A Warhammer 40,000 Mechanicus egyike volt az egyedibb, jobban eltalált Warhammer-adaptációknak a számtalan licencelt próbálkozás közül. Ez a program az Adeptus Mechanicus végletekig kiborgizált techpapjait állította szembe szöges ellentétükkel, az élőhalott gépszörny nekronokkal. Bár a játék nehézségi szintje néha-néha képes volt megütni a frusztrálót, és keményen próbára tette a játékosokat, története (amelyet a veterán Warhammer-szerző, Ben Counter írt), valamint hangulata bőségesen jutalmazta a rajongókat.
A fejlesztők pedig nemrég egy kiadós DLC formájában bővítették a játékot, amely a beszédes Heretek címet viseli. Címszereplői renegát techpapok, akik hátat fordítottak az Omnissiah vallásának, és tiltott területre léptek: felhasználták az idegenektől begyűjtött, káromló xenotech felszereléseket.
Ez a játék szempontjából egy vadiúj narratívát jelent (továbbra is Ben Counter tollából), amely a nekronok elleni fő történetszállal párhuzamosan fut, olyan heretek papokkal az ellenfelek sorában, akik tanulmányozás mellett aktívan fel is használták a nekron sírokból előkerült fegyvereket és felszereléseket. A technológia csábításának természetesen nem feltétlenül kell ellenállnunk, az alapjáték által felkínált, testreszabható kasztok listájához ugyanis hozzácsapódik a xenarite, egy speciális techpap egység, aki ugyan csak egy meghatározott fokozatig, de szintén képes a nekron felszerelések használatára. Vele együtt számos új kozmetikai és testreszabási lehetőség érkezett a már meglevő papokhoz is, valamint két új egységtípus a papok szolgálatára – a sicariai beszivárgók és a rozsdavadászok, akik közül előbbiek a lopakodásban, míg utóbbiak a brutális közelharcban és végtagok eltávolításában jeleskednek.
Az új küldetésekhez ráadásul új helyszín is tartozik, Warhammer 40,000 játékban most először küzdhetünk az Adeptus Mechanicus egyik hajója, egy Ark Mechanicus fedélzetén. A küldetések pedig továbbra sem egyszerűek, a heretek papok elleni harc legalább olyan kemény kihívások elé állít, mint a fő, nekronok elleni kampány. Ráadásul bár az új küldetéslánc viszonylag rövid (mindössze öt küldetésről van szó), sem történet, sem tartalom terén nem érződik felesleges mellékvágánynak, a teljesítése során meghozott döntések pedig legalább olyan hatással vannak haladásunkra és egységeinkre, mint a fő kampány hasonló szituációi.
A sors érdekes módon úgy hozta, hogy nagyjából egy időben került a kezembe két teljesen váratlan DLC olyan játékokhoz, amelyeket több mint fél éve teszteltem (a másik a Darksiders III: Keepers of the Void volt), és ha a tartalmak mennyiségét, minőségét veszem szempontba, a Heretek egyértelműen a jobb példa arra, milyennek is kellene lennie egy ilyen kései kiegészítésnek. Ha esetleg még nem játszottátok végig a Mechanicust, akkor (miután felkötöttétek a nadrágot), egyértelműen érdemes a Heretek birtokában nekiesnetek, de a minikampány még akkor is megér egy nekifutást, ha esetleg már többször végigtoltátok az alapjátékot.
