Maguk a szimulátorok már évtizedek óta szórakoztatják a gamereket. Az ősidőben többnyire csak sport és autóverseny témában ontották a játékokat a drága fejlesztők, de egy idő után a monoton, (elsőre) kevésbé érdekesnek tűnő munkagépes alkotások is felütötték a fejüket. Ezek közül talán a legnépszerűbb Farming Simulator szériáról mindenki halott, hiszen évente mosolyog ránk a boltok polcairól. A következő lépcsőt két részre bontanám, és így el is érkeztünk az egész szimulátorosdi tetőpontjára. Az egyik ilyen kategória az extrém őrültség lett, a másik pedig az, ahol valamilyen állat bőrébe bújva éljük meg annak világát (jobb esetben, mert néhány ilyen alkotás átcsúszik az extrémek közé, mint például a Goat Simulator). Bár jelen tesztalanyunk címe csalóka, ne izguljunk: nem kizárólag virágokat kell porozni és engedelmeskedni „urunknak” és parancsolónknak, a méhkirálynőnek ebben az ötletes és kreatív akció-kalandjátékban.
A kezdeti képsorokban a szorgos-dolgos háziméhről és környezetére gyakorolt hatásról tanulhatunk. Illetve már biztos ti is hallottátok azt, hogy mi lenne velünk, ha eltűnnének ezek a kis lényeg a bolygonkról. Nyilván az apokalipszis nem jönne el, de a növények 80%-a igényel idegenbeporzást, aminek a nagy részét a rovarok (elsősorban a méhek) végzik. Így igen fontos szerepet látnak el, és nagyban hozzájárulnak a különféle zöldségek, gyümölcsök és gabonák, vagyis élelmiszereink fejlődéséhez.
A játékban egy újszülött méhecskeként fogunk tudatunkra ébredni. Kaptárunk jelenti a bázist, ahol megbízásokat teljesítünk a királynőnek. Mivel nem szabályoznak időkeretek, így a hatalmas parkkomplexumban vidáman repkedhetünk kedvünkre. Környezetünk meglepően színes és kidolgozott, telis-tele állatokkal és növényekkel. Minden új faj, amivel kapcsolatba kerültünk, bekerül lexikonunkba, ahol érdekes információkat olvashatunk, és szép illusztrációkat nézegethetünk róluk (a virágok még be is lesznek ragasztva). A kisebb élőlényekhez elég közel kell menni a „szkenneléshez”, de meghalni a programban nem lehet, így félnivalónk nincs.
Ugyanígy bátran használjuk fullánkunkat, mert a valóságtól eltérően nem kerülünk az örök vadász mezökre a csípés után. Így terrorizálhatjuk a kirándulókat, a kutyusokat, valamint szinte minden egyéb állatot megcsíphetünk. Kidurranthatjuk a léggömböket, de trollkodhatunk a magnókkal és laptopokkal is.
A kezelés pofon egyszerű és kézreálló, az akciógombon és a különleges látásért felelő bee visionön túl mást nem is tudunk csinálni (egy méhnek bőven elég ez). Kétfajta tárolót különít el a rendszer, ezek közül az első a virágokról gyűjthető pollen. „Edényünk” véges, így feltöltése után érdemes hazaslisszolni, vagy egyszerűen gyorsutazni kaptárunkba, és leadni az értéket. Tudáspontokat kapunk cserébe, amit elkölthetünk 3D-modellekre, vagy a trófeaszobában állatkás szobrokat helyezhetünk piedesztálokra. A másik tároló szolgál a cukor, vagyis az energia elraktározására. Cukrot a szerteszét heverő piknikezők elemózsiái közül, vagy az édességárusok standjáról szopogathatunk ki. Nevezhetjük nitrónak is az így nyert sebességlöketet, mert alapjáraton nem vagyunk túl gyorsak. A körbejáró virágárus asszonyok kosarából is kaphatunk egy maximális adagot, így érdemes őket figyelemmel kísérni.
A narrátor adja orgánumát a legtöbb szereplőnek is. Ilyenkor elváltoztatja a hangját, mintha esti mesét olvasna, ami nagyon bájossá, szerethetővé teszi az egészet. Ugyanígy van hangja minden apróságnak, aki szöveggel rendelkezik. A sztoris missziókon túl felvehetünk mellékfeladatokat a parkban élő kis lakóktól. Segíthetünk feledékeny mókusoknak, bajba jutott hangyáknak és csúszómászóknak, harcolhatunk virágokat lefejező gyerekekkel stb. Ezeken túl egy rakás kihívás is vár ránk. Már messziről kiszúrhatjuk ezeket a színkódolt challenge-eket, ahogy jelzőfényként világítva csalogatnak magukhoz. Versenyezhetünk rovarokkal klasszikus karikákon átrepülve, egy memóriajáték keretein belül útbaigazítást adhatunk táncunkkal bajbajutott fajtársainknak, vagy harcolhatunk gonosz darazsakkal egy ritmusjáték formájában. Felkutathatunk pici méhecskéket, és gyűjthetünk méhes tényeket – egyszóval mindig találunk valami elfoglaltságot. De megnyithatunk piciny hősünknek skineket és vicces sapkákat is. A stuff továbbá támogatja az osztott képernyős módot, akár négy játékosnak is, és ez külön térképeken játszódik (még városi környezet is választható). Ha pedig túl sok volt a chill, lehetőség van nehéz módban is nekiesni a mókának, ahol a harcrendszerre már oda kell figyelni, és a pollengyűjtés is időre megy.
Személy szerint nekem az állatvilág felderítése tetszett a legjobban. A park nagy részét elfoglalja az állatkert, ahol a császárpingvintől az afrikai elefántig minden megtalálható. Ezen túl van egy hatalmas tó csónakházzal, egy vidámpark, lepkeház, kisebb vadrezervátum, rét a pihenni és kirándulni vágyóknak. Az egész játékból árad a nyugodtság: tökéletes zen állapotban játszottam végig a programot, szépen körbejárva az egész területet, és felderítve a titkokat, easter eggeket.
Néha jó érzés kiszakadni az állandó akcióból és impulzusokból, és valami könnyedebb alkotásban pihenni. A Bee Simulatortól sosem leszel mérges vagy ideges, és az hogy van benne normális történet, egy hatalmas pluszt nyom a latba. Lényegében „méhes” dolgokat fogunk csinálni, de amennyire csak lehet, érdekes és kötetlen módon tesszük azt.
