Akár rajongói vagyunk a régimódi kalandjátékoknak, akár nem, el kell ismernünk: a Dave Gilbert által alapított Wadjet Eye Games elévülhetetlen érdemeket szerzett magának az elmúlt több mint tíz évben a műfaj újjáélesztése és életben tartása miatt. Maga Gilbert viszont elsősorban producerként volt jelen a stúdió olyan sikereiben, mint a Resonance, a Technobabylon vagy a Gemini Rue, saját játékaiként leginkább a The Shivah-t és talán legnagyobb sikerüket, az öt epizódot megélt Blackwell-szériát jegyzi. A Blackwell-sorozatban a címszereplő médiumhölgyet alakíthattuk, aki szellem detektívtársával segített át ittrekedt lelkeket a túlvilágra. A Blackwell-játékok nagyszerűen keverték a fantasy elemeket a jelenkor urbánus New York-i közegével, így egy egészen egyedi univerzumot hoztak létre, amit a sorozat lezárásával sokan vissza is sírtak. Nos, a korábbi Blackwell-rajongók és az urban fantasy sztorik kedvelői számára jó hírem van: az Unavowed története és világa ugyanis nem csupán erősen emlékeztet a Blackwellére, de lényegében ugyanabban az univerzumban is játszódik.
A játék során a címbeli, misztikus lényeket és természetfeletti képességekkel rendelkező embereket tömörítő ügynökség működésébe kapcsolódhatunk be, akik a világ számára észrevétlenül dolgoznak túlvilági eredetű bűnügyeken. Az utóbbi időben aggasztóan megnőtt a paranormális bűntények gyakorisága, aminek legfőbb okozója sajnos épp a játékos által irányított karakter. Hősünket ugyanis megszállta egy túlvilági démon, és így egy éven át szított zűrzavart New York-szerte, miközben ráadásul emberek tucatjait gyilkolta meg. Szerencsére az Unavowed két tagja, a könyvelőből lett tűzmágus Eli, valamint a fél-dzsinn Mandana a nyitójelenetben kiűzik hősünkből a pokolfajzatot, ám mivel az elmúlt év szörnyűségei miatt körözött bűnözőként van számon tartva, egyetlen választása az ügynökség sorai közé csatlakozás marad.
Mielőtt azonban élesben megkezdenénk paranormális bűnüldözői karrierünket, meg kell adnunk nemünk mellett a rendelkezésre álló rendőr, színész, vagy kocsmáros opciók közül korábbi foglalkozásunkat is. Ezzel mindjárt el is értünk a játék első komoly döntéséhez, hisz a különböző szakmák kiválasztása nem csupán más hátteret, de más játék eleji flashbackjelenetet, sőt, eltérő karakterekhez fűződő viszonyokat és párbeszédopciókat is eredményez. Az Unavowed ugyanis a Bioware szerepjátékoktól örökölt, elágazó, morális döntéseket követelő párbeszédrendszerrel bír, amelynek hála a sztori során meghozott döntéseink egyaránt hatással vannak a történetre és társainkhoz fűződő viszonyunkra is.
Kollégáinknak ráadásul a játékmenet szempontjából is jóval komolyabb szerepük van, mivel ugyancsak RPG-s vonásként velünk tartanak különböző küldetéseinkre is, ahol hagyományos inventorytárgyak mellett az ő képességeiket is használhatjuk a fejtörők megoldásához. A csapathoz később csatlakozik az exrendőr Vicky, valamint a szintén exzsaru, egyben exalkoholista Logan is, aki a Blackwell-széria hősnőjéhez hasonlóan médium, de szellemdetektív helyett ezúttal egy tízéves kísértetkislány, Kaykay segít neki más szellemekkel társalogni. Egyszerre hárman vehetünk részt egy adott küldetésben, ezért mindig át kell gondolnunk, mikor melyik karakter a leginkább alkalmas az adott feladatra. A nyomozás indítása után általában már nincs lehetőségünk váltani, de szerencsére a puzzle-k alkalmazkodnak választásunkhoz, azaz a megoldási lehetőségek eltérnek annak függvényében, hogy épp ki tartott velünk. Maguk a fejtörők egyébként elég egyszerűek, és még ha el is kerülné a figyelmünket valami, akkor is kikérhetjük társaink tanácsát, amelyek segítségével már tényleg aligha fogunk elakadni. Csapatunkkal ettől függetlenül is folyamatosan érdemes beszélgetnünk, mivel a megoldások sokszor a velük folytatott párbeszédek, valamint az alkalmanként ránk törő flashbackek által nyílnak meg.
Utóbbiak során újra átélhetjük korábbi rémtetteinket. Ezek szépen bontják ki az egyes küldetéseket összekötő fő sztorit, ám sajnos a kelleténél talán gyakrabban fordulnak elő, így néha kissé kényszeresen akasztják meg a nyomozásokat, amikor azok lassan, de végre beindulnának. A különböző, egymástól független küldetések közötti beszélgetés és eligazítás összekötő részei ugyanis sajnos szintén hamar ismétlődővé válnak, ráadásul kicsit azt az érzést is keltették bennem, hogy a játékot talán eredetileg epizodikus formátumúnak tervezhették, csak végül így maradt.
A tálalás is vegyes érzelmeket keltett bennem. A szinkronhangok szuperek, rengeteget hozzátesznek az eleve érdekes karakterekhez, ahogy a zene is hangulatos a háttérben megbúvó melankolikus dallamaival. A grafika viszont már jóval problémásabb. A programot eredetileg Unity-ben készültek megvalósítani, ám tapasztalat híján végül visszatértek bevált AGS motorjukhoz, amit ezúttal kétszer nagyobb felbontással, így kétszer nagyobb figurákkal próbáltak feldobni. Az eredmény viszont sajnos felemás. A karakterek arcképei és a hátterek többségében jól mutatnak, ám a pixel art stílusból kilógó gyenge vizuális effektek, vagy az alkalmanként láthatóan fotókból hegesztett környezetek kicsit igénytelennek hatnak. Ami viszont ennél is nagyobb gond, hogy a karakterek állóképeken ugyan rendben vannak, ám mozgásban az animációik egészen amatőr, gerincmerevedéses hatást keltenek, emiatt pedig a játék sokszor akkor is komikusnak hat, amikor épp komoly próbálna lenni.
Szerencsére a fokozatosan izgalmassá váló nyomozások és a fő sztori fordulatai a jól megírt, valódi személynek ható karakterekkel még így is elviszik a hátukon a show-t, ezzel összeségében a Wadjet Eye ezúttal sem adott ki rossz játékot a kezéből. Ráadásul a fejtörők háttérbe szorulása árán ugyan, de remekül sikerült implementálni a point-and-click játékmenetbe az RPG-k csapatalapúságát és elágazó párbeszédrendszerét is. Mindemellett viszont úgy tűnik, az újító szándék és a hatalmas ambíciók sajnos túl nagy teherként nehezedtek az apró stúdióra, ennek pedig a helyenként egyenetlen kivitelezés és történetmesélési ritmus látták a kárát. Remélem, legközelebbi játékukban már egy nagyobb csapattal végre maguk mögött tudják hagyni az engine szűkös kereteit, és még profibb megvalósítással szélesebb körben is igazolhatják a hagyományos kalandjátékok létjogosultságát. Az Unavowed ilyen szempontból ugyanis sajnos csak félsikernek mondható.
