítva a fejükbe is belelátunk (jobban, mint a tadpolelal), ami pár helyen egyedi jeleneteket és szövegeket ad. Respec is adott; lehetsz rohadék varázsló Karlach, paladin Astarion, ilyesmi.

Hát igen, én nem vagyok igazi CRPG fan. A taktikai/stratégiai játékok felől érkeztem. Nem mondhatom hogy nem tudtam mi vár rám, a Divinty: OS 2-t is játszottam. Végig olyan érzésem volt, hogy kihagyok, elcseszek valamit. A történet is rám omlott, a grandiózusság nyomasztólag hatott rám. Ami bennem jobban megmaradt, az inkább egy-két csata, amiben vért izzadtam. Először fogalmam sem volt hogy tudnám megcsinálni, aztán másodszor, harmadszor, tizedszer sem. Napközben járt az agyam, hogyan tudnám este megcsinálni. És utána sikerült.

Nekem is 170 óra volt az első, most a másodikkal járok 150-nél...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én egyszer játszottam végig, 174 órába telt. Fantasztikus játék, de azóta nem bírtam elindítani.

Nemsokára a végére érek a Dark Urge végigjátszásomnak, épp a House of Hope-ot tisztítom ki... meg kell, hogy mondjam, hogy - nem feltétlenül a DU miatt, szimplán csak, mert második végigjátszás - szerintem sokkal erősebb vagyok, mint az első végigjátszásomnál, csomó fight, akár itt a House of Hope-ban is meglepően "könnyű" (nem rossz értelemben - élvezem a power fantasy-t )... és már most bánom, hogy lassan az utolsó küldetés jön! Szinte viszket a tenyerem egy harmadik nekilódulás után, de attól tartok, hogy a személyiségemből kifolyólag nem tudnék egy MERŐBEN másfajta végigjátszást tolni... ez a DU is kezd jófiús játékba átmenni nálam, igaz, elég sok undorítóságot és gonoszságot elkövettem már (szegény Karlach-kal is szakítottam a szerelmünk csúcsán, hogy random NPC-ket megdughassak kíváncsiságból)... anyway, az viszont tény, hogy egy-egy karaktertípust, fajt, classt még nagyon szívesen kipróbálnék, van, amikhe z még semmilyen közöm nem volt (Paladin, Sorcerer, ilyesmik)... nem tudom, valahogy lehet, hogy ezeket még kíváncsiságból megvizsgálom valamikor

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

A játék érezhetően, és ha jól rémlik talán bevallottan is, light urge-re íródott, de act 3-ban "normál" Tav-val is akadnak rp és egyéb problémák. Mondjuk hiába lett volna erre is 4 év ea jobban kidolgozni ilyen-olyan szálakat gondolom a történet fő csapásvonala így is úgyis ugyanaz maradt volna. Spoiler résznél mikor először mentem úgy nekem is felcsillant a szemem ezért aztán sokkal csalódottabb voltam amikor a játék gyorsan, szinte riadtan (mégis ki választaná ezt a lehetőséget), visszadobott a mindenki számára kötelező ösvényre.

Pár hete kényszerből (netszakadás) újra elindítottam a játékot. Nem volt konkrét elképzelés így dark Wyll végigjátszásra esett a választás. Eléggé berozsdásodtam, Lazellel ketten lementünk a romokhoz aztán egy rosszul kijött lépéssel verhetetlen lett a harc a banditákkal így pár próbálkozás után inkább kiléptem. Sokadik ilyen volt ez már, tartok tőle, hogy anno teljesen kimerítettem a játékot amikor még minden ébren töltött gondolatom ekörül forgott.

Igen, fantasztikus a játék, talán épp itt van az egyetlen keserű szájízem. Igazából nem tudsz értelmes módon gonosz karaktert játszani az Act 2 vége körültől, mert

SPOILER

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Wow, hát igen... az az igazság, hogy lelkiismeretből ezt nem tudtam volna megtenni Valahogy úgy képzelem el most a karakterem, hogy próbál ellenállni ennek (bizonyos kereteken belül - haraptam már le testrészeket és ölettem meg kisgyerekeket kígyókkal, szóval...), aztán meglátom, hova visz a sztori, mert egyáltalán nem tudom, mire számítsak Dark Urge kapcsán. Asszem, van most még bennem egy kis igazságérzet - lehet, hogy majd két év múlva egy új végigjátszást kell tolnom, ahol egy ősgeci tömeggyilkos leszek már az elejétől kezdve

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én anno Act2-ben hagytam félre egy Dark Urge végigjátszást, aminél szintén úgy voltam, hogy egy teljes, mindenre kiterjedő, 150+ órás jófiús walkthrough zárását követően kezdtem bele azonnal, s mivel mindezek előtt volt szerintem úgy 100 órányi bétázásom is, így kiégtem/belefáradtam/félbemaradt.

