Nem mondhatni, hogy a valós idejű stratégiai játékoknak a szeretett otthonuk a konzolok lennének. Vannak ugyan stúdiók, amelyek megpróbálkoznak a konzolokat preferáló közönség elé tárni RTS címeket, de zajos sikereket alig érnek el, pedig azért sokunk ki van éhezve rá. A konzolosok inkább hatalmas titánok fejét szeretik letépni egy spártai félistennel, vagy vízvezeték-szerelővel erednek hercegnőjük nyomába, bolygókon átívelő kalandon keresztül. Bárhogy is tesznek, bármivel is játszanak, egy közös bennük: mindezt kontrollerrel teszik.
A stratégiai játékok a mütyürnek ható ikonok garmadájával és egységeivel operáló megjelenítést részesítik előnyben, így elengedhetetlen, hogy egy jó kis egér+billentyűzet kombóval maximalizáljuk ki az irányítást. A PC-re már több mint egy éve megjelent Golem Gates switches átiratánál is ezen vezérlési metódus hiánya a legnagyobb fájó pont. Eleve nehéz átírni egy ilyen jellegű termék irányítását kontrollerre, de sajnos még ennek fényében sem sikerült a legjobban a projekt. Volt olyan, hogy egyszerűen nem tudtam rávinni a jelölőt egy ikonra, mert mindig átugrotta, bárhogyan is csűrtem-csavartam az analógot. Persze gombnyomással lehet még ugrálni is a lehetőségek között, így zavarva teljesen össze engem. A harcmezőn is suta és kényelmetlen a vezérlés, sokszor súlyos időveszteség árán tudunk csak aktiválni valamit, főleg, ha még scrolloznunk is kell. Kényelmetlen és átgondolatlan lett sajnos ez a része a Golem Gatesnek. Ezt leszámítva, valamint a sűrűbb eseményeknél előforduló igencsak súlyos képfrissítési problémákat és lassan betöltődő textúrákat leszámítva viszont rendben van az anyag.
A Golem Gates remekül ötvözi az RTS-t a kártyajátékkal. Harcaink után kártyákat nyerhetünk, amiket itt glyph-eknek hívnak. Ezekből százat számlálhatunk, és a különböző harci alakulatok mellett aktiválhatunk velük támadó- és védekezőállásokat, csapdákat, buffokat és egyebeket. A játékstílusunknak megfelelően kialakított paklikkal aztán igencsak élvezetes harcokban lehet részünk. Építkezés nincs, egyszerűen el kell foglalnunk generátorokat, amelyekkel még több energiára tehetünk szert, így játszva ki több lapot, majd a végén, ha elegen vagyunk és megtaláltuk a bosst, végezhetünk vele. Arra kell figyelnünk, hogy fő karakterünknek ne essen baja. Nincs semmi sem túlbonyolítva, egyértelmű és logikusan felépített játékról van szó. A sztori mellett szembenézhetünk kihívásokkal offline és online egyaránt, vállvetve vagy akár egymás ellen is.
A grafikára, designra, zenékre és hangeffektekre nem lehet panasz. Érezni az egész körítésen, hogy olyan veteránok a felelősek értük, akik olyan címeknél voltak jelen, mint a Gears of War, az Unreal Tournament, a Civizilation, vagy éppen a filmek világából a Bosszúállók, a Pókember: Hazatérés vagy a Vasember.
Kézi üzemmódban azért már guvad az ember szeme rendesen, viszont itt legalább annyi könnyebbségünk van, hogy az érintőkijelzőt kihasználták a portolók (és így már arra a fránya elérhetetlen ikonra is rá tudtam bökni).
Összességében tehát egy élvezetes körítéssel rendelkező, nem bonyolult, belépő szintű stratégiai játékot kapunk, amelyet a kártyarendszer remekül meg is fűszerez. Ha stratégiára vágysz Switch rendszeren, és vagy annyira türelmes, hogy pár óra alatt megszokd az irányítást, akkor bátran ajánlom.
