Ami a Naughty Dog csapatának Crash Bandicoot, az az Insomniac Games gárdájának Spyro, a sárkány: első jelentősebb sikerük főhőse, és egyben ugródeszkájuk is a későbbiekhez. A konzolok piaci létjogosultságát végleg megalapozó, egyes számú PlayStation két igen erős húzósorozata is az elmúlt másfél évben kapott egy-egy, immár multiplatform újrakiadást, amelyek az adott szériáknak az eredeti fejlesztőik által készített alaptrilógiáit tálalják a mai gépek tulajdonosai számára, méghozzá a legínycsiklandóbb formában. Mindenki kedvenc tűzköpője 18-20 évvel az eredeti részek után, nemrégiben kerülhetett a PlayStation 4 és Xbox One felhasználók gyűjteményébe, egy több mint pofás kollekció, a Toys for Bob csapat által összeállított Spyro Reignited Trilogy formájában.
A játékcsokor az eredeti fejlesztőcsapat által megálmodott őstrilógiát tartalmazza, gyakorlatilag az első skiccektől újraépített formában, mégis szívmelengetően nosztalgikus, a játékok esszenciáját és alapelemeit nem bolygató módon. A sztorik főhőse a kisméretű, ámde annál erősebb sárkánykölyök, Spyro, aki hol a gonosz Gnasty Gnorc és seregei által kristállyá változtatott többi sárkányt, hol a minden hájjal megkent Ripto és hordái által elfoglalt Avalar talizmánjait, hol pedig a rejtélyes Varázslónő és csatlósai által az Elfeledett Birodalmakba elhurcolt sárkánytojásokat menti meg. Ehhez persze segítői is akadnak, akik előbb tanácsaikkal, később aktív részvételükkel erősítik cuki lila hősünket.
A játékmenet a régi rajongók örömére semmit nem változott, így a nosztalgia mellett a mai fiatalok is megismerhetik a mostani 3D-s platformerek őseinek egyszerűségében rejlő nagyszerűségét. Itt nincsen beláthatatlan méretű, mellékküldetésekkel teletűzdelt nyílt világ. Van helyette felfogható méretű, mégis gyakran trükkös pályák hada, amelyekben kellő, de kezelhető számú ellenfél jön szembe, akiket legyőzve megmenthetjük és megszerezhetjük akit és amit csak kell. Ehhez többféle támadás (tűzokádás, öklelés) és mozdulat (hempergés, ugrás) áll a rendelkezésünkre, no meg képességeink (úszás, levegőben siklás), illetve a már említett, a maguk speckó képességeivel felvértezett társaink. És persze ott van állandó kísérőnk, Sparx, a szitakötő, aki színével jelzi aktuális energiaszintünket. A központi birodalmakból nyíló világok némelyikében más szereplők bőrébe is belebújhatunk, és minijátékok is várnak bennünket utunk során. Ezek a funkciók az egyes részekben fokozatosan kerülnek elő vagy oldhatók fel, így egyszersmind a sorozat – és a stílus – evolúciója is nyomon követhető gyűjteményben, amelynek egyes epizódjai egymástól függetlenül játszhatók.
A szemkápráztató és a stílusnak mindenben megfelelő képi világ az első, ami a régi játékosoknak szembetűnhet a program elindítása után. Eredeti változatukhoz képest az egyes epizódok nem egy szimpla, sajnos a remake-mánia egyik jellemzőjeként említhető ráncfelvarráson estek csak át, hanem a Toys for Bob legénysége teljesen újrarajzolta azokat. A fű burjánzik, a nap szikrázik, a megperzselt dolgok izzanak és füstölögnek, egyszóval minden úgy fest, ahogy az ma elvárható tőle. A környezet mellett a szereplők is teljesen megújultak, és ez animációikról is elmondható. A kollekció abszolút egy végből szabottan, egységes formában kerül masináinkra, és ez nem korlátozódik a külcsínre, hanem a hangokat és a vezérlést is érinti. A szinkront Spyro esetében újravették a régi második és harmadik epizódban a hangját kölcsönző Tom Kennyvel, ami mellett szerencsére a teljes hanganyagot újrakeverték, így senkinek nem kell nyolcbites csiripelésre és mellékzajokkal tarkított beszédre számítani. A zenéket szintén felturbózták a készítők, ezek immár a cselekményhez igazodva dinamikusan változnak, de megmaradt az eredeti muzsika választásának lehetősége is, amelyhez annak szerzője, Stewart Copeland egy új főcímdalt is komponált. A vezérlés esetében is mi dönthetjük el, hogy újraizzított vagy változatlan formában szeretnénk-e játszani, és habár némi gyakorlás elkél – ami főleg a kamerakezelés gondosabb átdolgozásával lett volna javítható –, az irányítás cirka egy óra után mindenkinek menni fog. Szintén a nosztalgia jegyében semmiféle on- vagy offline többjátékos mód nem lett beleerőltetve a kiadványba, amit én személy szerint nem is bánok.
Az Activision a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy után ezúttal a Sony egy másik alaptrilógiáját adta ki. A Spyro Reignited Trilogy remek példa arra, hogyan is kell megfelelő alázattal nyúlni valamihez úgy, hogy az a bizonyos „kecske” – a mai felhasználók és technikai feltételek – is jóllakjon, és a „káposzta” – a régi rajongók és a nosztalgia – is megmaradjon. Valahogy így kellene ezt csinálnia mindenkinek, aki újrakiadásra adja a fejét, nem csupán egy pici átszínezéssel és „felhádésítéssel” kiszúrnia a nagybecsű publikum szemét. Én rettentően kellemesen szórakoztam ennek a szuper kis gyűjteménynek a tesztelése során, és minden Jézuskának csak ajánlani tudok, aki egy könnyen emészthető, aranyos, bárki számára ideális ajándékötletet keres.