Én a lehető legszadistább, legrohadékabb DU-t képzeltem el magamnak, aki minden aljasságban vígan fetreng meg. Nem gondoltam túl, úgyhogy egy Lolth-sworn sötét elf harcost készítettem erre az alkalomra. (Aki olyan önző, hogy még a "guardian-ja" is ugyanúgy nézett ki, mint ő maga)

Tényleg nagyon más lett az a végigjátszásom, legalábbis míg tartott. Viszont szerintem nagy ziccert hagytál ki: én Act1-ben SPOILER

Endure. In enduring, grow strong.

Szóval kb. másfél éve toltam ki először a BG3-at, teljesen D&D szűzként (és Baldur's Gate szűzként), nagyon bejött, 170 órát voltam el a "sztenderd jófiú" végigjátszásommal, de baromira bejött. Aztán szinte rögtön utána belekezdtem egy Dark Urge végigjátszásba, ami valamiért kb. 10 óra után elfelejtődött nálam (gondolom, valami Nintendo Switch hype árnyékolhatta be...) Most viszont valamiért feltört bennem a vágy, hogy mégiscsak kitolnám újra, úgyhogy indítottam megint csak egy új, Dark Urge végigjátszást deep gnome barkdént, mert miért ne

És így 25 óra után körülbelül ugyanúgy élvezem, mint az első végigjátszást - külön öröm, hogy egy csomó mindenre nem emlékeztem már. Az igaz, hogy az első végigjátszás meglepetéseit, rejtélyeit és az ezekből fakadó necces döntéseket, dilemmákat nem tudom megismételni, de így is egy csomó dolog elfelejtődött, ráadásul már ebben a 25 órában is belefutottam egy csomó olyan jelenetbe, amit szerintem teljesen elkerültem az első kampányomban. Úgyhogy így, hogy eltelt másfél év és pont kellemesen megkopott az emléke a játéknak, szinte tökéletes újrázni. És a Dark Urge sztori szerintem még ki sem bontakozott úgy igazán.

Az vicces, hogy deep gnome bardként sokkal több geciskedést bevállalok, mint annó a high elfként, ahol én akartam lenni igazságos Mátyás (és az is voltam) - itt bőven bántok meg embereket, beszólogatok, és egész durva következményei is voltak már a döntéseimnek.

SPOILER

A goblin campben randalírozok, éppen most takarítottam ki - vicces, hogy az első végigjátszásnál szerintem mindhárom goblin vezetővel hosszú dialógusokat folytattam, itt viszont - nem direkt, szimplán csak az ösztönös döntéseim miatt - kb. egyből, ahogy bementem Priestess Guthoz, elkezdtem legyilkolni mindenkit, utána már semelyik másik vezérrel nem tudtam szót váltani, mert egyből megtámadtak (és emiatt egyből meghaltak ).

Úgyhogy tényleg fun, és nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlem...

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Az rendben van, hogy a BG3 egy homokozó, ahol azt csinálsz, amit akarsz, és van annyi reaktivitás a világban, hogy láthatod a tetteidre adott reakciókat is. Csak ez mindenképp ellentétben fog állni egy biztos kézzel végigvitt narratívával, viszont a BG3-at úgy hájpolják, mintha minimum Shakespeare írta volna.

Persze ez az általános hype része, és pár éven belül úgyis az helyére fog kerülni a játék általános megítélése, addig pedig kibírom, hogy minden egyes random rpg fórumban a BG3 sztorijára és karaktereire megy majd a faszverés.

Meg nem tudom, barátokkal én is imádok marhulni, nincs az a társasjáték, amit ne pakolnánk tele belsős és gyakran beteg poénokkal, de egy single player játék magányos terep, még akkor is, ha esetleg folyamatosan küldjük egymásnak a screenshotokat és az élménybeszámolókat. Ilyenkor pedig - nálam legalábbis - hamar elmúlik az "azt csinálok amit akarok, muhahaha" játékmenet varázsa.

(Itt megint csak az interakciókra gondolok, nem a csatákra és alternatív puzzle megoldásokra. Ha lenne egy olyan verziója a játéknak, hogy a sztorit, az inventory managementet és az ide-oda járkálást ignorálva csak az egyre brutálisabb összecsapásokkal kellene foglalkozni ötszáz szinten át, akkor ki sem látszanak belőle.)

Remek komment, maximálisan egyetértek (a Marvel példát másvalaki hozta fel).

Ha már sokszor feljött az utóbbi időben ez a "könnyedség" akkor még annyit hozzá tennék, hogy szerintem a szerepjáték sosem volt az a műfaj, ahol a véresen komoly, világrengető terror ne hagyott volna teret a mókának.
Ez pedig szerintem még a papír-ceruza korszakából jön! Ha nem is játszott volna vele az ember akkor is, belenéz egy Critical Role, egy Natural Six (btw Gerald, Rook/Professional Sharpshooter is a roszteren) vagy akár eldugottabb darabokba akkor a legtöbben látni fog sok mókát és kacagást, merthogy az emberek a haverjaikkal ülnek egy asztalnál és játszanak.
A Larian stílusban én ezt látom, hogy átszűrődik a pen and paper múlt és nem akarnak úgy tenni mintha nem.
Nem megyek bele, hogy milyen szituációkban űztünk gúnyt már a csapattársakból, megkínzott foglyokból (FRen nincs Genf) és szerencsétlen áldozatokból*. Tehát nekem nem az fura, ha van élcelődés a csapatban és nem odaillő, morbid példák, hanem ha nincs. És nem, ez szerintem egyáltalán nem a marveli vonalon csúszott be a cRPGkbe, ez rég az rpgk része, még ha voltak is komolyabb irányok.

