Inversion

A Föld megszállása, ha földönkívüliek, ha fajtársaink vetemednek erre a tettre, mindig ugyanúgy kezdődik. Senki nem számít rá, mégis bekövetkezik. Az emberek csinálják megszokott hétköznapi dolgaikat, és egyszer csak bumm... Megtörténik a megszállás és a pusztítás. Így zajlott le ez most is. Főhőseink, David Russel és Leo Delgado két rendőrtiszt, napi rutin járőrözésük közben futnak össze a lutadore névre keresztelt, nomád kinézetű fajjal, akik zord külsejük ellenére igen is értik a dolgukat. Technológiájuk és fegyverarzenáljuk segítségével egy pillanat alatt több ezer embert ejtenek foglyul, és látszik rajtuk, hogy nem egy hétköznapi, "tegnap pókerezés közben döntöttük el, hogy megszálljuk a Földet" törzsről van szó. Olyan technológia áll ugyanis rendelkezésükre, amivel manipulálni tudják a gravitációt, és ennek köszönhetően felborítják az erőegyensúlyt. Főhőseink próbálnak ellenállni, de hamar rájönnek, hogy vajmi kevés esélyük van, így belenyugodnak abba, hogy legyőzték őket. Egészen addig a pillanatig, amíg David kislánya fogságba nem esik. Ekkor ugyanis rendőrünk egyetlen célja az lesz, hogy a túlerő ellenére felkutassa kislányát, és minden lutadore rémséget, aki az útjába áll e cél elérése érdekében, legyaluljon. Nem különösebben érdekli a Föld sorsa, csak az lebeg a szeme előtt, hogy kislányát megtalálja. Belegondolva, ez még működhetne is, hiszen végre egy olyan "hős", aki nem akar világmegmentő ikonként tündökölni, hanem csakis a saját érdekeit nézve megy előre, de jobban belegondolva ez a mentsük meg a kislányomat a több ezres túlerővel szemben alapmotiváció, eléggé B kategória.

Miután főhőseink fogságba esnek és bekerülnek egy fogolytáborba, nem heverészhetnek és tervezhetik meg lépéről lépére nyugodtan szökési kísérletüket. A lutadore törzs ugyanis, bányászati célból munkát ad nekik, és ennek az elvégzésére ráaggatják hátukra a Gravlink nevet viselő, gravitáció manipulálására alkalmatos eszközt. Eme eszköznek két funkciója is van. Az egyikkel csökkenthetjük a tárgyak (és személyek) gravitációját, nagyobb törmelékek vagy akadályok eltakarítása céljából, de például magasabb területeken elhelyezett tárgyakat is le tudunk vele hozni a mi szintünkre, hogy azokat aztán fedezékként használhassuk. Ám az ellenfelek megbénítására is alkalmas, és ekkor könnyebb őket megsorozni a kezünk ügyében lévő fegyverrel. Lesz ugyan mordályunk is, de mivel végig a Gravlinken van a hangsúly, így nem túl széles a repertoár. Gépkarabély, shotgun, sniper és néha akad egy aknavető is. Funkcióikat tekintve semmi extra tartalommal nem bírnak, de nem is gond. A másik funkciója a gravitációt manipuláló szerkezetnek a tárgyak lebegtetése, azaz a gravitáció csökkentése, ami az egyik leghasznosabb és legerősebb fegyverünk lesz a játék során. Ezzel a képességgel ugyanis az utunkba kerülő tárgyak nagy százalékát fel tudjuk emelni, lebegtetni és elhajítani, akár az ellenfelek kiirtásának céljából is. Az elején csak kisebb dolgokat, hordókat, az átlagosnál picivel nagyobb kukákat és efféle tárgyakat emelgethetünk és hajigálhatunk, de a fejlesztések elérésével már kocsikat vagy kisebb buszokat is felhasználhatunk arra, hogy ellenfeleinket a túlvilágra küldjük. Ám eme lebegtetéssel ellenségeinkre is hatással lehetünk, ugyanis ha jól irányítjuk a lövést, akkor lazán kiszedhetjük a rémségeket fedezékük mögül, és ekkor, miközben a levegőben lebegve vergődnek, könnyebb dolgunk van a kivégzésüket illetően. Összességében tehát mindenünk megvan ahhoz, hogy megmentsük a vilá... illetve megtaláljuk David lányát az ellenséges erők között.

