Dark Souls (PS3)

A japán From Software két évvel ezelőtt már meglepte a PlayStation 3 tulajdonosokat egy embert próbáló nehézséggel felvértezett, ám ettől függetlenül remekül sikerült, harcra kihegyezett akció-RPG-vel. A Demon's Souls sikere predesztinálta a folytatás eljövetelét, amely most érkezett meg Dark Souls címmel.

A Dark Souls legfontosabb jellemzője elődjéhez hasonlóan a néhol a lehetetlenség határát súroló, mazochista hajlamokat előhozó nehézségi szint. Ebben a morózus, sötét hangulatú középkori miliőben a türelmetlen játékosoknak nem terem babér. Csak az elszánt, kitartó küzdeni akarás és a sokadik próbálkozás hozza meg a pillanatnyi sikerélmény édes zamatát, hogy utána pár sarokkal odébb ismét legyőzötten hulljunk a porba. Ennyiszer még nem láttam a képernyőn a "You Died" feliratot egy játékban sem, mégis egyből magába szippantott a komor atmoszféra, a csodás grafika és a remekül kidolgozott harcrendszer. A történetről nem írok sokat, mivel annak megismerése a nyitott világban történő bolyongással és a minden sarkon a pajzsunkat magunk elé tartó félelemmel együtt alkotja a Dark Souls által adott nagybetűs élményt.

A játék indításakor a karaktergeneráló képernyő fogad, ahol tíz osztály közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat. Közelharci és varázslatokra támaszkodó osztályt is választhatunk, de ez a kezdeti irányultság később akár teljesen átformálható a szintlépésekkel, nem leszünk a kezdeti választásunkba belekényszerítve. Egy ajándékot is választhatunk a nyolc közül – érdemes megfontolni, melyik mellett döntünk (aki nem tolvaj karaktert indít, annak a mesterkulcs nagyon ajánlott).
A kezdéskor egy börtönben ébredünk, és élőhalott formában tesszük meg első lépéseinket, amelyek során kevés instrukcióval ellátva egyből egy óriás méretű főszörnnyel találjuk szembe magunkat. A kemény nehézség már itt egyből arcul csapja a regenerálódó életerőhöz és sűrű checkpointokhoz szokott, elkényelmesedett játékos generáció tagjait.
TIPP: Érdemes elrohanni a szörny mellett és majd kicsivel később, jobb felszereléssel a nyakába ugorva egy erőteljes csapással tudjuk indítani a harcot. A felülről ráugorva csapás később is több főellenfélnél megkönnyíti a dolgunkat.

A brutális nehézséget a remekül eltalált harci rendszer elsajátítása teszi elviselhetővé. A lényeg a folyamatos védekezés, a jó helyezkedés és a megfelelő időzítés. Ki kell tapasztalni ellenfeleink viselkedését, támadási variációit, és a megfelelő pillanatban lesújtani (a speciális mozdulatok is sokat segítenek, mint például az ugorva támadás vagy a hátba szúrás). A varázslatok nem manával működnek, hanem a tábortűz mellett tölthetjük fel a (legtöbbször elég szűkre szabott) maximálisan elsüthető mennyiséget. Így kizárólag varázslatokra támaszkodni elég vakmerő próbálkozás. A sima ellenfelek is kellemetlen meglepetéseket tudnak okozni, ha pedig egyszerre többen támadnak ránk, pár másodperc alatt ledarálnak. Azonban a mini bossok és a főellenfelek jelentik az igazi kihívást, akiknek a legyűrésével hosszú játékórákat el lehet tölteni (és bosszankodni). Annál is inkább telik az idő, mivel minden egyes halálunkkor visszakerülünk a legközelebb meglátogatott tábortűzhöz és az összes sima ellenfél újratermelődik. Valamint elveszítjük az ellenfelek legyőzésével hátra maradt (és egyéb módon megszerzett) lelkeinket, amely a játék központi valutája. Ebből fejleszthetjük karakterünket, vásárolhatunk tárgyakat, varázslatokat, fejleszthetjük, javíthatjuk felszerelésünket. Kis könnyítés, hogy ha sikerül visszaérnünk elhalálozásunk helyszínére, begyűjthetjük az elhagyott lelkeinket. Persze ha út közben másodszor is elpatkolunk, akkor végleg elvesznek. Még egy fontos dolog az emberségünk. Ezt a bal felső sarokban lévő szám jelzi, és alapállapotban élőhalott mivoltunkat tudjuk megváltoztatni a kapott emberség pontokkal a tábortűznél. A tábortűz felfejlesztése mellett (amely megduplázza az életerőt feltöltő üvegcséink számát) sok egyéb más dologra is jó, ha emberi formában kalandozunk. Így több dialóguslehetőség alakul az NPC-kkel, több elhullajtott tárgyat találunk és a játék multiplayer aspektusát is nagyobb mértékben tapasztalhatjuk.