*Persze lehet csak mi vagyunk aberrált beteg állatok.

Man literally too angry to die

Ehhez tudok csatlakozni. A BG3 "könnyedségét" nem a Marvel, hanem a Larian stílusa felől érdemes megközelíteni, bizonyos szempontból ez egy Divinity: Original Sin 3 (egyes vélemények szerint a DOS2 még így is jobb).

Azonban, ha a klasszikus, korábbi izometrikus, szövegalapú cRPG-ket preferálod, akkor a két Patfinder és a két Pillars of Eternity az, amit keresned kell, de ha egy modern, epikus, részletes, interaktív, könnyebben elsajátítható, szélesebb közönségnek is élvezhető, mondjuk úgy, ezeknek egy minőségi "blockbuster" változatát keresed, akkor tehetsz egy próbát a BG3-mal.

A küzdelmek és csaták nagyon jól megtervezettek.

(Zárójelesen: ha egyedi élményre vágysz, akkor Disco Elysium és Pentiment.)

Csak, hogy még nehezebb legyen a döntés. Én a megjelenés előtt kicsivel és utána végig az egekig szopkodtam a bg3-at aztán az év elején pótoltam az 1-2-t. 1 nem tetszett, 2 helyenként bejött viszont még számomra is "romlott" a bg3 megítélése, főleg, mint "folytatás". Ha meghatározó élményként van elmentve akkor igen, könnyen előfordulhat, hogy nem élveznéd.

Ha sikerül ezt leválasztani és csak Larian játékként (idétlenség, gameplay ~szabadság, stb) kezeled úgy talán.

Loremolyoló, ez nagyon jó.

(De azért lehet, hogy legközelebb megmondom a kutyámnak, hogy bokára menjen. )

Gothmognak igaza van, ha az eredeti, klasszikus BG1/2 vagy ID1/2 élményre vágysz, akkor a Pathfinder plusz a Pillars of Eternity két-két része remek választás lehet.

Ugyanakkor, ahogy Aribeth is írja, egy-két ember ne tántorítson el, mert nekik nem tetszett (hozzátenném, annak ellenére, hogy vannak jogos pontjai [pl. a társak talán nem olyan erősek, mint más játékokban, de szerintem ettől függetlenül nagyon jól megírtak], egyrészt szerintem igazságtalan a játék történetével kapcsolatban [úgy vélem a történetszálak végigfutnak az első fejezettől a végéig, csak hangulatukban más, mint a korábbiak], másrészt ez a játék nem annyira a terepe a "loremolyolónak" [nem magyaráz a világról különösebben, egy ilyen régi, több évtizedes világ esetében ez nem feltétlen probléma szerintem, a játék képes lehet úgy belevonni, hogy ez nem okoz akadást], harmadrészt az írás, a dialógusok kapcsán is a másik oldalon állok: úgy gondolom, hogy kimagasló minőségű, egyenletes, szerk. még akkor is, ha nem egy Disco Elysium szinten).

Mivel itt elég ellentétes vélemények állnak, érdemes lehet CohhCarnage pár perces végső összefoglaló gondolatait meghallgatni (itt a kezdeti is, mert hivatkozik rá), plusz a játék mellett szólhat, hogy olyan embereket is elragadott, akik korábban ilyen típusú játék nem érdekelt, jogosan elképesztő kritikai siker, a játékosok szerint is. Nem tudom, mennyire zavar, de megemlítem, ez már modern játék, az identitáspolitika itt is megjelenik, talán még nem túl zavaró mértékben, de látható módon (pl. azonos nemű házastársak).

Egyébként a két hét kevés erre a játékra, az első bekezdésben ajánlottakra is, a CP2077 szintén egy jó döntés.

BG1-2 játékokhoz - hangulatában - nagyjából semmi köze.

Viszont egyedi élményt ad, frankón összerakták, rengeteg jó ötlet van benne, sőt tele van tipikus Larian féle sziporkázó kreativitással. Metacriticen a játékosi értékelés is 9 fölött van (15k+ szavazás alapján, tehát ez nem az a játék, ahol csak a fizetett tapsolók dobálták a magas pontokat, hanem tényleg különleges darab a maga nemében, olyan (méretre, összetettségre stb.), amit szerintem jó darabig nem fog készíteni senki.)

Én nagyon élveztem a végigjátszást, viszont megmondom őszintén, azóta nem tud visszahúzni a játék. (BG1-2 részeket el nem tudom mondani, hányszor pörgettem ki, és mindig visszahúz a nosztalgia időről-időre. A BG3 ellenben nem lesz ilyen nálam.)

Ha klasszikus BG élményre vágysz, szvsz inkább a Pathfinderek körül nézelődj (Kingmaker, Wrath of the Righteous), ha még nem tetted volna. (Ott összetettebb a rendszer, kicsit ijesztő lehet elsőre, de D&D-ből nőtt ki, ugyanaz a logika, hamar szokható.)

