A francia Amplitude Studio kis fejlesztőcsapatként 2012-ben jelentette meg első programját, az Endless Space-t. A játék a nagyjából a 2010-es évek kezdete óta reneszánszát élő, körökre osztott űrstratégiák sorát gyarapította. A fejlesztők a sikeres debütálást követően nagyobb létszámú csapattá válva elkészítették az Endless Legendet, egy fantasy világban játszódó stratégiai játékot, ahol a nagyobb gárda könnyebben építette be a játékba a sok új ötletet, és a grafika is fejlettebb lehetett az Endless Space-hez képest. Az Amplitude újabb és újabb kiegészítőkkel próbálta első játékát is kiegészíteni, fejleszteni, de egy idő után elérték a koncepció és a játékmotor határait, így azt a döntést hozták, hogy eddigi tapasztalataik alapján egy vadonatúj játékot készítenek, mindent a nulláról kezdve. Az első Endless Space-hez hasonlóan továbbra is azt szerették volna elérni, hogy minden játékos igazi uralkodónak érezze magát, aki a nem törődik olyan jelentéktelen, csip-csup ügyekkel, hogy egy-egy hadihajó hova céloz és merre fordul, viszont a nagy jelentőségű dolgokkal, mint például politika, hajótervezés, hadseregek szerkezetének összeállítása stb. minél mélyebben és alaposabban tudjon döntéseket hozni. A másik fontos cél az volt, hogy az egész játékot grafikában, hangulatban és élményben egy más dimenzióba emeljék. Most pedig nézzük részletesebben, hogy elérték-e ezeket a kitűzött célokat.
A játék indítását követően beállíthatjuk, melyik birodalmat szeretnénk győzelemre vezetni, mekkora legyen a galaxis, hány ellenfél ellen gyürkőzünk neki és még néhány más értéket, majd kezdődhet a küzdelem. Az Endless Space-szel csak ismerkedők részére egy több fokozatú részletes betanító rész segíti a kezdeti lépéseket, akik már gyakorlott stratégiai játékosok, ne adj' Isten már korábban is játszottak valamelyik Endless játékkal, ennek valamelyik lightosabb változatát is választhatják. A teljesen kezdők végletekig visszabutított ellenfelekkel szemben is küzdhetnek, hogy ne szegje kedvüket a korai kudarc. A játék a megszokott kutatás, űrhajótervezés, bolygómenedzselés, flotta-összeállítás, felderítés, diplomácia, űr- és felszíni harc, hősök menedzselése és kémkedés mellett nagyon részletes és élvezetes kereskedelmi, politikai és szerepjáték-jellegű küldetéseket is kapott. A játék minden része részletesen kidolgozott, egy-egy nagyobb elem akár önálló minijátékként is megállná a helyét. Az Endless Space-t összetettségében talán a kisebb kudarcként is elkönyvelhető, 2000-ben megjelent Master of Orion III-hoz hasonlítanám, azzal az óriási különbséggel, hogy a fejlesztőknek sikerült a modern gépek nagyfelbontású képernyőjén minden fontos információt megjeleníteni, másrészt a teljes koncepciót úgy alakították ki, hogy a játék minden eleme szerves összefüggésben van a többi elemmel: gyakorlatilag néhány óra játék után elképzelhetetlen, hogy bármi is felesleges lenne, illetve hiányozna a palettáról.
A játékmenet a szokásos fordulónkénti, és persze ha valami jó, azt érdemes átvenni alapon, a Civilization sorozat játékaihoz hasonlóan itt is megkapjuk minden kör elején kis ikonok képében a fontosnak tartott információkat, valamint az azonnali beavatkozást igénylő feladatokat. A lehetőségek nagy mennyisége miatt itt-ott előfordulnak eldugottabb játékrészek, de a legfontosabb információk mindig a kezünk ügyében vannak. A legfontosabb a galaxisnézet, ahol láthatjuk birodalmunkat, megnézhetjük a már felderített csillagrendszereket, illetve flottáinkat irányíthatjuk a csillagtérképen, valamint áttekinthetjük birodalmunk legfontosabb paramétereit, a pénzt, a kutatást és más fontosabb erőforrások mennyiségét. A felhasználói felületen a képernyő bal felső sarkában helyezték el azokat az ikonokat, amelyekkel a különböző nézetek között válthatunk, ez alatt pedig mindig az adott nézethez tartozó leglényegesebb információk helyezkednek el. Ezzel sikerült a fejlesztőknek elérniük, hogy minden információt úgy helyezkedjen el, hogy épp akkor álljon rendelkezésre, amikor a játékos az adott területtel foglalkozik. Egy példával élve: amikor a játékos a kereskedelemi képernyőn van, minden olyan infót lát a képernyőn, ami szükséges valamilyen kereskedelemmel kapcsolatos döntés meghozatalához, de többek között nem látja, hogy hány flottája van vagy épp mit kutat.
