A Spyro Reignited Trilogy és a Zone of the Enders után újabb feldolgozást sikerült elcsípnünk és megvizsgálnunk. Mi az, miért néztek ilyen furán? Nem tudtátok? Pedig a Let’s Go, Pikachu/Eevee! az 1998-as Pokémon Yellow GameBoy játék remastere... Ugye, milyen jól álcázták? :D
Bizony, a játéktér gyakorlatilag ugyanaz, mint 20 éve volt, azaz a Kanto régióban fogunk kalandozni – természetesen alaposan újrarajzolt terepen. Mivel ilyen „ősi” az alap, így az eredeti 151 pokémon kapott benne helyet, de a későbbi részek által bevezetett evolúciós formájukkal kiegészítve. A grafika egyébként kellemesen rajzfilmes, abszolút passzol a hangulathoz – de az árnyékokkal nem vagyok kibékülve: relatíve gyakran meglehetősen pixelesek sajnos. A sebesség csupán 30 fps dokkolva és kézben is, de ide nem is kell több. A zene viszont fenomenális: a „chiptune” dallamokat fantasztikusan sikerült szimfonikus zenekarra újrahangszerelni – feleségem (aki egyébként operaénekes) is megjegyezte, hogy pár száz videojáték után ennek tetszik a legjobban a zenéje. Tény és való, szívesen hallgatnám én is külön, de a játékba is olyan szinten belesimul, hogy az ismerős dallamok órák múlva sem válnak unalmassá.
A játékmenet az alapok tiszteletben tartásával került némi megreformálásra. A lényeg most is ugyanaz: bár úgy tűnik, szabadon mászkálhatunk, valójában a sztoriban előrehaladva fokozatosan jutunk el az újabb városokba. Útközben pedig rengeteg pokémon-edző várja, hogy kis kedvence lepofozza a mi kedvenceinket – itt azért hadd jegyezzem meg, hogy kihívást nem sokat tartogat a Let's Go. Bő 10 óra játék után se volt vesztett meccsem, és az se fordult még elő, hogy háromnál több pokémonom feküdt meg nehezebb csatáknál. Persze ehhez nem árt kicsit gondolkodni, és kitapasztalni a kő-papír-olló párosításokat (tehát például elektromos lények ellen szikla típusúakkal érdemes harcolni). A harc pedig klasszikus módon megy: körökre osztva kell küzdenünk, kiválasztani, melyik lénnyel milyen támadást hajtunk végre, esetleg a különféle gyógyító és buff jellegű cuccokból használunk-e valamit. Egyszerre 6 pokémonunk lehet harcrakész állapotban, ezt okosan beosztva (hogy minél több típusú dög ellen legyünk bebiztosítva) több, mint elegendő. Ami viszont változott, az a vad pokémonok befogása: ezúttal nem harcolni kell velük (csak nagyon ritka, kivételes esetekben), hanem a Pokémon GO-ból megismert módszerrel elkapnunk. Ha handheld módban használjuk a Switchet, akkor a gépet mozgatva (vagy csak simán a bal joyjal) tudunk célozni és gombnyomásra eldobni a pokélabdát, egyéb esetekben a célzás automatikus, nekünk pedig a Joy-Connal kell jó ütemben dobást imitálva elkapnunk a lény grabancát.
Ha már itt tartunk, essék pár szó a Pokéball Plus kiegészítőről is, amit megvehetünk a játékkal egybecsomagolva és külön is. Meglepően sokoldalú eszközről van szó: egyszerre játékvezérlő, pokémon-tutujgató, kapunk egy Mew-t vele, és a Pokémon GO-val is összekapcsolható segédeszköz is egyben. Játékvezérlőként meglepően jól használható – én kicsit tartottam a pöcökjoysticktól, de bevált. Azt mondjuk sajnálom, hogy más játékban nem működik, és számítógépre dugva se tud semmi extra kunsztot. Gyárilag egy Mew pokémonnal jön – ha kivesszük belőle, az végleg az adott játék adott mentésébe kerül, és törlődik a pokélabdából! Viszont bármelyik pokémonunkat „belerakhatjuk” és elvihetjük „sétálni” – a Switch nélkül is működik az interakció a bepakolt állatkával, csak finoman (vagy kevésbé finoman) kell rázogatni, és a bentlakó hangos kiáltással nyugtázza, hogy törődni próbálunk vele. Sajnos csak Pikachu és Eevee tud a teljes „szókincsével” dumálni, a többiektől ugyanazt a kiáltást/morgást/hörgést/zajt hallhatjuk minden alkalommal. Ha bekapcsoljuk a labdát, de nem nyúlunk hozzá, pár perc után Pikachu nálam elkezdett kiabálni, hogy foglalkozzam vele... Zseniális! Pokémon GO-val összepárosítva a telefon elővétele nélkül szól, ha Pokémon van a közelben, illetve tojáskeltetésnél hasznos, hogy méri lépéseink számát. A poén kedvéért megpróbáltam más játékban is használni, de sajna nem megy...
És ha már a Pokémon GO-nál tartunk: van lehetőség a Pokémonjainkat onnan áthozni ide, illetve innen odaküldeni. Ehhez Fuchsia Cityben kell elbandukolnunk a GO Parkba – azt azért nem árt tudni, hogy ehhez elég sokáig el kell jutni a játékban... Sajna több próbálkozásom után sem sikerült a telefonomat összekapcsolnom a Switchemmel, így bővebben nem tudok beszámolni a procedúráról – bízom benne, hogy a Nintendo és a Game Freak ezt javítani fogja.
Persze a törpök élete nem csak játék és mese... Ja, hogy ez nem az a történet! Hopsz... Szóval, bármilyen jól sikerült a 20 éves ős modernizálása, apróbb bakik azért akadnak. Félreértés ne essék, nagyon jól elvagyok a játékkal, de pár apróság azért csak böködi a csőröm. Furcsának találom, hogy ha a pokémonok elfogásának mechanikájába így bele mertek nyúlni, a többi játékelemet miért nem modernizálták? Egy fast travel lehetőség akkor is jól jött volna, ha ez a játék a felfedezésről is szól. A térkép ugyan nem használhatatlan, de kicsit túlegyszerűsített – a városokon belül például semmi segítséget nem nyújt (nem mintha olyan komplex szerkezettel rendelkeznének ezek a települések), és az egyes onnan elvezető utak megtalálása sem mindig egyszerű. Ja, és persze a barlangokban sem működik, amik többszintes kivitelezésükből adódóan azért próbára teszik a tájékozódási képességünket. A pixeles árnyékokat már említettem.
Ha a Pokémon Questnél azt írtam, hogy nem biztos, hogy az a legjobb kapudrog a pokémonok világába, ez a Let’s Go Pikachu/Eevee! játékokra abszolút nem igaz. Újoncoknak, veteránoknak, szkeptikusoknak is bátran tudom ajánlani, a 20 évvel ezelőtt kitalált recept még ma is működik (még ha kicsit grindolós íze is van néha). A Pokéball Plus ötletes kütyü, de inkább az elhivatottabb rajongóknak való szerintem. Egy biztos: nem véletlen tarolt a Switch és a Pokémon banda az idei fekete pénteki akciókon!