A többjátékos rész ugyanis arra irányul a Dark Soulsban, hogy az egymásnak segítés révén egy közösségi összetartó élményt teremtsen. Névtelenül tudunk segíteni játékostársainknak a földre írt rövid üzenetekkel és szellemformájukban láthatjuk más játékosok halála előtti utolsó pillanatait. Ezek az apró üzentek, tanácsok sokszor életmentőek ebben az elhalálozás keserű ízét gyakran kínáló játékban. Ha emberi formában vagyunk, segítőtársakat is tudunk fogadni a játékunkba, ezzel sok csatát jelentősen megkönnyítve. Persze az emberi formának is van árnyoldala, ugyanis az életünkre is törhetnek más játékosok az emberség pontjaink kifosztásának céljával.

A rengeteg felfedeznivalóval, rejtett helyekkel, sok izgalommal kecsegtető játékmenetnek az eddig leírtak persze csak egy szeletét teszik ki – a több mint 60 órás játékidő rengeteg élménnyel és meglepetéssel szolgál. Azért azt megjegyzem, hogy a kiemelkedő nehézség mellett a maximális életerőnket felező (majd további fertőzéssel negyedelő) átok státusza elég nagy szívatás. Főleg, hogy halálunkkor sem gyógyul, csak speciális varázslattal vagy NPC-nél vásárolt tárgy segítségével tűnik el. Mint mondtam, készüljünk fel a meglepetésekre.
TIPP: A játék elején egy nagyon tápos kardot szerezhetünk, ha az élőhalott erődítményben a hídra tüzet fújó sárkány farkát egy híd alatti biztos helyről kitartóan nyilakkal tűzdeljük.

A magával ragadó játékélményhez igazodik a grafika színvonala is. Változatos, gyönyörűen kidolgozott helyszíneken fogunk barangolni, amelyekben egyre jobban magába szippant a sötét, fojtogató atmoszféra. Az ellenfelek kidolgozása is elsőrangú, különösen a gigantikus méretű főellenfelek kápráztatnak el és aprítanak darabokra pillanatok alatt. A fizika és az animációk is elsőrangúak, bár néha előfordul pár programhiba ezen a téren. Ami még zavaró lehet, az a néhány helyen tapasztalható belassulás, amely a játékmenetre is kihatással van a kiélezett, gyors reakciókra épülő összecsapások miatt. Az első verzióban sajnos sűrű lefagyások is elfordultak, de ez a patch telepítésével megoldódik. A kamerakezeléssel a legtöbb esetben nincs baj, és az irányítás kézre áll. Az ellenfelek MI-je jól lett megalkotva: teljesen különböző stílusban harcol a pajzsa mögé bújó lándzsás élőhalott és az agresszíven támadó csontvázharcos. Zene csak ritkán csendül fel, de a hangok kiválóan sikerültek. Szinte érezzük a húsba hatoló penge vagy a pajzson csattanó acél csattanását.

A Dark Souls egy hihetetlenül eltalált hangulattal rendelkező, tökéletesre polírozott akció-RPG. Azonban nem mindenkinek ajánlott a From Software alkotása. Akit a rövid távú sikerélmények motiválnak, és nem azért ül le egy játék elé, hogy fogakat összeszorítva, vadul szitkozódva küzdje le az elé táruló kemény kihívásokat, az messziről kerülje el a programot. Aki viszont egy jógi türelmével és kitartásával rendelkezik, az egy mély tartalommal megtöltött, csodás élményekkel gazdagító kaland részese lehet.