Endure. In enduring, grow strong.

Azért én ne tántorítsalak el, valamikor adj majd neki egy esélyt, simán előfordulhat, hogy elvarázsol a játék! Az a benyomásom, hogy száz emberből kilencven nagyon szerette. És ha elkap a gépszíj, akkor a hibák sem tűnnek fel / minden megszépül, a helyére kerül.

Nagyon poén az eleje, nekem is tetszett egy darabig, csak aztán elmúlt a varázs, de ez az én agyműködésem.

Éppen tervezgetem, hogy mire pocsékoljam a decemberi 2 hét szabimat!

De így inkább CP2077 lesz ebből! Hiába annyira kedvencem a BG1-2 nekem is! Itt a topikból én azt raktam össze (és főleg most ez a hozzászólás is megerősít), hogy nem nekem készült!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Igen, anélkül, hogy youtube videót, bármit kinyítnék, 10+ évnyi időtávból is itt van a fejemben az öreg hangja, amikor azt mondja, hogy "even the flaws"...

Endure. In enduring, grow strong.

,,Shadowheart és Wyll között"
Áh! Akkor lehet nagy szerencsém volt a csapatválasztással! Kezdek félni a pónis végigjátszástól.

Man literally too angry to die

Sikerült a másik topikba írnom, elnézést, átmásolom ide.

"Marvel:
Csak egy példa, random party banter Shadowheart és Wyll között: a kedvenc pornóregényük sorait idézik szó szerint. Ilyenekkel tele van, és ezek azok, amik már az Inquisitionben is fárasztóak voltak helyenként. (Fú, amikor a halál komoly Cassandráról kiderült, hogy imádja Varric regényeit, és remegve kérdezik hogy milyen fordulatokat tervez a következő kötetben, tisztára, mint Beckett a Castle-ben... Elsőre poén volt, utána belegondolva kínos.)"

Morriganék nem tolták ezeket ennyire túl, azok még a kezdő lépések voltak a hasonló rpg-k világában.

We have purposely trained him wrong, as a joke.
Jade Empire-t tényleg hajlamos vagyok elfelejteni, pedig tényleg remek volt. Távol keleti Mass Effect before it was cool.

Man literally too angry to die

Az, hogy sok minden van az igaz, de nem egy 80 perces filmről van szó, szóval nekem eléggé ki voltak bontva a frakciók, annak ellenére, hogy tényleg sok szál van. De az igaz, hogy nincs egy összefogó, ráadásul BG-ként egy összefogó, elsősorban Bhaalspawn szál. Ugyanakkor az szerintem jó, hogy nincs elnyújtva egyik gonosz sem, mert az olcsó, ha harmadszorra is "füstbomba, balra el" lelép a gonosz.

A vicceskedő Marvel stílus nem tudom, hogy mit jelent, azon kívül, hogy közhely már.
Lehet, hogy a Lae'zel, Shadowheart, Astarion, Minthara csapat pont az akik komolyabbak és ezért nem érzem túlsúlyban a vicceskedést?
Legelsőnél is a teeth-ling rész ugrik csak be mint kulturális poén, de amúgy nem egy komolytalan karakter. (Vagy ezzel az erővel Morrigan Alistair szívatása, meg amúgy kb Alistair minden második megnyilvánulása is Marveles stílus?)
SH is egy jól megírt karakter aki azért edgy és cringe az elején mert egy objektíven edgy és cringe istennő követője aki folyamatosan meghasonlik önmagával.
A traumák meg szerintem by design nagyon hasonlók, ami engem nem zavart, de jogos, hogy lehettek volna kreatívabbak.
No mindegy, végülis ez ízlés kérdése biztos hogy milyen karakterek szimpatikusak vagy nem. Csak pl Astarion-t ki nem állhatom és egy cseszettül ellenszenves figurának tartom akit nem mentenek fel a traumái az alól, hogy seggfej, de ennek ellenére a karakter a történetben tetszik. Pl Kreia is ilyen, hogy ellenszenves vén boszorka, de helye van a történetben. Nyilván abból adódóan, hogy ő egy intelligensre írt karakter a mondanivalója elgondolkoztatóbb.

Gears of War melyik része?
Biztos az is nehézség, hogy egy kötetlenebb világban a pacing-et informálatlan döntések alapján befolyásolja a játékos, és lehet pont hülyén jön ki a könnyed camp esemény ha épp mélysötétben* jön elő. Biztos egy kevésbé szerteágazó játéknál könnyebb ezeket scriptelni...

*Mélysötét infantilizálását, a drow alingment-washingját már a WotC régóta tolja.

Man literally too angry to die

Megnéztem, és nem tévedsz. Forrás, Wikipedia: "He was later one of the lead writers and planners on Jade Empire [...]".

A rengeteg remake között egy valódi, nem a mai szellemben készült Jade Empire remake-et vagy folytatást már nagyon régóta szeretnék. Pl. a Sifu-t is figyelembe véve ma elképesztő játékmechanikát is tudnának alá rakni.

______________

A lentiekkel részben egyetértek.

