A Wargaming 1998-as megalapítása óta ontja magából a különböző háborús programokat. A Massive Assault és az Order of War szériák után, 2010-ben egy merész lépéssel egyesítették az online FPS-ek izgalmát a háborús harci járműveket övező mitikus imádattal, és megalkották minden idők egyik legsikeresebb harci MMO-ját, a World of Tanks személyében. Ebben a programban két ellenséges csapat küldheti egymást az örök roncstelepekre többféle játékmódban, miközben ki-ki a maga kedvenc rendű, rangú és nemzetiségű guruló erődjét fejlesztheti és csinosíthatja a játék közben gyűjtött pontok, illetve pénzmag (no és valódi pénzért vásárolt arany) terhére. A játék népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy rajongótábora mostanra elérte a 75 millió főt világszerte, vagyis kis hazánk lakosságának több mint hét és félszeresére rúg. Kézenfekvő volt hát az ötlet, hogy a multiplayer programoknak rendszerint otthont adó PC mellett egy konzolos változat is készüljön belőle. A szerencsés platform, amelyen egyre bővülő tartalommal folyhatnak a harcok, a Microsoft hetedik generációs masinériája, az Xbox 360 lett (amelyet a játék végleges megjelenése után a tervek szerint egy-két éven belül az Xbox One port követ majd). Cikkünk ezen változatot mutatja most be.
A francia falvak, olasz hegycsúcsok és sivatagi dűnék között egymásnak feszülő páncélos hadosztályok igen változatos képet mutatnak ebben az ezen a téren kissé talán túlontúl színes játékban. Egy csapaton belül több nemzet különböző harckocsijai is megtalálhatók, így nem meglepő, ha egy amerikai M4 Shermant egy német Panzerkampfwagen V Panther vagy egy szovjet T36 kísér. Annyi bennük a közös, hogy nagyjából hasonló szintet képviselnek. Szerencsére az ellenfél is hasonló tudással és felszereltséggel bír, így egy kezdőnek számító I-II-III-as szintű csapat nem találhatja szemben magát egy VII-VIII-IX-es fokozatú egységgel.
Az egyes járműveknek – ahogy az életben is – megvan a maguk szerepe. Vannak távolsági lövegekkel felszerelt páncélvadászok vagy például erősebb páncéltörő monstrumok is, mintha csak egy különféle szereplőket felkínáló FPS-sel játszanánk. Páncélzatukat tekintve könnyű, közepes és nehéz tankok közül válogathatunk, de mint azt a bevezetőben is mondtam, fejleszthetjük is járműveinket, például erősebb motorral, löveggel vagy páncélzattal a túlélés érdekében. Ez a fejlesztés többrétű folyamat: teljesítményünkért (mert például kilőttünk valakit, vagy mi vettük őt észre először) tapasztalati pontokat és pénzt kapunk. A pontok segítségével kifejleszthetünk bizonyos újításokat, amelyeket a pénzünk költségén aztán megvásárolhatunk és felszerelhetünk. Az külön érdekessé teszi a dolgokat, hogy az egy bizonyos járművel szerzett efféle javak nem átruházhatók, így arra a tankra kell költsük azokat, amellyel szereztük, ezért érdemes nem csupán egy vasat fejleszteni egyszerre. Aki viszont szeret gyorsan nagyobb sikereket elkönyvelni, az valódi pénz elköltésével felgyorsíthatja ezt a fejlesztési folyamatot, és akár azonnal egy bivaly erős önjáró löveg büszke tulajdonosa lehet. Ez az út az Xbox 360-as port esetében valódi pénzért vásárolt aranyat jelent, amelyet prémium World of Tanks account beszerzésére fordíthatunk.
A játékban fontos szerepet kapott a rejtőzködés és a valósághoz lehető leghűbb játékmenet. Egy lánctalpas jármű vezérlése bizony nem kis gyakorlást kíván, így érdemes arra némi időt fordítani mindjárt az elején. A filmekben látható, mindent túlélő harckocsikkal ellentétben itt bizony, ha egy tank motorterét ellepi a víz, akkor az nemes egyszerűséggel leáll és nem mozdul, ami nem túl fényes jövőt jelent a számára, így az „Által mennék én a Tiszán...” kezdetű népdal folyamatos dúdolgatása nem sokat segít a Hűbele Balázs kódnevű felhasználókon. A grafika teljesen megfelel a célnak, de – habár szépek a fények, az árnyékok és a környezet is – a PC-s verzióhoz képest gyakran kicsit elnagyoltabbnak tűnt számomra a konzolos verzió képi világa. A hangok megfelelően élethűek, és a rádióadások autentikus nyelvezete is sokat dob a játékon. A vezérlés kontroller segítségével nem rossz, de – a készítők minden törekvése ellenére – a kissé leegyszerűsített menürendszer sem pótolja jelen esetben az egér+billentyűzet jól bevált párosát. Ugyan egy kis gyakorlás után jóval otthonosabban mozgunk a harckocsis hadviselés világában, de – és ilyet nem gyakran mondok – jelen esetben a vezérlő nem, vagy csak nehezen lehet egyenértékű a PC-s irányítás lehetőségeivel – főleg, ha a célkereszt gyakran észvesztően lassú mozgását veszem alapul. Ettől függetlenül, aki hozzászokott az évek során az Xbox 360 kontrolleréhez, annak nem kell sok idő az eredményes csatározásokig való eljutáshoz.
A Wargaming nagysikerű tankos online őrülete, a játékosok tízmillióit magába szippantó World of Tanks megérkezett tehát az Xbox 360-a port egyelőre nem végleges változatával konzolokra is. A játék kapott némi plasztikai beavatkozást a könnyebb irányíthatóság és a simább futtathatóság érdekében, de alapvetően hozza a PC-s változat játékélményét – még ha a vezérlés némi gyakorlást is igényel. A folyamatos upgrade-ek mind több nemzet tankjait adják majd a kezdetben csupán amerikai és német harckocsikat felsorakoztató béta változathoz, így például brit és szovjet egységekkel is egymásnak feszülhetnek majd az online arénák látogatói, akik végül összesen mintegy 60 monstrum közül válogathatnak. Aki pedig nem elégszik meg a lánctalpas harcmodorral, annak irány – egyelőre még csak PC-n – a végtelen kék ég, vagy az ugyanilyen méretű óceán a fejlesztők legújabb alkotásai, a már kipróbálható World of Warplanes, illetve a még készülő World of Warships harci járműveinek fedélzetén.