Enjoy and play the game
Ám nem csak a hátunkra erősített Gravlink képes csodákra, ugyanis az egész városban felborult a gravitációs egyensúly. Bizonyos pontokon úgynevezett gravitációs sugarak vannak, amelyekbe belépve hírtelen felborul a fizika törvénye, egy épület oldalán találjuk magunkat és ott folytatjuk tovább a harcot. Aztán pár méternyi irtás után, egy újabb gravitációs sugárba lépve visszaáll minden a normális kerékvágásba. Ahogy haladunk előre, nem egyszer belebotlunk olyan csatákba is, hogy miközben az épület oldalán küzdünk a rémségekkel, addig pár, a gravitációs sugarat kihagyó ellen a talajról irt minket, így két irányba is figyelnünk kell, és az a fedezék, ami az épület oldalán zajló harcban biztonságot nyújt, az bizony vajmi keveset ér az úttestről lövöldöző ellenfelekkel szemben.
Viszont, hogy ez se legyen elég, helyenként belebotlunk úgynevezett zéró gravitációs sugarakba, amikor is a levegőben lebegve kell továbbhaladnunk célunk felé, és az elénk kerülő, szintén lebegő tárgyakat kell használnunk fedezék gyanánt. Ám ezek a tárgyak (többnyire többtonnás szikladarabok) nem nyújtanak a végtelenségig biztonságot, ugyanis környezetünk aprítható, tehát pár lövés után bizony elmorzsolódik, és akkor védtelenek vagyunk. Így érdemes gyakran és gyorsan pozíciót váltani, és nem arra várni, hogy ugyanazon fedezék mögül majd az összes ránk támadó ellent legyilkoljuk.

Kreativitásban és ötletben tehát nincs hiány, viszont sajnos pont ezeknek az újításoknak köszönhetően a játék fokozatosan veszíti el kihívásfaktorát. Az elején, amikor a szimpla, egyszerű, hétköznapi fegyvereinknek is fontosabb szerepe van, még tud kellemetlen perceket okozni a harc, de miután a Gravlink egyre több és erősebb fejlesztést kap, szinte totálisan feleslegessé válnak a mordályok. Hiszen egy többtonnás kocsival vagy busszal lényegesen nagyobb irtást tudunk végrehajtani, mint egy egyszerű gépkarabéllyal. Természetesen a Gravlink funkcióinak energiája nem végtelen, és néha meg kell várni, hogy újratöltődjön, de ez a folyamat gyorsan végbe megy. Egyedül a boss-harcok hordoznak magukban némi kihívást és Mission Failed feliratot, ugyanis nem mindig egyértelmű, hogy a Gravlink melyik képességét kell használni ellenük, és ha sokat tötymörgünk, bizony könnyen kinyiffanhatunk.
Az Inversionben helyet kapott még az egyre népszerűbb kooperatív rész is, de érezni rajta, hogy bizony nem erre a módra írták elsődlegesen a játékot, így akár ki is hagyható. Persze izgalmas tud lenni, ha egy haverral kezdesz neki a kalandnak, de pluszt nem ad az élményhez. Maximum megkönnyíti a helyenként így is könnyű játékmenetet.
Mindezek mellett pedig végig hiányérzete van az embernek. Hiába vannak benne remek és látványos megoldások, a küldetések felépítése, a pályatervezés és a külcsín végig nagyon érezteti velünk, hogy ezt a címet bizony nem egy nevesebb, akciójátékok terén nagyobb rutinnal rendelkező stúdió hegesztette össze, és ennek köszönhetően nem mindig van meg a tökéletes egyensúly.

End of story
Sajnos a pályák egy idő után monotonná válása és átlagos felépítése, a küldetések sablonossága, és a történet, valamint a karakterek gyengesége nem engedi meg nekünk, hogy "A" kategóriás játékról beszéljünk. Rengeteg potenciál van benne, de csak helyenként képes élni a magas labdával, és sajnos többnyire egy kihagyott ziccerről van szó. Maga az alapanyag egy nagyobb, rutinosabb gárdát érdemelt volna, és akkor az év játéka díjra is nagy eséllyel pályázhatna. És nem csak az akciójáték kategóriában... Így azonban egy egyszer játszható, pár év múlva csak pillanatokra emlékezünk belőle szoftver lett. Az viszont kétségtelen, hogy amíg játszol vele, remek szórakozást nyújt, és a gravitációval való manipulálás és játék bizony képes elhomályosítani a hiányosságokat. Még ha nem is teljes mértékben.