Még megjelenés előtt nemsokkal is a Larian maga promótálta (bejegyzésben, az élő videós paneljükön pl.), hogy a felső város is bejárható lesz, de ez "valamiért" dobóbott. Ezért is érezhető szerintem, hogy az Act III jobban szétesik és annak ellenére, hogy jelentős játékidővel rendelkezik ez a rész is, mégis érződik, hogy a vége össze lett kapkodva. Ahogy egyszer gothmog írta vagy pl. CohhCarnage (ha jól emlékszem), a világ interaktivitása és összekötődése és társak reakciói jelentősen visszább esnek.

Ettől függetlenül nekem az utóbbi évek egyik legnagyobb élménye volt szerepjáték szinten (és ha már DAO, igenis érződik rajta annak öröksége), főleg a Witcher 3 után, azzal majdnem egy szinten. Teljesen más tónus a kettő, mégis a "grandiózus izgalom" érzését mindkettő szállította. Ilyennek kell egy nagy közönséget megszólító modern szerepjáték két pólusának (cRPG - ARPG) lennie, mert számomra kisebb hibáitól eltekintve sokkal inkább képviseli a DAO (ami szerintem ez első valódi kísérlet volt, hogy a cRPG-t fogyaszthatóbb verzióként tálalják a szélesebb játékostársadalom számára az érdeklődéskeltés érdekében a műfaj iránt) örökségét, mint pl. a most ellentmondásos értékelésekkel terhelt DA:Veilguard.

Ha azonban az egyedi ízvilágot nézem, a különlegességet, akkor messze a legkreatívabb a Disco Elysium és a Pentiment volt és ezen a téren ez a kettő meghaladja az előbbi kettőt. Ezeket bárkinek jó szívvel ajánlom, aki nem a fő irányvonalakat keresi.

Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar...

Csak lábjegyzet gyanánt, de a Bioaware alkotások közül a Jade Empire volt még az a játék, ahol abszolút pozitív értelemben véve iszonyat nagy, igazi "aztak*rvaanyázós" csavar volt a történetben (kb. 75-80%-a táján). Egyébként nagyon jó játék volt szerintem, bár kicsit el szokott felejtődni, amikor Bioware címek kerülnek szóba. Egyszerűbb volt, lineárisabb, akciójátékosabb mentalitású (egyik sem baj egyébként, csak sokan szerintem nem ilyesmit vártak a Bioware-től). A története viszont mestermunka. (Igen, egy cetlin az is elférne alapból, de a kibontás módjával, a csavarral, illetve a végén a zárással - egyszerűen mestermunka volt szerintem.) Ugyan nem ő volt a fő történetíró a Jade Empire esetén, de nem lennék meglepve, hogy az igazán emlékezetes és áll-leejtős dolgok ott is Drew Karpyshyn tollából származtak volna. (A KotOR1-nél és az ME1-2 esetében ugye már ő volt a fő ember a sztori vonalon.)

Ha valaki amúgy keresi azt a fajta "hangulatot", történetmesélést, akkor érdemes rálesni erre az Exodus trailerre. (Ex-Bioware arcok csinálják, köztük Drew Karpyshyn - ő fő történetíróként.)

Endure. In enduring, grow strong.

A bárd szerintem is nagyon illik ebbe a világba, de végül is egy drow druida DU-t indítottam tegnap, kifejezetten a Speak with animals spell miatt.
Még nem tudom, hogy mennyire leszek geci, de hogy az összes állattal össze akarok haverkodni, az biztos. (És nem, most sem fogom felrúgni a mókust.)

Január óta tiszta vagyok, szeptemberi patch7-től nem estem vissza szóval mostanra valamivel objektívebben tudok nézni a játékra. Mind jogos amit írsz.

Nem tudom, lehet neked is bárdot kéne indítani, hangulatilag talán jobban illeszkedne az idétlenséggel ebbe a cirkuszba. Próbáltam "komolyan", megtervezett light urge karaktert (nagyjából ez a Larian által megálmodott főkarakert), de annyira nem adta.

Visszagondolva talán a Gale Darksimp végigjátszás volt a legjobb amit élveztem bár ott néha kiütközött, hogy hiba voltam főkari vele, néha a mellék szövegeket kaptam.

A BG3 története túl sokat akar markolni: Bhaal és a másik kettő jómadár, githek, mindflayerek, Ketheric, thieflingek megpróbáltatásai, Raphael, az Absolute szekta, és biztos kihagytam pár fontos szálat még.

Mindegyikbe belekap, de nincs egy jól összefogott koncepció, így a legtöbb szál egy-egy teátrálisan és egysíkúan gonosz ellenféllel való összeütközésbe torkollik. Egy katyvasz az egész.

A régi BG-k emelkedettebb világát felváltotta a modernebb, vicceskedő Marvel stílus (itt hozzáteszem, hogy imádtam a D&D filmet, ami hasonló volt), viszont időnként eszükbe jut, hogy kellenének tétek is, és akkor bedobnak némi szenvedéspornót. Majd megy megint tovább a modern fórumokra illő poénkodás.

