Tim Schafer huszonhat évvel ezelőtt, 2000-ben alapította meg saját stúdióját, a Double Fine-t, amelyről ma már minden játékosnak ugyanaz jut eszébe: kreatív, innovatív játékok. A stúdióra a kezdetektől fogva igaz volt, hogy nem a mainstream trendeket követi, nem akar x+1. ugyanolyan játékot készíteni, mint a többi fejlesztő. Helyette mindig is a kreativitás és a humor volt a két legfontosabb elem minden projektjüknél. Így születhettek meg az olyan, mára klasszikussá vált játékok, mint a Psychonauts, a Brütal Legend vagy a The Cave, illetve a tavalyi Keeper és az idei Kiln is. A Keeper testesítette meg a jól működő őrült ötletek fogalmát, hiszen abban a játékban szó szerint egy életre kelt, két lábon járó világítótorony volt a főhős. Ennek fényében a nemrégiben megjelent Kiln szinte már hétköznapinak hat.
A Kiln, ahogy a címe is utal rá, a poharakról, tányérokról, kancsókról, vázákról és egyéb népművészeti díszedényekről szól, amiket a köznyelv csak úgy hív: köcsögök. Bár egy alapvetően multiplayer arénajátékról van szó, a stúdió némi sztorit is kerített köré. Eszerint van egy világ, amelyben aprócska lelkek vagy szellemek élnek. Ezek a lelkek képesek megszállni már létező kerámiákat, amelyeket aztán egyfajta testként használnak. Mi is egy ilyen kis lelket alakítunk, akinek a kinézetét minimális eszköztárból megalkothatjuk. Természetesen a Double Fine DNS már itt érezhető, hiszen a kevés eszközből is vicces kinézetű kis lelkecskéket lehet alkotni. De a kreativitás nem itt csúcsosodik ki a játékban.
Hanem a fazekaskorongon. A játékban két arénaharc között (ezekről mindjárt bővebben is szólok) egy HUB-on tudunk bolyongani, és pár aprósággal elütni az időt. Itt találkozhatunk más játékosokkal, edzhetünk egy dojóban, illetve némi bónusz kreditet is gyűjthetünk. De ami a legfontosabb, hogy itt vannak a fazekaskorongok, amelyekre némi agyagot cuppantva kezdődhet a nagy alkotás. Az alacsonyabb szinteken még csak kézzel lehet formázni az agyagot, később ehhez különféle segédeszközöket is kapunk. A köcsögre idővel mindenféle kiegészítőket (fület és dekorációt) is aggathatunk, nem beszélve a festésről és mintázásról. De a köcsög megformázása nem csak dekorációs szempontból fontos, bizony gyakorlati szerepe is van, hogy a játékban elérhető 24 forma közül melyiket hozzuk létre. A játék maga kategorizálja be az általunk szabadon készített formát ezek valamelyikébe.
De miért nem mindegy, hogy milyen formát és méretet faragunk a vázánkból? Mint korábban említettem, a lelkek vázatestben arénaharcokban vesznek részt. Ezekben két csapat küzd egymással, akiknek egy célja van: kioltani a másik csapat kemencéjének tüzét. A pályákon edényekben és más forrásokban vizet lehet szerezni, majd ezt el kell juttatni az ellenfél kemencéjéhez és beleönteni. A köcsögöknek két fő tulajdonsága van: ereje és űrtartalma. Ám ez a kettő egymást oltja ki: vagyis minél nagyobb egy köcsög űrtartalma, annál törékenyebb lesz, és persze fordítva.
Természetesen a harcok során a játékosok támadhatják és összetörhetik egymást. A játékosoknak így meg kell találnia az egyensúlyt, hogy a vázájuk elegendő vizet is tudjon hordani, de közben elég ellenálló is maradjon. Ha sok vizet tud vinni, könnyen törik, ha viszont strapabíró, jóval kevesebb víz fér bele, vagyis kevesebbet tud hozzátenni az ellenfél tüzének kioltásához. Minden formavilágnak vannak egyedi képességei is, egy erősebb támadás. Egy hosszúkás, vékony cső például ágyúvá válik, míg egy nagy, széles kosárforma pattogatott kukoricás tálként robban fel. Ez ad plusz egy réteget a taktikázáshoz, így a csaták még érdekesebbek.
A Kiln mindezt rendkívül színes, de alapvetően low poly hatású grafikával tálalja. Nincs túlgondolva semmi, egyszerű megoldásokkal dolgoztak a készítők. Ugyanakkor a játék a látványvilágához képest meglehetősen instabilan teljesít, ami leginkább az Unreal Engine 5 miatt van. Érzésem szerint ez most nem volt a legjobb motorválasztás a stúdió részéről, mert ezt a látványvilágot más, jobban optimalizált motorral is meg tudták volna valósítani. A másik – szerintem komolyabb – gond a játékkal, hogy meglehetősen kevesen játszanak vele. A Double Fine jellemzően inkább single player játékokat szokott készíteni, ahol az aktív játékosok száma legfeljebb az eladások miatt fontos, viszont itt a konkrét játékélmény múlik azon, hogy milyen gyorsan találunk magunk mellé társakat.
A Kiln tökéletesen illik a Double Fine portfóliójába. Látványvilága vicces és cseppet sem hétköznapi. A játékmenet pedig ismét kreatív és egyedi. Pedig alapvetően egyszerű eszközökkel működik, de azokkal remekül. Más kérdés, hogy ez az irány túlságosan is leszűkíti a célközönséget, ami egy multiplayer játéknál nem előny, hanem hátrány. Mert hiába jó kis játék ez, hiába mókás agyagozni, majd utána megformált köcsögünket csatába küldeni, ha éppen alig-alig van ki ellen. A premier óta eltelt már lassan három hét, ám a SteamDB adatai alapján alig néhány tucatnyian játszanak csak vele, a premier óta a legtöbben egyszerre sem érték el a 200 főt. Ilyen szempontból tehát egyelőre sajnos bukásnak tűnik a Kiln.
