A Persona 5 a japán Atlus JRPG-sorozatának immár hatodik fő része. A Persona ugyan annyira nem ismert Európában, de Japánban hatalmas rajongói bázissal rendelkezik. A 2008-ban még PS2-re megjelent Persona 4 is óriási kritikai dicséreteket zsebelt be, és az aktuális, Japánban már tavaly szeptemberben megjelent résszel sincs ez másként. Az erről érkezett nagyon jó értékelések, és a sok izgalommal kecsegtető kalandok pedig maximálisan felkeltették a kíváncsiságomat. Annyit már előre elárulok, hogy nem is bántam meg a nagyon rétegzett, változatos lehetőségeket kínáló szoftver kipróbálását.
A játék főhőse egy szemüveges, japán diák, aki Tokióba érkezik, hogy a Shujin Akadémián töltse le egyéves próbaidejét. Mindez olyan szerencsétlen események láncolata miatt következett be, ami egy utcán molesztált hölgy megmentésének érdekében indul. Azonban egy befolyásos politikus volt a zaklató személy, aki elintézte, hogy testi sértés vádjával próbaidőre bocsássák ifjú hősünket, aminek következtében az iskolájából is eltanácsolják. A család egy barátjánál, a zsémbes Sojiro Sakuránál találunk szállást, és a már említett Shujin Akadémián folytatjuk tanulmányainkat. A tanév során pedig rengeteg kalandba fogunk keveredni, a sok barátság elmélyítése, szerelmek szövődése, tanórák látogatása mellett vállalhatunk részmunkaidős állást, moziba mehetünk, könyveket olvashatunk, videojátékokkal játszhatunk és még rengeteg egyéb dolgot cselekedhetünk Tokió változatos, kiterjedt városrészeiben. A játék ezen része széleskörűen szimulálja a valós élet közösségi aspektusait, és a szűkös időkeret, azaz a napok múlása révén némi stratégiát is belevisz tevékenységi köreink kiválasztásába. Nem mindegy, hogy munka révén pénzt keresünk egy jobb felszerelésre, különböző tudásbeli képességeinket fejlesztjük tevékenységekkel, vagy bizonyos fontos személyekkel, köztük csapattársainkkal mélyítjük kapcsolatainkat, akik szintén hasznos képességekkel jutalmazhatnak meg. Jól be kell osztani időnket, de még így sem lesz lehetőségünk mindent végrehajtani, tökélyre fejleszteni. Az érdekes, fordulatos történet elgondolkodtató aspektussal is bír, amelynek részét képezik a modern társadalom nyomasztó nehézségei, az elnyomás, igazságtalanság, de ugyanakkor az optimizmus is felvillan a sok akadály közepette.
A Personának azonban ez csak az egyik része, a varázslatos, szörnyekkel teli Metaverse teljesen más megvilágítást ad a valódi világban zajló történéseknek. A diákok egy csoportja a mi vezetésünkkel a Fantom Tolvajok csapatát alkotja, akik éjjeli bevetéseik során a valós világban létező gonosz emberek elméjének köszönhetően manifesztálódott varázslatos palotákban küzdenek meg a korrupt szívű felnőttek kivetüléseivel. Ezek a paloták tulajdonképpen a körökre osztott csaták, és a fejtörőkkel, csapdákkal megtöltött dungeonok színhelyei. Ezek a helyszínek nagyon változatosak, lovagokkal teli kastélytól kezdve múmiákkal töltött piramisig sokféle pályákon fogunk barangolni társainkkal. A harcok fontos részét képezik a játéknak, és szerencsére egy remekül kidolgozott szisztémával kerültek megvalósításra. Hősünk különböző „perszónákkal” rendelkezik, amelyek között szabadon váltogathat és újakat is szerezhet. Ezek gyakorlatilag pszichénk kivetülései, és különböző támadási formákat tesznek lehetővé. Változatos ellenfeleink pedig mind más támadási formákra érzékenyek, ezek bevitele esetén extra sebzést és bénulást tudunk előidézni. Amennyiben minden harctéri ellenfelünket megbénítottuk, egy mindent vivő csapattámadást vihetünk véghez, vagy akár beszélgetéssel meg is győzhetjük a démont, hogy tárgyat, pénzt adjon, vagy akár csatlakozzon hozzánk. Ez esetben egy új perszónával gazdagodunk. Emellett a körökre osztott harcok során különböző taktikákat valósíthatunk meg csapattársaink bevonásával, kombókat építhetünk, távolsági fegyvereket, varázslatokat használhatunk. Azonban még ezek kihasználásával sem egyszerű a boldogulásunk, különösen a játék vége felé akadnak olyan kemény harcok, amelyek leküzdése már frusztráló kihívásokat hordoz. A palotákban egyébként arra is kell ügyelnünk, hogy főként lesből támadjunk és lopakodva közlekedjünk, ugyanis túlságosan nagy figyelem felkeltése esetén el kell hagynunk a helyszínt.
A fő küldetések nem újrajátszhatóak, így aki grindolással szeretne fejlődni, annak a „mementók” névvel ellátott nagy, procedurálisan generált rendszer ad lehetőséget. Itt újabb és újabb szintek nyílnak meg a játékban való előrehaladásunkat követően, a szörnyek pusztításával pedig fejlődhetünk, és megszerezhetjük a kimaradt perszónákat. A mellékküldetések egy része is ide vezet bennünket, ahol szintén aljasul viselkedő egyének lelkivilágát tehetjük rendbe az itt manifesztálódott szörnyek legyőzésével. Még egy kis multiplayer aspektust is belevittek a játékba, ugyanis egy beépített üzenetküldő-szolgáltatáson keresztül írhatunk a PSN-en lévő más játékosoknak: beszámolhatunk elért eredményeinkről, vagy kérdezhetünk a végrehajtandó feladatokról.
Technikai téren fontos megemlíteni a nívós designt, amely a Persona 5 minden részét áthatja, a rendkívül stílusosan megalkotott menüktől kezdve az egyedi, anime stílusú grafikai megvalósításig bezárólag. Tokió belvárosa nyüzsgő, színekkel gazdagon telített, a Metaverse palotái pedig szintén változatos, impozáns tájakat varázsolnak elénk. A hangulatos acid jazz zene, valamint a remek szinkron tovább mélyítik a játék kiváló atmoszféráját. Egyedül a kameranézetek lehetnek zavaróak néhány helyen, így nem mindig sikerül lesből rátámadnunk az ellenfelekre. Ettől eltekintve az irányítással sincs probléma, abszolút kézre áll hőseink terelgetése.
A Persona 5 a sorozat egy újabb kiváló tagja, amely a játék világát eddig nem ismerőknek is kiváló élményt biztosít, én is nagyon élveztem az itt töltött időmet. Egy nagyon komplex, változatos játékelemeket tartalmazó, és egyben rendkívül stílusosan és igényesen megvalósított robosztus JRPG-vel gazdagodhatunk a végigjátszásával. Az itt eltöltött akár 100 játékóra során változatos élményeket élhetünk át, könnyen a szívünkhöz nőhetnek karakterei, és magával ragadhat a világa. Aki alapból nem idegenkedik a szerepjátékoktól és a japán játékok sajátos stílusától, annak mindenképpen ajánlott a kipróbálása, nem fogja megbánni.