A társaknál ugyanez a probléma, úgy alkották meg őket, hogy főszereplőként is helyt álljanak, amit egy-egy, a főszálakhoz köthető traumával oldanak meg, ami teljesen korrekt, jó irány (igaz, ezek a traumák kísértetiesen hasonlóak). Mellékszereplőként viszont ez úgy néz ki, hogy az idejük nagy részében jópofa, hihihi, nézd milyen különleges, quirky karakter vagyok megszólalásaik vannak, majd egy picit picsognak a problémájukon, majd megint Marveleskednek, aztán ismét szomorúak két percre, majd kezdik elölről.

Egyikük sem egy olyan karakter, akivel mélyebben szeretnék elbeszélgetni, mert érdekel, hogy az írók milyen személyiséget találtak ki nekik, vagy hogy mi a véleményük a dolgokról. Egy Witcher 3, CP2077 karaktert, Kreiát stb. végtelen hosszan kifaggatok, minden szavukra kíváncsi vagyok, mert tudnak újat, elgondolkodtatót mondani.

A mindflayerek és maga a Mélysötét valaha hátborzongató lovecrafti horrorok kellékei voltak, most a csáposok minden misztikumukat elvesztett n+1-edik semmilyen fajjá váltak, és hé, még a tentacle porn is kipróbálható velük, jeeeeee.

Összefoglalva, egy játékkal sem találkoztam még, aminek tökéletes lett volna a története, mert 1. ez nem az a platform, ahol erre szükség lenne, 2. ha vannak is jó ötletek, a development hell általában keresztül húzza azokat. De igenis felismerhető, hogy mi az, amit igyekeztek nagyon alaposan átgondolni, mélységgel ellátni (vagy épp szándékosan nagyon könnyedre venni), és mi az, ami se füle, se farka egymásra dobált ötletekből áll, és a BG3 esetében ez utóbbit érzem.

Alaposan átgondolt darab pl. a GoW és a DAO.

Ha már a játék anakronisztikus szutyokkal szét lesz offolva, legalább a topik ne legyen, így inkább ide írom!

@Aribeth Mi a baj a történettel, illetve mi lenne jó példa a jó történetre? Mármint DAO, KotOR, ME történetei mind egy cetlire elférnének. Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar, az meg most hogy belegondolok elég hasonló, hogy Origins-ben hogy lehet kinyírni a főgonoszt, illetve BG3ban is milyen áldozat kell hozzá.

Az Isobel és Dame Aylin dolgot aláírom, biztos másként látnám, ha Ismáel és Mister Aylin lett volna.

Man literally too angry to die

Ma nagyon felkúrt... Barátnőmmel kezdtünk egy új végigjátszást, és a fő cél a karlach romance acsi volt. Csináltam mindent, ahogy kellett, de Act III elején szakított. Nem értettem mi van, megnéztem neten és Act II-ben kimaradt a romance-event. Lenyomtam vagy 40 eventet az Act II-ben, de nem dobta. Fél óra keresgélés után meglett a gond: Az engine-javítás után kellett volna érkezzen az event, de a szájbak*rt Mizora meg a f*szomatsemérdekli Wyll eventje felülírta, és onnantól nem triggerelődik. Ismert bug ahogy elnézem tavaly augusztus óta. Sajnos a PS fantasztikus tulajdonsága, hogy adott számú mentést tud tárolni, because fuck you, that's why, (így pl a Witcher 3, ami PC-n nekem közel 300 mentést tartalmazott, itt 6 slotot tudott, soha nem fogom megérteni miért jó ez) ezért nincs megfelelő mentésem, mert kitöröltem. Így lehet kezdeni elölről. Szóval... Az a legidegesítőbb, hogy még explorer nehézségen sem tudsz csak úgy végigfutni a játékon, mert ha mondjuk 5-n mnnék be Ketherichez, semmi esélyem nem lenne.

Megpróbáltam mindent, töltögettem fel-alá, netet bújtam, de semmi. Ha ott és akkor valamilyen alternatív event felülírja a Karlach-eventet, így jártál. Nem írja semmi, nem mondja sehol, csak majd Act III elején két mondatban szakít és ennyi. Átnéztem a modokat, találtam egyet, amivel némi csellel aktiválni tudtam a szükséges videót, de aktív modok mellett disable-lve van minden acsi. Amit egyrészt megértek, másrészt meg mivel 1) bugot kell nekem javítanom 2) ők maguk engedélyezik a modokat egyenként és a 90%-a csak visual, 3) PC-n bezzeg szarrá lehet túrni a fájlokat; elég bosszantó.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Végigvittem, jelentem. Ahhoz képest, hogy 10 hónapja álltam Act III-ban és jópár karit elkezdtem, szinte fura. Viszont barátnőm leült elé és ketten kijátszottuk co-opban végül. Majd írok róla hosszabban a másik topicban, csak akartam mondani.

