Két különleges vendégem volt a napokban: két programozható robot. Ilyen se esik meg az emberrel minden nap... (Konkrétan az 1999-es LEGO Mindstorms óta nem teszteltünk ilyet. ;-) – Dino) A kínai UBTech 2012 óta gyárt robotokat, a gyerekeknek való játéktól kezdve a céges környezetbe szánt nem-is-tudom-minek-nevezzem droidig (videokonferenciára alkalmas többek között). Hogy nem kispályás gyártóról van szó, az is jelzi, hogy a Disney adott nekik Star Wars licencet, így klasszikus rohamosztagos páncélba öltöztetett robotjuk is van a kínálatukban. Nálam a gyerekeknek szánt Jimu sorozatból a Tankbot és az Astrobot készlet járt.
A meglepően nehéz dobozokat kinyitva kisebb színes dobozokba csomagolva találjuk meg az építőkészlet darabjait. Akinek a LEGO Technics sorozat ismerős, itt is pillanatok alatt otthon érezheti magát. Mivel már a XXI. században járunk, csupán egy rövid tájékoztató lapul a csomagban, a lényeget az Android és iOS alá elérhető Jimu app tartalmazza – kezdve az összerakási útmutatóval, aminek így megvan az az előnye is, hogy térben forgathatjuk az adott összeszerelési fázisnál a cuccot, így egyértelműen beazonosítva, melyik alkatrész hová is megy pontosan. Ha kész, akkor érdemes a kábeleket is úgy eligazgatni, hogy ne akadjanak bele semmibe, mert ezek elvezetése nincs megoldva sajnos.
Az alkalmazás szolgál egyben távirányítóként is, illetve ebben lehet programozni is a robotkákat. A távirányítós résszel arra mennek, amerre mi akarjuk, illetve pár alapmozdulatot ismernek, mint például tárgy felvétele, lerakása, kis torna, ilyesmi. A programozás résznél vannak az igazi kunsztok a példaprogramok között, ilyen például az, hogy az infraérzékelő segítségével addig megy előre a Tankbot, amíg valami akadályt nem „lát”, akkor elfordulva folytatja tovább útját a következő akadályig; vagy az Astrobot táncprogramja: „horkolva” alszik addig, amíg az infraérzékelője előtt nem integetünk, ekkor felébred, és a Yankee Doodle-ra táncol egyet.
No de mire is jó egy ilyen játék? Sokat gondolkodtam rajta a teszt ideje alatt, illetve a munkahelyemen a kollégáimmal is próbáltam validáltatni gondolataimat. Az biztos, hogy elsőre szinte mindenkit lenyűgöznek ezek a robotkák, mert olyan jópofák, és meglepően sokat tudnak már alapból is. Aztán pár nap múlva, ahogy elmúlik az újdonság varázsa, mégiscsak kevésnek bizonyul ennyi tudomány, és ekkor jön a nagy vízválasztó: ha valakinek van mérnöki és/vagy programozói affinitása, akkor egyrészt a mozdulatszerkesztőben az egyes szervómotorokat beállítgatva tud új (jobb szó híján) „koreográfiákat” tanítani a gépeknek; a programozói rész meg remek bevezető a programozás hogyanjába és mikéntjébe, ugyanis gyakorlatilag darabkákból rakható össze a program, szerkeszthető paraméterekkel. Így kitágulnak jobban a lehetőségeink, és ezt még meg lehet fejelni azzal, hogy plusz alkatrészeket is lehet vásárolni, így építve és felprogramozva saját tervezésű robotokat.
Egy szó, mint száz: remekül sikerült termékkel állunk szemben – amennyiben teljesen ki tudjuk használni, tehát nem idegen tőlünk az elágazásokban, ciklusokban való gondolkodás, és van bennünk annyi kreativitás, hogy új dolgokra tanítsuk meg ezeket a robotokat. A többiek számára viszont a magas ár (a Tankbot 50 ezer, az Astrobot pedig 70 ezer forint körül kapható) riasztó lehet ahhoz, hogy csak úgy beszerezzék azért, hogy pár napig az alapfunkciókkal marhuljanak.
