Thunder Wolves

Egy játékot sokféle tulajdonsággal lehet eladni, és ezek közül talán az egyik legerősebb a nosztalgiafaktor. A magyar fejlesztésű Thunder Wolves is leginkább erre feküdt rá, hiszen a '80-as és '90-es évek akciófilmjeit idézi – olyan filmekét, mint például a Drágán add az életed vagy a Halálos fegyver sorozatok. Mi kellett akkoriban a sikerhez? Végtelen lőszerrel működő fegyverek, hatalmas robbanások, kliséhegyek és idétlen humor. No és persze helikopterek. A Thunder Wolvesban megkapunk mindent, a kérdés már csak az: vajon a bevált recept alapján hogy sikerült a játék?

Szokás szerint kezdjük a külsőségekkel. A grafika egész pofás... lenne, ha egy tableten vagy mobilon néznénk. Számítógépen vagy konzolon ez viszont már nagyon kevésnek számít. Alacsony poligonszám, nem épp kristálytiszta textúrák, a speciális effektek (például a robbanások) kivitelezése pedig évekkel le van maradva. Hangok terén szerencsére sokkal jobb a helyzet: az effektek szépen szólnak, a színészek is egész jól alakítják szerepeiket, a zene meg kellemes kemény rock, helyenként némi epikus kórusmű stílussal megfűszerezve. Az irányítás némi megszokást igényel a harmadik dimenzió miatt (egy helikopterrel ugyebár fel-le is lehet repülni), de nem rossz – bár nekem kivételesen most jobban kézre állt a billentyűzet+egér, mint a gamepad.

Belbecs tekintetében jobb a helyzet – legalábbis ami a hangulatot illeti, mindenképp, ezért megérdemel a Most Wanted gárda egy marékkal David Hasselhoff mellkasszőrzetéből. Kellemesen klisés, a '90-es évek akciófilmjeit idéző történet a kötelező visszaemlékezésekkel, árulóval, a tapasztalt harcos/zöldfülű újonc párosítással, és természetesen agyzsibbasztó humorral (példa: „Melyik gombbal tudok rakétát lőni?” „Látod a műszerfalon azt a szép nagy piros gombot, amelyikre az van írva, hogy rakéta? Na, azzal.”). És persze sok helikopterrel: küldetésenként 2-3 közül választhatunk általában (a főtípus – támadó, felderítő stb. – adott). Aztán belecsapunk a Csinn-bumm Cirkuszba, és mintegy 3 óra után már a stáblistát nézhetjük. Nos, ez kicsit rövidke lett így... Hiába tűnik soknak a 13 küldetés, ha egyszer kb. 10-15 perc végigtolni egyet. Ráadásul normál fokozaton szinte képtelenség meghalni. A helikopterek tulajdonságai ugyan különböznek, de nem gyökeresen. A páncélja szinte mindegyiknek nagyon sokáig bírja, mindegyik végtelen lőszerrel rendelkezik (csak a rakétáknál van némi utántöltési idő), így gyerekjáték lekaszabolni komplett bázisokat – egy kis szigszalag kérdése, hogy leragasszuk az egér bal gombját vagy a gamepad ravaszát. A játékmenetet ugyan feldobják a mesterlövész- és rail-shooter részek (van még itt rajtam kívül olyan, aki emlékszik erre a műfajra? Rebel Assault például? :-D ), de összességében véve az egész egy agyatlan tömegmészárlás. Na jó, legyünk igazságosak, néha védeni is kell a baráti egységeket. Végül is nem baj, a mintául szolgáló akciófilmek sem épp polihisztor agysebészek számára készült, mélyen filozofikus művek...
Míg el nem felejtem: egy gépen lehet ketten is tolni, ilyenkor az egyik játékos a pilóta, a másik a lövész – az egyjátékos mód küldetéseit tudjuk így tandemben tolni. Nem rossz az ötlet, de a netes multinak talán több értelme lett volna – a DogFighter egy remek minta lehetett volna.

Sajnálom ezt a játékot, mert hiába a mi kutyánk kölyke, egyszerűen nem képes igazán jó ár/érték arányt felmutatni. Rövid és könnyű, és ennyi pénzért hasonló stílusban ott a Far Cry 3: Blood Dragon vagy a Renegade Ops, lényegesen több tartalommal.