Végül egy halfling sorceress voltam, hát a Chain Lightning meg az Ice Storm... szavak nincsenek.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Borislav Slavov shares unheard version of Song of Balduran & his pitch for Down By the River | BAFTA

The cast of Baldur's Gate 3 reveal all in a chaotically (but expertly moderated) Masterclass | BAFTA

Why Larian Studios wanted to make Baldur's Gate 3, and how they pulled it off | BAFTA

Mindegyik beszélgetés remek, még ha fejlesztői és színészi oldalon nem sok újdonság hangzik talán el (de pl. Vincke hozzáállását mindig öröm hallgatni), viszont Borislav, a közönséget bevonó társalgása lenyűgöző, mert bizonyítja és bemutatja, hogyan kötődik össze az alkotó, az alkotása és a közönsége.

Baassszameg... egyrészt... megölettem a kígyóval Arabellát. Hát... ott megdobbant a szívem, nagyon mocskosnak éreztem magam Szóval, azt hiszem, működnek ezek a fajta pillanatok... aztán a semmiből telibe szétrúgtam egy mókust!!! Azt hiszem, szép lassan behúz ez az "urge".......

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Azért van a quickload, tessék csak bátran próbálgatni! Gale kezelése a legjobb bemelegítő, egyből kiderül (és hogy tetszik e), hogy ez a végigjátszás más lesz. Korábbi döntések, kapcsolatok soha ne befolyásoljanak, mindig lehet segítőket fogadni. Vagy ott a respec, Shadowheart borzalmas clericjéből az utolsó pár újrázásban inkább mindig hasznos paladint csináltam.

Bérelhető figurák külseje is változtatható. Cseréld le az elf figura arcát az első körös karakteredre (azt hiszem pont a cleric), és váltsd át varázslóra. Megmarad a hasznos class és bírálhatod a régi "éneddel" az újat.

I see what you did there!

@Germi Ha előzőleg Gale a csapatban volt akkor lehet pont most e miatt kéne más felállás? Ha kell mindenképpen egy varázsló akkor lehet respecelni bárkit.

Man literally too angry to die

Igen, utána - bár nem néztem róla YT vidit, de - egy haverom mesélte, hogy mi történik nagy vonalakban, és örültem, hogy nem vállaltam be... Gale-t tényleg túl hasznosnak tartom ehhez (Vagy ez faszság?)

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Pedig ha engedsz a fantáziának, egy segítő kezet még kaphattál volna Gale-től!

Endure. In enduring, grow strong.

Nos, nem vártam sokat, szinte rögtön belevágtam egy DU-ba, ráadásul felvittem a nehézséget Tacticianre. És megint csak próbáltam teljesen ösztönből, szerepjátékos-szerepfelvevős elképzelések mentén classt választani - úgyhogy egy Oath of Vengeance Paladin lettem. Olyannyira, hogy kb. az első "földi" (szóval lezuhanás utáni) csatánál ezt ügyesen megszegtem De az a helyzet, hogy szerintem még ez is fullosan passzol mindahhoz, amit itt elképzeltem magamról. Az előző clerices, jófiús, élet szentsége, stb. végigjátszás után úgy voltam vele, hogy minimálisan genyóbb, erőszakosabb válaszokat merek majd adni a párbeszédekben, de ezzel, hogy pl. megszegtem az esküm, olyan, mintha dramaturgiailag is benne lett volna, hogy... na, akkor irány a lefelé vezető út Nem tudom, merre fog vinni, de kíváncsi vagyok.

Azt láttam, hogy már Gale kiszabadításánál is felajánlott valami fantáziálós opciót, de őszinte leszek, nekem Gale az egyik legnagyobb segítség volt az első végigjátszásnál, úgyhogy vele nem akartam volna kibaszni/megölni(??). Nem, mintha tudnám, hogy alap party membereket amúgy ki lehet-e így csinálni

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Grat. DU-el én várnék egy kicsit a helyedben. Egyrészt hadd ülepedjen az első kör illetve valamikor majd jön az új patch ami az epilógushoz hasonlóan kibővíti a sima és DU exkluzív gonoszabb befejezéseket.

Ha figyelmesen játszottál akkor egy-két dolgot már megtudhattál a DU-ről.
Tavhoz képest egy fixebb a karakter, nagyjából ő és a társak keveréke. Lehet vele is szerep játszani, de nem érdemes részletekbe menően belemerülni mert "az én karakterem sosem" féle gondolatokat lazán át fogják húzni egy "um, actually"-vel. Matt írta azt hiszem még korábban, hogy pont emiatt bizonyos faj és class kombók "nem működnek". Nincs gameplay akadálya, de pl a cleric/paladin szerintem sem igazán illik hozzá.

Hacsak nincs konkrét elképzelésed szerintem hagyhatod a default db sorcerert. Ez pont egy olyan kombináció amit mégkésőbbi? végigjátszásban magadtól úgysem raksz össze és van annyira rugalmas (bestiális és intelligens) így a karakter, hogy a külön DU szövegekre nyomva - vagy pont nem - egyik sem fog "idegennek" érződni.

Ahogy gothmog is említette a két fő csapásirány a sötét gondolatoknak való engedelmeskedés vagy a ~teljes ellenállás (light urge becenév). A DU szövegek (és következményei) lehetnek morbid vagy igazán elbaszottak is. Gyomorfüggő és végső soron ezek csak kísértések, a Tav szövegek és döntések ugyanúgy elérhetőek.

