A Dark Souls II háromrészes, The Lost Crowns című DLC-csomagja immár teljessé vált, ugyanis a napokban megjelent a trilógiát lezáró Crown of the Ivory King. A fagyos hóviharokkal borított vidék az eddigiekhez hasonló felépítésű kiegészítés, amely ezúttal is színvonalas tartalommal bővíti ki az alapjátékot.
Aki már végigjátszotta az eddigi két küldetéscsomagot, valószínűleg ki is találta, honnan fog megnyílni a teleport az új területek eléréséhez. Bizony, a Shrine of Winternél lévő oltárt megérintve tudunk eljutni a végső DLC-terepre. Egyből jeges fuvallat fogadja karakterünket, a mindent beborító fehérséggel pedig jobb, ha megbarátkozunk, mert az új kalandok nagy részében ebben a zord időjárásban kell bandukolnunk. Időnk nagy részét egy újabb kastély felfedezésével fogjuk eltölteni, ahol az eddigiekhez hasonlóan komoly kihívásokra számíthatunk. Továbbra is áll a kijelentésem, amelyet az eddigi két DLC-nél írtam, azaz hogy megfelelően magas szintű karakterrel érdemes csak belevágni a felfedezésbe, mert jócskán fogunk találkozni szivatós helyzetekkel és kemény ellenfelekkel. Szerintem a második DLC nehezebb volt, de ez persze az adott irányba fejlesztett karakter és a játékos képességének is függvénye. A lényeg, hogy most is nagyon oda kell figyelni és kellő óvatossággal továbbhaladni.
Mivel a hó birodalmában vagyunk, értelemszerűen a tűzsebzést okozó fegyverek és a tűzalapú varázslatok nagy segítségünkre lesznek. A második pályacsomagban megismert bérgyilkossal, Maldronnal ismét összefutunk, azonban most nem megszállóként, hanem fehér fantomként fogja megkeseríteni az életünket. Ennél a figuránál nagyobb trollt még nem láttam a Dark Souls II-ben, hihetetlenül bicskanyitogató figura. Az NPC megszállók mellett a többi ellenfél is elég kegyetlen tud lenni, elég megemlíteni a guruló, tüskés sünöket, valamint a nagyokat ütő és rugó gólemeket. A terep ismét csavarosan lett felépítve, egy fontos tárgy megszerzéséig például nem nagyon érdemes nekifutni a terep első főellenfelének, az utolsó boss előtt pedig kifejezetten érdemes visszatérni a már eddig bejárt területekre, mivel időközben új utak nyílnak meg rajtuk. Egy kis újdonságot is kapunk a végső főellenfél legyőzése elleni harcban, ugyanis egy többszereplős, egészen epikus csatában vehetünk részt. A főellenfelekkel most nem szenvedtem annyit, mint a Crown of the Old Iron King DLC-ben, viszont az ezúttal is meglévő opcionális, kivételes kihívással kecsegtető rész már a frusztráció nagyon magas szintjét érte el. Nem is az opcionális főszörny legyőzése a kemény, hanem az odáig vezető út a zéró látótávolságot lehetővé tévő hóviharban és a folyamatosan termelődő kemény ellenfelekkel.
Új varázslatokat, páncélokat, fegyvereket, gyűrűket most is zsákmányolhatunk, közöttük pár egészen hasznos darabot is lehet találni. Ezt a pályacsomagot is ki lehet végezni 4-8 óra alatt, ami természetesen most is függ karakterünk, felszerelésünk fejlettségétől és képességeinktől. Amint pedig egy diadalittas üvöltést követően teljesítettük a DLC-trilógia mindhárom darabját, érdemes ellátogatni a megszerzett koronáinkkal az Undead Cryptbe, Vendrick király termébe egy különleges meglepetésért.
A The Lost Crowns trilógia záró darabja is élvezetes kihívásokat tartogat, sőt a fagyos időjárásnak és terepnek köszönhetően kellő változatosságot is nyújt. A Crown of the Ivory King végeztével pedig elégedetten dőlhetünk hátra, és a jól megérdemelt győzelmünk után nincs is más hátra, mint izgatottan várni a következő From Software csodát. Szerencsére nincs sok hátra, jövő februárban már érkezik is a zseniálisan kinéző Bloodborne.
