A japán Capcom fejlesztő- és kiadócég rengeteg kultikus játéksorozatot adott ki a hosszú évek alatt. Komoly presztízzsel rendelkező sorozataik menetrendszerű folytatása mellett jut energiájuk újabb dolgokba is belekóstolni. Így a nemsokára érkező Resident Evil és Devil May Cry mellett gondoltak az akció-RPG rajongókra és elkészítették a Dragon's Dogmát. A nyitott világgal rendelkező, csapatban harcolós kaland merített pár más játékból is, de sok új ötlettel igyekszik feldobni a stílus megkövesedett szabályait.
A fantasy környezetbe ültetett történet a rövid betanító részt követően egy kis vízparti halászfaluban kezdődik, ahol a külsőre általunk testre szabott karakter mindjárt egy óriási sárkánnyal szembesül. Természetesen rövid időn belül elveszítjük a küzdelmet, majd a hegyomlásnyi méretű szörnyeteg pengeéles karmával kioperálja és megeszi szívünket. Csodával határos módon újjáéledünk, és a játékban fő célunk a sárkány felkutatása, majd legyőzésével a szívünk visszaszerzése lesz. Igazából ezután a történet alakulása eléggé elnagyolt, gyakorlatilag egymás után következő, főként az egyre erősödő ellenfelek legyőzésére koncentráló küldetések lendítenek a végkifejlet felé.
A körítésről sajnos alapvetően elmondható, hogy sok helyen kidolgozatlanra és elnagyoltra sikerült. Ez értendő a városok kihaltságára, vagy a többnyire érdektelen NPC-kel való kommunikációra, akik egy idő után már egyre zavaróbb óangol nyelven fejezik ki magukat. Ez a pár fantáziadús kivételtől eltekintve a mellékküldetésekre is vonatkozik, ahol szerepelnek az ölj meg 45 nyulat vagy 20 goblint típusú küldetések mellett felemásan megvalósított kísérgetős missziók is. Utóbbinál egy karaktert kell a fél térképen átvezetnünk mindenféle veszedelem közepette, és ha nem figyelünk eléggé oda – például nagyon lemarad a bandukoló célszemély –, egyből buktuk a küldetést.
Sajnos felhasználóbarátságból sem vizsgázik jelesre a produktum, a nagy távolságokat pár kivételtől eltekintve bizony rengetegszer végig kell caplatnunk a ránk leselkedő milliónyi veszély közepette. Nincs a legközelebbi városba bármikor teleportálás, csak egy költséges tárggyal nyílik erre néha lehetőség. Ide tartozik még a mentési rendszer megvalósítása, amely kizárólag az aktuális állást tárolja, tehát minden, amit teszünk, visszavonhatatlan következményekkel jár. Persze ez a játékélményt is erősíti a másik oldalon: itt nem egy casual játékról van szó, hanem egy komoly kihívást tartogató programról. Alaposan meg kell fontolnunk, merre és kikkel kalandozunk, csak megfelelően megtervezett taktikával tudunk győzedelmeskedni a sokszor nagyon kemény harcokban.
A csaták alkotják a játék központi elemét, és ezek a néha frusztráló nehézség ellenére is rendkívül élvezetesek lettek. A kisebb goblincsapatok, farkasok és szívós banditák mellett óriási főszörnyekkel is találkozunk. Az olyan bestiák legyőzése, mint a kiméra, griffmadár, küklopsz vagy sárkány hosszú, kemény és élvezetes küzdelmek elé állítanak. A szimpla varázsolgatás, nyilazás és ütlegelés mellett ráadásul ezek a méretes fenevadak (a Shadow of the Colossusra emlékeztetően) meg is mászhatóak, így nem elképzelhetetlen az a helyezet, hogy egy levegőbe röppenő griff hátán kapaszkodva szurkáljuk a testét. Emellett még kellemes elem, hogy meg is ragadhatjuk ellenfeleinket, sőt a kisebb testű szörnyeket akár bele is dobhatjuk a közeli szakadékba. A csatákban életerőnk mellett staminánkra kell folyamatosan figyelnünk, nincs külön mana vagy egyéb más energiaforrás. Azonban ha ez teljesen elfogy, egy darabig tehetetlenül fogunk pihegni magunkat teljesen kiszolgáltatva a támadásoknak. Az elvesztett életerőnket egyébként gyógyító varázslatokkal csak részben tudjuk feltölteni, így mindig legyen nálunk gyógynövény vagy gyógyító lötty. Az inventory telítettségére is figyelnünk kell, a leterhelt karakterrel saját boldogulásunkat nehezítjük meg. A játék egyik lényeges eleme a napszakok váltakozása, ugyanis a koromsötét éjszaka még egy akció-RPG-ben sem volt ilyen veszedelmes. Olajjal tölthető lámpásunk csak gyér fényt nyújt, és a prédára gyűlő éji vadak megsokszorozódott intenzitással törnek a sötétben tapogatózó karaktereink életére. Így bizony kétszer is meggondoljuk, hogy a lemenő nap sugaraiban belekezdjünk-e egy küldetésbe, vagy inkább a fogadóban megpihenve másnap reggel vágjuk bele.
