A Spiders nevű, francia illetőségű videojáték-fejlesztő brigád 2008-ban alakult a Silverfall készítőiből. Kalandjátékok portolása mellett saját fejlesztéseken is dolgoztak, a 2010-2011-ben megjelent Faery: Legends of Avalont 2012-ben az Of Orcs and Men, majd egy évvel később a Mars: War Logs követte, mind a Focus Home Interactive kiadásában. Ezek után egy minden korábbinál nagyobb és összetettebb alkotást ígértek be, csupa szép és hangzatos hírrel felcsigázva iránta az érdeklődést. Ezek alapján nagyjából a Dragon Age és a Gothic szerelemgyerekére számítottam, és kíváncsian vártam a Bound by Flame megjelenését.
A történet főhőse egy szabad születésű zsoldos, aki rendje oldalán vesz részt a Jég Urai ellen vívott, igen hosszú ideje tartó háborúban. Éppen erődítményüket oltalmazzák az élőholtak hordái ellen, amikor a Tűz Démona beleköltözik szereplőnk lelkébe. Ettől fogva nem is ereszti őt, és csak rajta múlik, hogy behódol-e az időről időre rajta eluralkodó, belső monológjával folyton folyvást őt befolyásolni akaró rémségnek, avagy ellenáll a „sötét oldal” csábításának. A háború megállítását célzó küldetésünk során természetesen segítőink is akadnak, akik különféle módon támogatnak bennünket. Van közöttük elf íjász, élőhalott harcos, de a sötét varázslatokban jártas boszorkány is. Cselekedeteink és döntéseink súlya többszörösen is megmutatkozik a játékban: egyfelől bizonyos helyszíneken más és más feladataink lesznek, másfelől társainkkal kialakított kapcsolatunk is azokon múlik – valahogy úgy, mint ahogy azt már a BioWare játékaiban megszokhattuk. Mindezek mellett, ha alkalmazzuk a megszállónk által ránk ruházott hatalmat és képességeket, az küllemünk eltorzulását eredményezheti, míg amennyiben ellenállunk annak, ellenfeleink legyőzése lesz jóval nehezebb.
Egy-egy helyszínre (városba, településre stb.) elérve a fő történeti szál mellett rengeteg mellékküldetést vállalhatunk el. Segíthetünk az adott falu vagy tábor lakóinak ügyes-bajos dolgaiban, és szerencsére ezek a problémák kellően változatosak, így nem csupán a „menj el ide, beszélj xy-nal, majd zarándokolj el oda, ahová küldött, és szerezd meg z-t, amit vigyél neki vissza, hogy megkapd, amiért eredetileg indultál” sémájára épülnek. A számtalan questet külön képernyőn követhetjük nyomon, de sajnos az nem minden esetben világos, hogy egyik, avagy másik miért válik hirtelen teljesíthetetlenné. Volt olyan, hogy az éppen csak megkapott küldetést egy rövid beszélgetés után máris a kuka kategóriába sorolta a program, én pedig egyáltalán nem értettem, hogy mit is rontottam el, amikor gyakorlatilag még el sem indultam a kapott ukászt követve beszerezni, amit be kellett.
A játék egyik legkidolgozottabb része a karakterfejlesztési és karakter személyre szabási rendszer. Senki ne ijedjen meg a kezdéskor választható viszonylag csekély számú küllemmel és egyéb tulajdonságokkal felruházott alak láttán, azok részben a fent írtak, részben pedig a számos irányba fejleszthető crafting képességek segítségével folyamatosan alakíthatók. Szintlépéskor kapunk egy képesség- és két készségpontot. Az előbbit erőnkkel, teherbírásunkkal, ügyességünkkel vagy egészségünkkel kapcsolatos képességekre költhetjük, amelyek rendre növelik adott tulajdonságainkat. Ezekkel érdemes néha spórolni, hiszen az izmosabb pluszok gyakorta három pontba kerülnek. Készségpontjainkat költhetjük harcos, orvgyilkos és piromágus jártasságokra – ez utóbbiakat kaptuk a belénk költöző démontól –, de ezek terhére képezhetjük kézművességbeli jártasságunkat is. Az egyes dolgok készítéséhez persze a szakértelmen kívül megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag is szükségeltetik. A rengeteg tuningolható specialitás folytán gyakorlatilag ki-ki a maga kedvére szabhatja emberét, a lehetőségek tárháza ha nem is végtelen, de igencsak bőséges.
