Ismertető/teszt

DC Universe Online

Sztreccsnaci, alsógatya kint, és ünnepel a világ, vagy vagány hacuka, atombomba a zsebben és végtelen hatalom? A döntés nehéz.

2011.02.16. 18:10 | szerző: Richie | Ismertető/teszt

DC
Amikor a legelső Detective Comics megjelent, még senki sem gondolta, hogy a szuperhősök hamarosan elárasztják a világot, ellepik az újságárusokat, pólókra nyomják a képüket, műanyag játékokat készítenek belőlük, megfilmesítik a sztorijaikat és kölykök több generációja fog felnőni kalandjaikon. A leghíresebbek már viszonylag korán felbukkantak a DC képregények hasábjain (Superman: 1938, Batman: 1939, Flash: 1959 stb.), és mivel az emberek nagyon hamar megszerették őket, csakhamar saját lapot is kaptak. Ezekben a történetekben aztán mindegyik gyorsan szembekerült a saját ősellenségével, aki általában a hős egész karrierjét végigkísérte. Hiszen gondoljunk csak bele, mihez is kezdene "Becci" a jó öreg Joker nélkül, vagy hol lenne ma Superman Lex Luthor híján? Aztán telt-múlt az idő és a szorgos képregényrajzolók rájöttek, hogy egy magányos szuperhős csak ideig-óráig szórakoztatja népet. Így sorra érkeztek a társak. Supergirl, Robin, Batwoman, hogy csak a legnevesebbeket említsük. És ahogy tovaröppentek az évtizedek, sajátos világ bontakozott ki az olvasók szeme előtt, ahol az átlagember statisztaszerepnél többre nem pályázhatott, mert a világ sorsát ezek az übermenschek döntötték el, akik hol győztek, hol menekülni kényszerültek, és olykor talán még meg is haltak, ám minduntalan vissza-visszatértek, mert a világnak szüksége volt rájuk.

Online
A számítógépes játékipar természetesen már elég régen kiaknázta a szuperhősökben rejlő lehetőségeket. Ezek a játékok hol jobbra, hol gyengébbre sikeredtek, és volt köztük néhány igazán ragyogó gyöngyszem is, elég például a másfél éve megjelent Batman: Arkham Asylumra gondolnunk. Aztán egyszer csak valamelyik elképesztően tehetséges játékfejlesztő a fejéhez kapott és így kiáltott: "Mi lenne ha csinálnánk egy játékot, fiúk, amiben benne van egy csomó DC-s szuperhős, és még online is lenne, és még fizetnének is érte, és még meg is gazdagodhatnánk!" Nosza, licenceltek is gyorsan egy Unreal 3 motort, raktak bele mindenféle küldetést, ellenséget meg használható cuccot, a végeredményt pedig elnevezték DC Universe Online-nak.

Az intro határozottan élvezetes, egyből a dolgok közepébe – pontosabban a végébe – csap, amikor is a nem túl távoli jövőben minden valaha élt szuperhős két csoportba tömörül. Vannak a jók és a gonoszok. (Gondoltátok volna?) Ezek aztán addig csépelik egymást, míg sikerül egy jó kis romhalmazt csinálniuk szeretett Földünkből, ám abban a pillanatban, amikor a gonoszok legromlottabbikja, Lex Luthor kryptonit végű lándzsájával átdöfi az igazság bajnokának, Supermannek a szívét, sötét árnyék vetül a romos Metropolis kietlen utcáira. A gonosz Brainiac érkezik, aki kihasználja, hogy a földieket lefoglalja csip-csup kis viszálykodásuk és uralma alá hajtja az emberiséget. Azonban pánikra semmi ok! Lexnek szerencsére van még egy csöpp naftája az egyik időgépében, és visszautazik a múltba, hogy figyelmeztessen a veszélyre, majd a Brainiactól zsákmányolt technológia segítségével kicsit felturbózza az evolúció amúgy meglehetősen lassú folyamatát. Ezután ezerszám jelennek meg az újdonsült hősök és gonosztevők, akiknek aztán egyesült erővel kell legyőzniük Brainiac inváziós flottáját! A kicsit lassú felfogásúak kedvéért pedig még ezt is ideírom: ezek leszünk mi!
A történet tehát nem Oscar-díjas, és még a képregény mivoltához képest is zagyva egy kicsit. Ugyanis ha Lex Luthor hozza létre a jelenben a hősöket, akkor az eredeti jövőben honnan vannak annyian? És ha Brainiac csak a jövőben érkezik meg, mit keresnek az űrhajói egyből a fejem fölött, amikor első alkalommal kilépek az utcára? Na jó, intézzük el annyival, hogy ez egy alternatív valóság, és legyünk pozitívak!

