J. R. R.Tolkien halhatatlan műve, A gyűrűk ura előzménye, a Babó (The Hobbit) – amelyet még a II. világháború előtt gyermekeinek írt az angol nyelvészprofesszor – nagysikerű folytatásához hasonlóan nem kerülhette el a sorsát. Egyfelől Peter Jackson ebből is megalkotta a maga filmtrilógiáját (kiegészítve a soványka történetet a szerző egyéb elbeszéléseivel), másfelől pedig a Traveller’s Tales csapata is megkomponálta annak alapján legújabb, LEGO környezetbe ágyazott játékát. Ha pedig már szóba került, az említett fejlesztőgárda nem aprózza el a dolgokat: láthatóan immár abból is játékot ad ki, ami még gyakorlatilag be sem fejeződött – legalábbis a mozivásznon.
A történet Zsákos Bilbó kalandjait meséli el, aki Szürke Gandalf hívásának nagy kelletlen eleget téve végül elszegődik Tölgypajzsos Thorin kompániájába besurranó tolvajnak, hogy segítsen visszaszerezni a Magányos Hegy törpjeinek otthonát az azt leigázó, kincsekre áhítozó ősi sárkány, Smaug karmai közül. Útközben a hobbit összeakad Szméagollal is (belőle lesz később „Drágaszááág” Gollam), akitől véletlenül eltulajdonítja az Egy Gyűrűt, amely cselekedetével egyúttal megalapozza a későbbi trilógia történéseit. Ennyi volna dióhéjban a könyv sztorija, amelyet (valljuk be, indokolatlanul elnyújtva) az új-zélandi rendező is a filmvászonra varázsolt. Ha pedig már így tett, az Isten sem menthette meg a világot a mozi játékátiratától, amelyet – nem meglepő módon – ismét a LEGO programok mágusa hozott el nekünk.
Be kell valljam, kettős érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Egyfelől hozza a megszokott (és itt a „megszokott” szón van a hangsúly) színvonalat, másfelől azonban ezúttal nem egy teljes, hanem egy félkész alkotással van dolgunk, hiszen annak utolsó harmada majd valamikor idén decemberben, a harmadik mozifilmmel egyidejűleg válik DLC formájában elérhetővé.
A játék mechanizmusai gyakorlatilag megegyeznek az előző LEGO programokéval – nem meglepő módon leginkább a LEGO: The Lord of the Ringsével –, de azért némi újítás is bekerült annak repertoárjába. Ezek közül a „buddy up” feature az egyik leginkább említésre méltó, amelynek köszönhetően az egyébként nem elég erős karakterek egy másikkal összeállva már képesek bizonyos ellenfelek legyőzésére, esetleg bizonyos célok elérésére. A közös inventoryba ezúttal az összegyűjtött mithril alkatrészekből kovácsolt tárgyak kerülnek be és válnak mindenki számára elérhetővé – így például már nem csupán Bilbo lesz képes horgászni. Az előző LEGO játék, a LEGO: The Movie Video Game által bevezetett, időre történő építési minijátékok most is megtalálhatóak. Ezek legtöbbször a továbbjutáshoz szükségesek, és csak akkor nyílnak meg, ha összegyűjtöttünk minden szükséges elemet az építkezéshez. Emellett egyéb QTE jellegű szösszenetek is a programba kerültek, például a törpök mosogatása kapcsán. A számos szereplőnek köszönhetően ezúttal már mindjárt a sztori elején viszonylag sok választható karakter kerül be a repertoárba, de azok közül sajnálatos módon többnek is igen hasonló sajátosságai vannak, így néha igencsak vakaródzhatunk, hogy melyiket is kéne választanunk a továbbjutáshoz. Annyit jegyeznék még meg, hogy a program gyakorta a filmekben csak éppen megemlített epizódokra helyezi a hangsúlyt, így azokat is jobban megismerhetjük általa. Mindezektől eltekintve a játékmenet hozza a szokásos LEGO feature-öket, és a sorozattól már megszokott színvonalat.
Megvalósítás terén a helyzet egyfelől változatlan, másfelől azonban üdítően új. Változatlanság alatt a már megszokott humort és grafikát értem, míg az üdítő újdonságok térfelén elsősorban a PlayStation 4-es verzió aprólékosan kidolgozott, tű éles textúráit és a vertical sync szívmelengető jelenlétét emelném ki első körben (legalábbis az általam eddig tesztelt PS3-as változatok után). Sajnos a környezet nagy része ismét nem LEGO elemekből épül fel, azonban talán ez volt eddig a legkevésbé zavaró példa erre a faramuci megoldásra a széria történetében. A játék átvezetői ezúttal is angol nyelven szólalnak meg – első sorban a mozifilmekből kiollózott hangsáv jóvoltából –, ugyanakkor játék közben visszatért a sorozat első jó néhány részére jellemző „dünnyögés”. Magyarán ezúttal hangok terén a Bonanza Banzai Régi és új című nótája juthat az eszünkbe, ami bizonyos tekintetben az arany középutat jelenti. A zenéket szintén a filmekből vágták ki, de ez sokkal inkább pozitívumnak minősül, mint negatívumnak. A vezérlésre nem térnék ki külön, tekintve, hogy az mindenben megegyezik az eddigiekkel.
A Traveller’s Tales csapata megállíthatatlanul ontja magából a LEGO környezetbe átültetett film- és könyvsikerek játékadaptációit, éves szinten legalább két-három alkalommal a különböző platformokon. Legújabb nagygépes alkotásuk, a LEGO: The Hobbit minimális újítással hozza a sorozattól elvárható színvonalat. Van azonban egy aspektusa, amelyen nem tudok átsiklani, nevesül az, hogy nincs befejezve. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy a filmtrilógia befejező része csak idén télen kerül a mozikba, így a készítők is azzal egy időben dobják piacra a történet végét, egy DLC formájában. Annak ismeretében, hogy évente minimum kettő, de inkább három LEGO videojáték kerül a boltokba, nemigen tudom értelmezni annak létjogosultságát, hogy nem sokkal előző alkotásuk után, és szintén nem sokkal következő játékuk előtt egy gyakorlatilag befejezetlen programmal rukkoljanak elő a fejlesztők. Tudom én, hogy a pénz (illetve a DLC-nek nevezett lehúzás) nagy úr, de ez esetben igazán várhattak volna pár hónapot, hogy egy teljes egész, kerek történetet kapjanak kézhez a vásárlók. Sajnos azonban nem ez történt, ami az összpontszámon is megmutatkozik.