A játék az eredeti Endless Space kissé minimalista grafikájához képest komoly átdolgozáson esett át. A csillagtérkép talán az, ami a legkevesebbet változott, de a naprendszerek ábrázolása, a kutatási képernyő, a minifilmek a különböző típusú bolygók kolonizálásakor, a Star Wars filmeket idéző űrcsata és a rajzfilmszerű felszíni csata mind hozzájárul a játék hangulatához. A zene is stílusos, dallamos, elektronikus és nagyzenekari hangzás kellemes egyvelege. Minden fajnak saját zenéje van, ami szintén a változatosságot növeli. Az űrharc során továbbra is hallhatjuk a lövéseket, robbanásokat, és a felhasználói interfész legtöbb eleme is ad valamilyen akusztikus visszajelzést.
Az egyik legfontosabb tulajdonsága az Endless Space 2-nek, hogy a legtöbb hasonló űrstratégiával ellentétben alapvetően más és más minden játszható faj. Mivel ezekből nyolcat találunk a játékban, akár úgy is felfoghatjuk, hogy nyolc különálló játékot vásároltunk, mert az garantált, hogy ami egy békés kutatófaj esetében nyerő stratégia, az egy kardcsörtető, elmaradottabb technológiával rendelkező faj esetében garantált kudarc. A változatosságot illusztrálva olyan kibernetikus faj is a játék része, amelyik egy másik dimenzióból jött, és tetszés szerint felezni vagy duplázni tudják egy-egy csillagrendszerükben az idő folyását, és nem szaporodnak a hagyományos értelemben, hanem (kibernetikus fajként) gyárakban építenek újabb lakosságot maguknak. A másik érdekes vallási fanatikus faj nem tud közvetlenül kolonizálni, viszont a szomszédos birodalmak lakosságát el tudja rabolni erre alkalmas hajóival, valahogy úgy, ahogyan azt néhány TV-műsorban egy-két kissé bogaras illető állítja, akiket állítólag felszippantott valamilyen vizsgálatra egy UFO. Ez különösen jó hír azoknak, akik a játékkal sokat szeretnének játszani, mert mire minden fajt kiismernek, addigra biztosan kijön néhány kiegészítő, újabb és újabb fajokkal, lehetőségekkel.
Kisebb hibák azért még előfordulnak a játékban. Egy alkalommal az történt, hogy az egyik MI ellenfél minden fordulóban vagy 20-30 azonos tartalmú üzenettel zaklatott a diplomáciai játékrészben, de szerencsére ezt a szokását abbahagyta kb. a harmadik fordulót követően, így nem ment teljesen az idegeimre az üzenetek nyugtázása. :-) Régebbi gépeken előfordult az is, hogy a játék az első képernyőnél lefagyott, de ezt azóta már orvosolták.
A fentiek alapján úgy gondolom, nem meglepő, hogy a játékot nagyon megszerettem első pillanattól kezdve, talán megkockáztatom, hogy 2017. legjobb stratégiai játékát kaptam kézhez, pedig még hátra van az év fele. :-) A Steam sikerlistán is előkelő helyen tanyázik, nem véletlenül. A játék ugyan rendkívül összetett, de a fejlesztők mindent megtettek azért, hogy a kezdők is hamar kiismerjék magukat benne. Ezt részben a logikusan és áttekinthetően felépített játékelemekkel, valamint a részletes, lépésről lépésre a játékot alaposan kiveséző tanítóprogrammal érték el, így az Endless Space 2-t bátran tudom ajánlani kezdőknek és veteránoknak egyaránt. Így aki szeret vagy szeretne sci-fi stratégiai játékokkal játszani, garantáltan nem fog benne csalódni.
