Arról már jó néhány kötetnyit regéltünk kollégáimmal itt, a PlayDome hasábjain, hogy mekkora dömping van mostanság indie játékokból. Napi szinten jelenik meg tucatjával a legkülönfélébb, több-kevesebb figyelemre érdemes alkotás minden platformra, amelyek között bizony kevés az igazán jól átgondolt és megkomponált darab. Nos, ismét egy ilyesfajta, független fejlesztésű programmal hozott össze a tesztersors, így legújabb írásom alanya a barcelonai illetőségű, mindössze négyfős legénységet – illetve leányságot – számláló Altered Matter első játéka, a valamennyi mai fontosabb masinára megjelent Etherborn.
A címéhez hű módon éterien ködös narrációval kísért programban egy vakítóan fehér, átlátszó, belül némi váz-, keringési- és központi idegrendszerrel rendelkező figurát irányíthatunk. Sztoriról nemigen beszélhetünk, tekintve, hogy a ködös és homályos, női hangon alámondott szövegből maximum valamiféle eredettörténetre következtethetünk csupán, amely lehet hősünké, az emberiségé, de akár bármilyen más fajé is. Utunk egy faszerű valamin indul fölfelé, ahol időnként a játék pályáinak otthont adó kapukba botlunk. Ezeken belépve – szintén a címre való utalásként – a nagy semmiben szigetszerűen lebegő platformokon gyűjtögethetünk fényes energiagömböket, amelyek arra hivatottak, hogy a megfelelő lyukakba elhelyezve őket beindítsanak vagy felemeljenek valamit, ami segít bennünket a továbbjutásban. Ha összeszedtük és beizzítottuk mindet, elérünk a pálya végére, ami után mehetünk tovább a fán a következő helyszínig.
A csavart a gravitáció folyamatos változása, és a leginkább ezen alapuló környezeti rejtvények jelentik.
Az egészben a csavart a gravitáció folyamatos változása, és a leginkább ezen alapuló környezeti rejtvények jelentik, amelyek nem kevés borsot törnek az orrunk alá. A lehetséges utak ugyanis bizonyos pontokon átvezetnek a tér egy másik irányába, így sokszor fejjel lefelé, vagy a „falon” mehetünk tovább. Ezek a pontok bizony legtöbbször jól el vannak rejtve, illetve csak később jelennek meg, esetleg csak távolról szemlélve észrevehetők. Az is okoz némi fejtörést, hogy a már felhasznált gömböket időnként újra fel kell használnunk, mert csak így lesz meg az adott triggerhez elegendő delejjel szolgáló mennyiség belőlük. Mindehhez egy leginkább az „érdekes” jelzővel illethető képi világ társul, amely kicsit vektorgrafikára, kicsit a Minecraftból ismerős óriáspixelekre, kicsit az élénk színekre, és nagyon kicsit a különféle – leginkább fény-, illetve köd- és füstszerű effektekre – épít. A már említett, nem kifejezetten túlpörgött vagy izgatott női hangon kívül beszéd nincs a játékban. A program hanganyaga ugyancsak amolyan mozaikszerűen megkomponált zenei aláfestésből áll, amely magában hordoz komolyzenei, jazz, chill out és sci-fi muzsikára emlékeztető taktusokat is. Minekutána semmi nincs benne túlbonyolítva, a nagyon is egy kontrollerért kiáltó vezérlés is összesen hat gombra hagyatkozik, ami jelen esetben tökéletesen elegendő is mindenre.
Összességében egy jól átgondolt, ötletes, a tömegből szokatlan megoldásaival kiemelkedő program az Altered Matter kezei közül kikerült Etherborn, amelynek talán egyetlen és legnagyobb hátránya – már a rengeteg trial-and-error jelenség mellett – az iszonyú rövidsége. Ha tudjuk, mit kell csináljunk, akkor kb. egy óra alatt le is tudhatjuk az egészet, de ha nem, akkor is egy laza vasárnap délutáni időtöltést jelent csupán az ebéd és a kora esti mozi között. Az egyes helyszíneket újrajátszhatjuk ugyan kedvünk szerint, de mivel a játék nem pontoz, időt sem mér, és nincsenek online ranglisták sem, kérdéses, hogy ez mennyivel tudja megnövelni a játék szavatosságát. Ezt kiválóan ellensúlyozza a magával ragadó atmoszféra, a szokatlan és ötletes fejtörők, no és persze nem utolsósorban az 5-6000 Ft körüli ár. Aki a nagy nyári uborkaszezonban egy kis fejtörésre vágyik, és szereti a platformereket, az ne is keressen tovább, de napokra szóló kalandra azért senki ne számítson.