Mint minden szerepjáték, itt is a karaktergenerálás lesz az első feladatunk. A fejlesztők nagyszerű munkát végeztek, ugyanis szinte teljesen a szánk ízére szabhatjuk kedvenc kis hősünket/gonosztevőnket. Nanotechnológiás páncélt szeretnél? Vagy a klasszikus modellt preferálod? Esetleg magyar bunkó módra susogós melegítőben szeretnél világot menteni? A DC-ben minderre lehetőséged van. A lustábbak persze rögtön ki is választhatják, hogy melyik híres képregényfigura inspirálja saját karakterüket, ám ez közel sem olyan érdekes, mint fél órát pepecselni azon, hogy most akkor a rövid palástot hordjam-e, vagy esetleg a fémszegélyeset... :-)
Persze unalmas lenne a játék, ha csak a kinézetünkön lehetne változtatni. A morális középúton járóknak sajnos itt nem terem babér, mindenképp be kell sorolnunk valamelyik brancshoz, ám még ezen belül is választhatunk, hogy kit szeretnénk mentorunknak. A jóknál Superman, Batman és Wonder Woman istápolja az újakat, míg a rosszaknál Lex Luthor, Joker és Circe teszi ugyanezt. Amúgy túl sok különbséget a későbbiekben nem fog jelenteni, hogy kit választunk, leginkább a kezdő helyszínben van eltérés (Metropolis vagy Gotham), de a küldetések egy kaptafára mennek. Kiválaszthatjuk továbbá karakterünk személyiségét is. Ez határozza meg, milyen pózban áll, szalad, repül a hősünk, de túl sok vizet nem zavar. Annál érdekesebb viszont a különleges képességünk. Válogathatunk jó néhány közül, és mindegyik eltérő fejlődési utat jelent, valamint nagyban befolyásolhatja, hogy egy csapatban milyen szerep jusson nekünk (tank/damage/healer). Megadhatjuk azt is, hogy repülni szeretnénk-e, avagy falakon ugrabugrálni, esetleg száguldani, mint... a Villám. Végezetül hősünk kezébe nyomhatjuk álmaink fegyverét és már mehetünk is játszani.
Egyébként a játék nagy előnye például a World of Warcrafthoz képest, hogy míg a különleges képességeinket gyorsgombos módszerrel használjuk, addig a fegyverünket akciójáték-szerűen alkalmazzuk sőt, még különböző kombókat is elsajátíthatunk!

A játékot Brainiac egyik hajóján kezdjük, innen kell kiszabadulnunk. Ez totálisan független attól, hogy kit választottunk mentorunknak és melyik oldalon állunk. Hosszútávon azért ez meglehetősen idegesítő megoldás, mert ha több karaktert is szeretnék indítani, mindig ugyanezt a tutorial részt kell végigtolni, ami harmadik-negyedik alkalommal azért már piszkosul unalmas. Bár hozzá kell tennem, nem unalmasabb, mint az a töménytelen mennyiségű, egysíkú küldetés, amit majd később kapunk néhány NPC-től, vagy a mentorunktól rádión. Nagyon érdekes volt látni, hogy gyakorlatilag teljesen lényegtelen, hova csatlakozunk vagy milyen szinten vagyunk. A huszadik "ölj meg x szörnyet" küldetés azért már kezdett az agyamra menni, hiába variálták meg néha azzal, hogy az ellenfelekből kipottyanó tárgyakat is gyűjtögetni kellett. Ráadásul ezek mindig kérdőjelként jelennek meg, ami azért végtelenül frusztráló és igénytelen megoldás.