"2" elkerülhetetlen DU eset van amibe nincs beleszólásod játékosként. Pontosabban másfél. A 2.-ba kockagurítás és körülmények szólhatnak bele, de azon a ponton már valószínűleg lesz elképzelésed, hogy milyen DU-t játszol. A "sikertől" függően aztán még meggondolhatod magad, az első viszont mindenképp megtörténik. Vagyis hát abba is bele lehet piszkálni, de kissé nyakatekert megoldás, ami borítja a természetes játékot és el is vesz a dolog erejéből.

Gratulálok!

A DU-t alapvetően kétféleképpen lehet játszani:

1. Jó akarsz/próbálsz lenni, de hát ugye Dark Urge (nomen est omen). Ekkor egy megváltástörténetben vehetsz részt. (davkar9 a mestere a különböző scenariókban mi miért stb. dolgoknak, de állítólag ez a "nonpluszultra" ultimate végigjátszás élmény szempontjából.)

2. Engedsz a csábításnak, és te leszel a Kardpart legsötétebb lelkű, legrohadtabb gazembere (sőt, annál jóval-jóval több, de az már spoilerezés kategória lenne), akitől Hannibal Lecternek is rémálmai támadnának.

Mindkettő nagy élmény a maga módján: én a sötét úton indultam el (egy jófiús végigjátszás után), és döbbenetesen szórakoztató volt az a hol szarkasztikus, hol maróan cinikus, hol egyszerűen csak elementáris rohadék vadállat, akit játszhatsz. Plusz alkalmat adott arra, hogy az első végigjátszásban kimaradt dolgokra/lehetőségekre ráfeküdjek/azokkal éljek. (Pl. a goblinoknak segíteni a "teethlingek" ellenében; felfogadni/románcolni a sötét elf tyúkot; a mélységi gnómokkal szemben a sötét elf csókának segíteni stb.) Act 2-ben félbehagytam a végigjátszást, mert akkor már közel 350 órám volt a játékban, és besokalltam/már másfelé kacsintgattam, de amúgy meglepően élvezetesre sikerült a gonoszkodás is a játékban.

Endure. In enduring, grow strong.

150+ óra után véget ért a történet Az utolsó csatát szerintem 3(!) órámba telt megoldani - nem kevés visszatöltéssel De baszki, megérte... most fújok egyet (értsd: már meg is vettem az új Paper Mario remake-et Switchre...), aztán szerintem belenézek ebbe a Dark Urge-be

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Ja, igen, arra nem reagáltam, hogy Raphaelt végül egy kb. órával korábbi visszatöltés lejátszása után sikeresen legyőztem - tényleg annyin múlt, hogy megittam tudatosan pár célszerű potiont, és nem voltam olyan kretén, hogy Hope 5-ös varázslatait elhasználjam a csata előtt: ugyanis két slottal két enemy-t is egy az egyben lehetett banishelni a csatából. Ezt, a potionöket, Yurgir szerencsés átállását és egy kicsit odafigyelősebb taktikát kihasználva Raphaelnek esélye sem volt

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Na, eljőtt a végső csata ideje, és esküszöm, kicsit kirázott a hideg ettől a pillanattól, ahogy a szövetségeseim megjelentek köreimben, és letették hűségesküjüket Reméltem, hogy lesz hasonló, és nagyon jólesett. Ez a látvány esküszöm, szívmelengető, ahogy itt a sok, sokszor ellenségből lett barát (lehet, feltűnik nektek pár fasság ezen a setupon a játékomból, de majd a második, Dark Urge playthroughnál fogok igyekezni a lehető legoptimalizáltabb végigjátszás megvalósítására, már ami a képességeket, tárgyakat, stb illeti)

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Na, arra pl. nem gondoltam, hogy a jacuzzija a spellslotokat is visszatölti! Azt láttam, hogy healel, de akkor ezt lecsekkolom mindenképp.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Fejből már nem tudom pontosan a skilleket, de azt hiszem clericként van lvl6-os summonod. Galenek nem tudom milyen scrollokat etettél tanulás céljából, vele is érdemes ugyanezt elsütni. A lvl5 summon elemental 6-nál erősebb verziót idéz. Van még a planar binding spell is, talán cleric ezt is tudja csak be kell rakni, amivel az ördögi csicskákat át lehet állítani harc közben. Raphel szobájában a fürdőben lehet hpt és slotokat visszatölteni a harc előtt, több summonnal itt lehet készülni. Amúgy érdemes seggre ültetni (pl jég) vagy valami más módon stunolni.

Ez persze easy "stratégia", nem tudom milyen nehézségen játszol.

Igen, egyrészt lehet, hogy olvasok pár tippet a csatáról, bár még párszor szerintem megpróbálom megoldani magamtól.

És az oszlopokra a csata legelején ráküldöm Karlachot, és amennyit mozog meg amennyit üt, szinte minden körben szétbaszok egyet, de Raphael így is szupererős marad... volt, hogy egyetlen hittel szegény Hope-ot is instakillelte Kicsit a sidekickjei átállításában bízom... este első dolgom lesz visszatölteni

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.