A karakterek fejlesztését és segítőink működését remekül oldották meg. A kezdetekkor mágus, harcos vagy kósza karaktert indíthatunk, de a későbbiekben hat további osztályra válthatunk, amelyek között vannak kevert karakterosztályok is. A szintlépések során folyamatosan megnyíló képességek és varázslatok változatosak lettek, az egyszerre hat aktív varázslat vagy támadási forma kiválasztása sokszor komoly fejtörést igényel, főleg mivel csak a fogadókban tudjuk elvégezni cseréjüket. Arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy karakterosztály-váltásnál a továbbra is kompatibilis (főleg passzív) képességektől eltekintve tiszta lappal indulunk. Karakterünk öltöztetése változatos lett, rengeteg különböző vértet és fegyvert vásárolhatunk.
A Dragon's Dogma nagy újítása még a pawn rendszer bevezetése. A sajnos mindössze csak pár utasítással terelgethető segítőink ugyanis bábuként szolgáló hűbéresek, akiket portálkapukon keresztül tudunk cserélgetni. A fő segítőnk felett teljes mértékben mi rendelkezünk, őt ugyanúgy fejleszthetjük és öltöztethetjük, ahogy fő karakterünket. A multiplayer rész ott jön be, hogy a másik két pawn helyét a játék által felkínáltak mellett más játékosok fő segítőivel is betölthetjük. A rift köveken belépve válogathatunk a rengeteg más játékos által fejlesztett karakter közül, és az ő tudásukkal felvértezve könnyebben teljesíthetjük a kihívásokat. A pawnok jellemző tulajdonsága, hogy sokat fecsegnek, sőt szinte be sem áll a szájuk. Ez sok esetben hasznos, főleg ha egy rejtett kincsre vagy egy ellenféllel kapcsolatos új taktikára hívják fel a figyelmet, de már idegesítő szinten ismételnek meg dolgokat századik alkalommal is. Ettől függetlenül nagy segítséget nyújtanak a harcokban, a csapatunk megfelelő összeállítása kardinális a túlélést illetően. Arra figyeljünk, hogy a két kölcsönzött segítőnk nem fejlődik, így menetrendszerűen kell cserélgetnünk őket, leadásukkor pedig értékelhetjük a teljesítményüket és ajándékokat is adhatunk eredeti tulajdonosuknak.
A technikai hátteret illetően nagyrészt rendben van a Dragon's Dogma nyíltan bebarangolható világa. A grafika leginkább a kinti területeken mutatja meg magát, a városok sajnos elég kihaltak és sok helyen kidolgozatlanok. A szörnyek, főleg az óriási bestiák remekül sikerültek és az effektekkel sincs probléma. Ugyanakkor találkozhatunk homályos, elnagyolt textúrákkal és a környezetükbe belógó karaktermodellekkel. Az irányítás hamar megszokható, azonban néha kamerakezelési gubancok nehezítik a boldogulást. A hangok és a zenék jól sikerültek, egyedül a folyamatosan beszélő pawnok fognak az idegeinkre menni.
A Dragon's Dogma egy nagy vállalkozás volt a Capcom részéről, és dicséret illeti őket az újdonságként felbukkanó ötletekért, valamint a remekül kivitelezett harcokért. Azonban a játék több elemében felemás érzetet kelt, a sok jó dologra jut sok kidolgozatlan, félkésznek tűnő vagy épp frusztráló megoldás is. A kitartó akció-RPG rajongóknak mindenképpen ajánlott a játék, az elnézhető hibák mellett egy hosszú, megfelelő kihívást támasztó kalandot kapunk. Amennyiben pedig a hiányosságokat kijavítják a fejlesztők, a komoly potenciállal rendelkező játék a következő részére egy minden ízében kiváló produktummá forrhatja ki magát.
