Bizonyos játékstílusok és -műfajok sokáig elképzelhetetlenek voltak – legalábbis az én számomra – konzolokon. Ezek leginkább a stratégiai- és szerepjátékok, azokon belül is a keményvonalas, vérbeli, a papíros-dobókockás időkre hajazó alkotások közül kerültek ki. Aztán, ahogy minden, ez is megváltozott az idők során, így a lelkes és leleményes fejlesztők remekműveinek hála, ma már én is másképp gondolkozom. Remekül példázza ennek okát jelen ismertetőm tárgya, a tavalyi év (és minden idők) egyik legsikeresebb PC-s szerepjátéka, a belga illetőségű Larian Studios műhelyéből kikerült Divinity: Original Sin II is, amelynek Definitive Edition alcímű kiadása hamarosan teljes pompájában válik elérhetővé a PlayStation 4 és az Xbox One tulajdonosok számára.
A sztori cirka ezer évvel az előzmények után játszódik. Rivellon világának minden élőlényét átjárja egyfajta varázserő, amelyet azonban csak kevesen tudnak használni. Ezt a törékeny világot akarják minduntalan az Istenkirály nevű, rossz szándékú istenség uralta Üresség lényei elfoglalni. Ennek megakadályozására Rivellon hét istene lemond saját varázserejének egy-egy darabjáról, amelyet egy választott védelmezőbe, az így isteni hatalommal felruházott Lucianbe plántálnak. Ő lenne hivatott a világ megóvására a mágia forrása által idevonzott rémségekkel szemben, de még a harc kezdete előtt elbukik. Védelmező híján az Isteni Rend minden rossz forrását a varázserőt uralni tudó egyénekben látja, akiket tűzzel-vassal irtanak, elfognak, és egy Fort Joy nevű helyre zárnak be. Természetesen mi is egy ilyen karakterrel vágunk neki kalandjainknak, de erről nem mondanék többet.
A játék mélysége és összetettsége csak a legmagasabb fokú pozitív jelzőkkel illethető. Karakterünket a nulláról is megalkothatjuk a legapróbb részletességgel, de akad összesen hat előregyártott szereplő is, akik mind más céllal, múlttal és tulajdonságokkal rendelkeznek. Én egyikükkel, a megkeseredett harcos „Ezüst Farkassal” vágtam bele a játékba, de csakhamar összefutottam a többiekkel is. Utunkat egymagunk kezdjük, de nemsokára szegődnek mellénk társak is, leginkább a már említett, előre kreált alakok közül. A játékmenetre az iszonyatosan sok párbeszéd, a kasztunktól, fajunktól, döntéseinktől vagy beállítottságunktól is függő történetalakítás, a mélyen kidolgozott, szerteágazó sztori, a sokfelé való fejlődési lehetőség, a jól kidolgozott skill- és kasztrendszer, a szintén összetett kotyvasztás és barkácsolás, valamint a hatalmas méretű, szabadon bejárható világ a legjellemzőbbek. Ez tipikusan az a játék, amellyel akár többszáz órát is el lehet tölteni első nekifutásra, annyi a teendő, és annyi a megismerni való benne.
A Definitive Editiont a megfelelő konzollal és megjelenítővel rendelkezők akár tű éles, 4K felbontásban, HDR módban is játszhatják. A színpompás grafika a stílusnak abszolút megfelelő, de a kamerakezeléssel azért adódtak problémáim – főleg taktikai nézetben, illetve a párbeszédek miatti kitakarások, no meg az időnként tapasztalható nagy tumultus okán. A játék lehetővé teszi a helyi, osztott képernyős, vagy az online többszemélyes módot is, sőt, egy, a papíros-kockás időkre emlékeztető mesélő játékmód is helyet kapott benne.
A hanganyag szintén nagyon rendben van. Valamennyi párbeszéd szinkronizált, ami nem kis mennyiségű szöveg felvételét jelenti. A muzsika pedig az egyik legszebb, amit valaha videojátékban hallottam.
<>
A „konzolosítás” legérzékelhetőbb pontja a vezérlés átszabása. Kontrollerrel mindent kiválóan és egyszerűen, egy-két mozdulattal módosíthatunk, olvashatunk, használhatunk, és a tárolt lootok is egyszerűen oszthatók szét, vagy érhetők el minden csapattagunk számára. Aki PC-n az alapverziót már az unalomig gyűrte, az is nyugodtan vesse bele magát újra a kalandokba, mert az áttervezésnek hála ők is találkozhatnak számos nyalánksággal (például egy új nehézségi fokozattal és megújult PvP móddal) vagy meglepetéssel (teljesen átírt harmadik fejezettel) az új változatban.
A Larian Studios tavaly PC-re megjelent, kőkemény szerepjátéka, a Divinity: Original Sin II most Definitive Edition alcímmel jelenik meg (illetve pontosabban: válik teljes hozzáférésű, végleges változattá) a hónap utolsó napján PlayStation 4-re és Xbox One-ra. A program, amely sokak szerint minden idők egyik legjobb szerepjátéka, ékes példája annak, hogy bizony ez a műfaj is remekül átültethető az egyre nagyobb teret hódító konzolokra. Akár játszott már vele valaki, akár nem, nyugodtan vesse bele magát Rivellon megmentésébe, de készüljön fel rá mindenki, hogy ez bizony nem egy néhány órás kis szösszenet lesz!
