Az Ion Storm 2000-ben lenyűgözte a világot a Deus Exszel: sokan a System Shock szellemi örökösének tartották. Mi volt a siker titka? Akkoriban dúlt a cyberpunk őrület, a játék ügyesen kombinálta az FPS és az RPG játékelemeket, lebilincselő sztorija volt, és iskolapéldáját mutatta a zseniális feladattervezésnek, ugyanis az egyes küldetéseket többféleképp is megoldhattuk. A 2003-as, Deus Ex 2: Invisible War című folytatás viszont már megosztotta a rajongókat (bár a szaksajtó lelkendezett érte), ugyanis sokan túlságosan leegyszerűsítettnek érezték az elődhöz képest. És most, 2011-ben, új fejlesztőktől érkezik a harmadik rész.
Számomra kissé furcsa, hogy manapság nem igazán kényeztetnek el bennünket cyberpunk stílusú játékokkal. Jonathan Jacques-Belletête, a játék művészeti rendezője szerint ez azért van így, mert a William Gibson és írótársai által megálmodott sci-fi világkép mára már tulajdonképpen megvalósult. Ugyan még van pár dolog, ami kezdetlegesnek tűnik a regényekben, filmekben, játékokban ábrázoltakhoz képest, de például a társadalmat átszövő internethálózat már valóság.
Az Eidos Montreal a mai divatos két "folytatás-irányzat" közül az "előzménytörténet" verziót választotta a "reboottal" szemben. 25 évvel járunk az első rész történései előtt, tehát 2027-ben játszódik a sztori. Mivel akkor még nem volt adott a nanotechnológia, ezért a Cyberpunk 2020 vagy a Shadowrun szerepjátékokból ismert biomechanikus implantátumokkal turbózzák fel egyes emberek magukat. Ez persze nem tetszik mindenkinek – a játék alapvető filozófiai kérdése is ekörül forog: ha egy embert telepakolnak gépekkel, mennyire marad még ember? Mennyire tartozik össze az emberi test és a lélek? A kibernetikus beültetéseinkkel mennyire adjuk fel magunkat, mint ember? Az ne tévesszen meg senkit, hogy főhősünk, Adam Jensen ex-SWAT kommandós (újabban biztonsági szakember) már a játék elején félig kiborg: az általa védelmezett cég elleni támadás következtében ugyanis olyan sérüléseket szedett össze, hogy csak így tudták az orvosok megmenteni. Viszont hogy a játék közben kérünk-e újabb beültetéseket (és ezzel tovább nyessük emberi húsunkat – és lelkünket?), nos, az már a játékoson múlik.
A készítők igyekeztek hűek maradni az előző két rész hagyományaihoz. A Deus Ex: Human Revolutionben is többféleképp oldhatunk meg egy-egy feladatot: erőszakkal, lopakodással vagy meggyőzéssel, és ezek mind kihatással lesznek egyrészt a többi szereplő velünk való viszonyára, másrészt a sztori menetére is. Ahogy említettem, Adam egy támadás következtében kis híján meghal, de mivel sikerül megmenteni az életét (nem kis részben köszönhetően az implantoknak), nyomozni kezd a támadás hátterét illetően, hogy aztán egy világméretű összeesküvés hálójába gabalyodjon.
Ahogy az előző két részben, úgy itt is mi alakítjuk a történetet, így többféle befejezése is lehet majd a sztorinak. Karakterünk fejlesztése két elemből tevődik össze: egyfelől a képességeinket, másrészről a beültetéseinket tudjuk turbózni – és ezek függvényében nagyon eltérő Adam Jenseneket hozhatunk létre, így lesz értelme (sőt!) a többszöri újrajátszásnak is.
Az első részből ismerős lőszertípusokat is visszahozták a fejlesztők (a második epizódban minden lőszer jó volt minden fegyverbe), így érdemes lesz variálgatni, váltogatni a különböző stukkerek és skulók között. Viszont jó pár új játékmechanikai elem is bekerült, ilyen például a manapság rendkívül trendi regenerálódó életerő. Az igazat megvallva nekem ezzel kissé ambivalens érzéseim vannak, mert míg egy átlagos lövöldében ez elfogadható megoldás, itt nem érzem különösebben indokoltnak a bevezetését – még a gyakorlatlanabb játékosok frusztrációjának csökkentése miatt sem (legalábbis ez volt az indok erre a lépésre). De megkapjuk a másik nagy trendi feature-t is: a fedezékrendszeres harcot. Aki TPS-t vizionál, és ijedtében felszisszent, megnyugodhat: a Deus Ex: Human Revolution alapvetően FPS marad, csupán a fedezék mögött kuksolva, illetve közelharcoknál látjuk magunkat kívülről. Ezen kívül a hackelés is újra lett gondolva: ahelyett, hogy quick time eventekkel untatnák a nagyérdeműt, egy élvezetes minijátékot találtak ki köré, hogy ne fulladjon érdektelenségbe a sokadik terminál feltörése – bár részleteket erről még nem tudni.
Azt hiszem, a fentiek tükrében érthető, miért érdemes ezt a játékot kiemelt figyelemmel kísérni – megkockáztatom: az Év játéka 2011 díj egyik nagy esélyeséről van szó.
A játék megjelenéséig pedig még van idő arra, hogy a dicső elődöket beszerezzük, s hogy visszaszokjunk a közeljövő világába, illetve hogy ismét befogadjuk a nem lineáris játékmenetet, valamint az okos karakterfejlesztést. (Tavaly év végén jelentette be a Square Enix a játék csúszását, és egyelőre csak annyit tudni, hogy a következő üzleti negyedévükben érkezik a Human Revolution, azaz 2011 áprilisa és 2012 márciusa között.) A vén rókák ugyan kételkednek – lehet-e Deus Ex Warren Spector nélkül –, de én úgy látom, az Eidos Montreal kellő tisztelettel bánik a sorozattal, és egy igazi Deus Ex játékot kapunk majd kézhez.