Vannak persze insták, raidek, legendás küzdelmek, melyek olykor megtörik a küldetések monotonitását, de valahogy az egész játék motiválatlan. Néhány óráig szórakoztató röpködni a város felett, és még a szuszt is kiverni néhány öltönyös majomból meg mutáns békából, de hamar rá lehet unni, arról már nem is beszélve, hogy sorban jönnek elő a bosszantónál is bosszantóbb bugok és következetlenségek. Például miért van az, hogy a ledőlt házak és felbőszült hordák között az autósok békésen furikáznak és várnak a piros lámpánál? Miért nem tudok gyorsan elröppenni egy veszélyes szituációból, hanem csak valami idióta pózba ragadva még egy ideig "úszkálnom" kell a levegőben, mielőtt teljes sebességre kapcsolhatnék? Kár, hogy lelőnek közben. És még egy sor hasonló... Mivel a játék egyidejűleg jelent meg PC-re és PlayStation 3 konzolra, azt gondolhatnánk, hogy talán portolási hibáról lehet szó, de mint azt a konzolos kolléga is el fogja mondani, ott is ugyanezek a hibák jelentkeznek. Azt pedig egyenesen nevetségesnek érzem, hogy a játék legfeljebb középszerű grafikája be mer szaggatni a gépemen.

Ha már a grafika került szóba, a középszerű kifejezés remekül fedi a valóságot. A játék megjelenéséért a méltán népszerű Unreal Engine 3 felel, de sajnos ez esetben inkább csak a motor gyengeségei szúrnak szemet. Az UE3 egyik sajátossága a textúrák alacsony felbontású megjelenítése, amíg a nagyobb felbontású textúrákat betölti a gép. Nos, a DC Universe Online esetében ez a töltési idő nem ritkán elnyúlik akár hosszú 10-20 másodpercekre is, ami igazán frusztráló. Előfordult, hogy hősöm lelkesen röpködött a város felett, mikor egyszer csak a semmiből kinőtt előtte egy toronyház, aminek nem volt rest nekirepülni. Ehhez párosul még a rejtélyes szaggatás, ami sajnos nem csak a PC sajátja, konzolon is előfordul, ami szintén rengeteget ront a játékélményen. Mindezt még valahol meg is értené az ember, ha valami olyan vizuális orgiát kapna cserébe, amitől eldobja a kontrollert. De erről sajnos szó sincs, sőt... Persze lehet mondani, hogy egy MMO-nál nem a grafika a legfontosabb, hisz a WoW sem ezzel nyerte el a játékosok szívét (és gyakran egész életét...). Csakhogy a DC Universe Online esetében olyannyira szembetűnő a hanyagság, hogy amellett már nehéz elmenni szó nélkül.

Szerencsére a hangok terén már nem ilyen szörnyű a helyzet, bár kimagaslót ezúttal sem teljesít a program. A szinkronszínészek tisztességgel teszik a dolgukat, igaz ez az átvezető videókra és a játékmenetre egyaránt. A játék zenéje kellemes atmoszférát teremt, miközben az ember céltalanul repked a különböző városrészek között, ám hosszú távon észre sem veszi az ember, hogy szól egyáltalán.

Összességében nem lett rossz játék a DC Universe Online, csak épp nem nyújt eleget ahhoz, hogy soká emlékezzünk rá. A játékmenet túlságosan repetitív, és kevés olyan egyediséget, újdonságot tartalmaz ahhoz, hogy hosszú távon lekösse az embert. A grafika középszerű, néhol egyenesen csúnya, amihez idegesítő lag párosul.
Kár érte, mert remek lehetőségek rejlenek az ötletben. Csak remélni tudjuk, hogy elég sokáig fognak élni a szerverek ahhoz, hogy esetleg későbbi kiegészítők és updatek képében kiteljesedjen és kicsinosodjon a képregényhősök világa. ■