Már elkezdtem NewGame+-on is, egyetlen nagy negatívumot tudnék mondani: újabb 2 évet kell várni a folytatáshoz!
Viszont már csak néhány hetet az első DLC-hez (Argul's Tomb).
A 2010-ben napvilágot látott Darksiders sötét lóként tűnt fel anno a játékpiacon, majd rögtön óriási sikereket könyvelhetett el; többek közt nálunk is 9-es osztályzatot zsebelt be. Bár a játék jellemzően sok ismert elemet emelt át a nagy sikerű szériákból (God of War, Prince of Persia), de mindez csak előnyére vált az első rész folyamán éppúgy, ahogy a Vigil Games fejlesztésében most megérkezett folytatás kapcsán is.
A Darksiders II középpontjában Halál áll, aki történetesen az első epizód főhősének, Háborúnak a fivére. A sztori nagyjából egy időben zajlik az akkori konfliktussal, így Háború százéves purgatóriumi vezeklését tölti, ahova az ősi Tanács küldte, tévesen. Mivel Halál nem hiszi, hogy a Földön uralkodó apokaliptikus állapotok testvérének köszönhetőek, mindent megtesz annak érdekében, hogy felfedje a káosz valódi okait, na és persze megmentse az emberiséget. A célhoz vezető út pedig mondani sem kell, rémisztő szörnyekkel van kikövezve, ráadásul egy ősi veszedelem is ugrásra készen áll, amely mellet a kínkeserves vég is túl kegyesen hangzik.
A történet kezdetén láthatjuk, ahogy Slipknot-maszkos főhősünk bevágtat lova, Kétségbeesés hátán egy káprázatosan szép fagyos tájba, amely alatt drámain hatásos aláfestőzenével találjuk magunkat szembe. Itt egyébként rögtön meg kell jegyezni, hogy a dán, BAFTA-díjas zeneszerző, Jesper Kyd (Assasin's Creed, Hitman) káprázatos és kitörölhetetlen dallamvilágot álmodott meg a sztorihoz, amelytől még grandiózusabb lett a Darksiders II. Visszatérve Kétségbeeséshez, a túlvilági paripa rögtön a játék elején rendelkezésünkre áll, amelyet a L1 és az R1 együttes megnyomásával tudunk magunk alá varázsolni, majd ugyanígy eltüntetni.
A játék legnagyobb részét a felfedezés és az amolyan PoP-szerű ugrándozás teszi ki, de persze a GoW-ra hajazó öldöklés sem szorul a háttérbe. A harcrendszer látványos, bár a kivégzések nem sikerültek túl ütősre. A pályákat járva óriási területeket fedezhetünk fel, de térképünket megnyitva teleportálásra is van lehetőség. Igaz, ez esetben jó néhány hasznos dolog felett suhanhatunk át teljesen észrevétlenül. Fegyvereinket egyébként bőven lesz alkalmunk használni, hiszen A és B pont között jócskán találkozhatunk szörnyhordákkal, akiket egyébként nem kell feltétlenül lemészárolnunk, de ha csak kikerülgetjük az ellenséget, akkor ez a játék későbbi szakaszában még megbosszulhatja magát.
Halál fő harceszköze természetesen a kasza, emellett védekezésként félrebukfencezhetünk a támadások elől, a levegőbe repíthetjük ellenfeleinket – miközben védhetetlen ütéseket tudunk bevinni a gyengébbeknek –, a legyengített szörnyeket pedig egy megfelelő gombnyomással kivégezhetjük, bár ezt nem ajánlja fel túl gyakran a program. Lóhátról egyébként szintén használhatjuk fegyvereinket, így azt a pisztolyt (Megváltás) is, amely az apokalipszis harmadik lovasának, Viszálynak egykori revolvere volt. Az R3-mal célozhatunk és ellenségeink életerejét is fürkészhetjük.
A legyőzött ellenfelek pénzt, életerőt és felszerelést is hagyhatnak maguk után, ráadásul minden eszközt be tudunk gyűjteni, majd azokat kedvünkre cserélgetni, fejleszteni. Leginkább persze a páncél szorul erősítésre, de fegyvereinknek sem árt, ha szintet lépünk velük. Fontos, hogy Halál is fejlődik, amelynek során akár a Hírnök (brutális támadássorozat), akár a Halottlátó (túlvilági lények segítségül hívása) képesség szintén rendelkezésünkre áll, méghozzá párhuzamosan. Állandó társunk amúgy egy holló is, amely az R3 gomb megnyomására mutatja nekünk az utat, hogy merre is menjünk.
Számos logikai feladvány került be a játékba, ahol egy-két kisebb bug bizony befigyel. Amikor hatalmas golyókat kell a megfelelő sorrendben a helyükre gurítanunk, ott a program nem mindig a jó megoldást ajánlja fel, így néha kissé akadozóra sikeredik egy-egy apróbb fejtörő teljesítése. Szerencsére ez eléggé elenyésző problémát jelent, és lehet, hogy már a szőrszálhasogatás kategóriába tartozik, de azért a fránya gomb használatát kicsit pontosíthatták volna a fejlesztők.
A játék folyamán jó pár főellenséggel találjuk majd szembe magunkat, némelyiknél elég puszta erőnket latba vetni, ám sokszor az eszünket is használni kell, ha nem akarjuk kontrollerünket a földhöz csapdosni. Mindenesetre egy tucat boss harc vár ránk, ráadásul a Darksiders első epizódjából is visszaköszön néhány ismert karakter.
Közel húszórás játékidő, fantasztikus látványvilággal kiegészülve, mennyei zene kíséretében. Ezt nyújtja a Darksiders II, ahol rengeteg jól ismert játékelemet fedezhetünk fel utunk során, ám az egész annyira magával ragadja a játékost, hogy a legnagyobb kihívás maga a játék szüneteltetése. Élvezetes akció, kaland és fejtörő egyben, amely így együtt nyugodtan kijelenthető, hogy méltó folytatása két évvel ezelőtti elődjének.