A Bound by Flame-et a fejlesztők saját készítésű, mind PC-re, mind pedig hetedik és nyolcadik generációs konzolokra optimalizált motorja, a Silk Engine hajtja, amely a Sony tulajdonában lévő PhyreEngine továbbfejlesztett változata. A látványvilág ezzel együtt igen vegyes képet mutat: az abszolút moziszerű jeleneteket és tű élesen kidolgozott karaktereket gyakran elnagyolt helyszínek váltják fel. A fények és az árnyékok nagyon rendben vannak és a ködszerű effektek is jól mutatnak, de – még ha elég élethű is – valahogy a vízfelszín, illetve annak fizikája nem volt meggyőző. A többéves játékok képi megoldásait idéző lombszőnyeg, fák és sziklák gyakran igencsak kiábrándítóan hatottak. Az élethűen, már-már bőrszerűen kidolgozott szereplők arca pedig mintha fából lenne: csak a szájuk mozog, és maximum pislognak néha, amelyektől eltekintve olyan hatást keltenek, mintha beinjekciózták volna őket sok milligramm lidokainnal. Ezekért azért különösen nagy kár, mert egyébiránt borzasztóan látszik a játékon a beleölt igyekezet és tapasztalat, botorság azt ilyen buta bakikkal elrontani. Sajnos a szinkron sem tartozik a legjobbak közé, sőt, megkockáztatom, hogy az egyik eddigi legvacakabb, amivel játékokban találkoztam – pedig előző játékuk, a Mars: War Logs hangjai még rendben voltak. A zene szerencsére borzasztóan hangulatos, ami nem is csoda, hiszen azt az Obscure sorozat, az Assassin’s Creed IV: Black Flag - Freedom Cry és a Remember Me muzsikáját is szerző Olivier Derivière komponálta. A főcímdalhoz külön nyelvet is kiötlöttek, akár csak anno a Skyrim esetében tette azt a Bethesda, és ami még egzotikusabbá teszi a programot. A vezérlés számomra sokkal egyszerűbbnek bizonyult kontroller segítségével, de még azon is szoknom kellett az irányítást, mert bizony a quick slotokban tárolt dolgok előhívásához egyszerre minimum három gomb lenyomása volt szükséges.
A Spiders legújabb szerepjátéka, a Bound by Flame kettős érzéseket hagyott bennem. Egyfelől nagyon látszik rajta, hogy a fejlesztők minden rendelkezésükre álló forrást és tudást beleadtak, és számos nagysikerű játék remek aspektusait próbálták ötvözni benne. Másfelől azonban minden igyekezet, a számtalan küldetés, a remek karakterfejlesztési rendszer és a roppant jól csengő zeneművek ellenére valahogy még mindig nem tudtak kibújni abból a fránya „második vonalbeliségből”. Pedig ahhoz minden adott ebben a játékban, csupán egy icipicivel több odafigyelésre, csiszolásra lett volna szükség a halhatatlansághoz. Összegezve, a Bound by Flame nem rossz játék, a műfaj minden rajongójának ajánlani tudom, de mindentől függetlenül senki se egy AAA kategóriás élményre számítson, csupán egy BBB-re vagy szimpla A-ra. A fejlődés mindenesetre nagyon is látszik, így én a magam részéről reményteli várakozással tekintek a jövőbe egy esetleges új Spiders RPG megjelenése felé.
