Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kütyü+hardver

##game_title##

Philips 55OLED+934 tévéteszt – Jól néz ki, jól is szól

55 hüvelykes, B&W hangszóróval megtámogatott OLED TV-vel töltöttük a karácsonyt.

2020.02.08. 23:08 | szerző: GeryG | Kütyü+hardver

Az interneten megannyi teszt, cikk, technikai részletekbe menő leírás található szinte minden jelenleg piacon elérhető TV-ről, úgyhogy úgy döntöttem, az enyém nem ilyen lesz. Nyilván ki fogok térni a fontosabb paraméterekre, hiszen a legtöbb vásárló ezek alapján szűri meg, mely készülékeket megy el egyáltalán élőben megnézni valamelyik műszaki áruházba. Hogy ott aztán totálisan két dolog alapján döntsön: a méret és a látvány alapján. Az alábbi néhány bekezdést inkább annak szentelném, milyen élmény volt eltölteni a karácsonyi időszakot egy 55 hüvelykes, 4K-s OLED TV-vel.

Philips 55OLED+934 tévéteszt – Jól néz ki, jól is szól

Az összehasonlítás kedvéért, otthon egy sok mindent megélt 40 hüvelykes Samsung Full HD TV tölti be a nappali központi szórakoztatórendszerének szerepét. Hogy őszinte legyek, sokáig nem éreztem zavarónak sem a méretbeli, sem a felbontásbeli korlátait, sőt. Ám eljött az idő, amikor picit több időt ültem egy 55 hüvelykes, Nano Cell technológiás LG TV előtt, és azóta érlelődik bennem, hogy ideje lenne cserélni. Kaptam is az alkalmon, amikor jött a lehetőség, hogy egy, jelen körülmények között még mindig inkább csak a tehetősebbek számára elérhető OLED TV-t is kipróbáljak. Így érkezett meg hozzám néhány nappal karácsony előtt a Philips 55OLED+934.

Az egyik első tapasztalat mindjárt az volt, hogy ezt a „kicsikét” nem egyszerű logisztikázni, ugyanis akkora dobozba csomagolták, hogy azt egy sima személyautóval maximum a tetőcsomagtartón lehet szállítani. A második pedig az, hogy ha el is juttattuk valahogy otthonunkba, bizony egyedül aligha bogarásszuk ki a dobozból. Esetleg, ha sniccerrel levágjuk róla a dobozt, de azt azért nem ajánlom senkinek. Az OLED technológia egyik jellegzetessége, hogy a panel elképesztően vékony, ráadásul a képernyő körüli keret is alig néhány milliméteres. Éppen ezért – illetve a TV egyébként nem csekély súlya végett – egyedül fizikai képtelenség óvatosan kivenni a dobozból. Végül segítséggel csak lekerült róla a karton, jöhetett az összeszerelés. Mivel ehhez a készülékhez a Bowers & Wilkins szállítja a beépített hangprojektort, ami egyben a talpat is helyettesíti, ezt kellett összecsavarozni. Ezzel nem is volt semmi gond, ám jött a készüléket a hangprojektorral összekötő rövidke és kellemetlenül rugalmatlan fekete kábel csatlakoztatása. Ezt szépen be is áldozták a mérnökök a design oltárán. A kábelt ugyanis a középen álló összekötőelembe mart kis árokban kell elvezetni alulra, majd egy piciny kis lukban valahogy beügyeskedni a csatlakozót a helyére. Hát ember legyen a talpán, akinek ez elsőre sikerül – nekem jó húsz percem és néhány száz hajszálam ment el rá...

Miután végre minden kábel a helyére került, gyorsan elvégeztem a kezdeti kalibrálást, beállításokat, bepötyögtem a tévécsatornák frekvenciatartományát is, a többi konfigurálást pedig elvégezte a kütyü magától. Hát igen, ez bizony már nem az a méret, felbontás és technika, amit az ember az esti híradó bámulásához vásárol. Persze a P5 Pro Perfect Picture Engine-nek köszönhetően a kötelező karácsonyi Reszkessetek betörők 1-2 is 4K-ban tündököl, és a felskálázás az esetek többségében kimondottan meggyőző teljesítményt nyújt. De azért az is előfordult, hogy egy-egy alacsonyabb felbontású adással egyszerűen nem tudott mit kezdeni, és ez bizony egy ekkora képernyőn elég észrevehető. Szerencsére azért ez ritka jelenség volt. Nem úgy, mint a kép akadozása, ha gyors mozgásokat kellett megjeleníteni. Ezt leginkább a futballközvetítések során lehetett megfigyelni, amikor az egész pályát pásztázó, gyorsan forduló kamera képén érezhető volt egy pici darabosság.

Philips 55OLED+934 tévéteszt – Jól néz ki, jól is szól

Amit viszont valódi 4K-s, HDR10-es felvételek lejátszása során nyújtani tud az OLED+ panel, nos arra nehéz kritikát megfogalmazni. Illetve talán csak egyet: a TV-n nincs DisplayPort, így bármilyen külső forrást csak HDMI 2.0-n keresztül lehet csatlakoztatni (na jó, és USB-n), ám ez annak fényében, hogy a panel egyébként is 60 Hz-es, nem korlát. A képernyő felbontása 3840*2160, a képarány pedig 16:9, csak a rend kedvéért.

A Philips 55OLED+934 tévé egyik legnagyobb erőssége a Bowers & Wilkins hangprojektor. Ez valóban sokkal tartalmasabb élményt képes nyújtani egy erre felkészített film vagy video lejátszása során, feltéve, hogy egy picit azért játszunk a beállításokkal, mert a gyáriak elég semlegesek. Azt mondjuk nem fogjuk hinni, hogy moziban vagyunk, de két mezei 10 W-os csipogóhoz képest azért óriási a különbség. A talpba épített hangprojektor megjelenése egyszerre vagány és elegáns, bár ez természetesen szubjektív megítélés kérdése. Nekem mindenesetre nagyon tetszett a TV designja, még kikapcsolt állapotban is szinte dísze volt a nappalinak.

Itt jegyezném meg, hogy a Philips által előszeretettel használt Ambient Light technológia mókás ugyan, de vannak azért korlátai. A lényeg, hogy a képernyő hátulján egy sor RGB LED fut, amelyek beállítás függvényében vagy valamilyen színben világítanak, vagy épp az aktuálisan vetített kép színeit igyekeznek másolni. A cél ezzel az, hogy valamelyest a kép megnyújtásának illúzióját keltsék. Nos, ha egy homogén – lehetőleg hófehér – falra szereljük fel a TV-t, és annak a közelébe semmilyen dekorációt nem helyezünk el, akkor érvényesülhet ez a funkció. Ám én – és vélhetőleg a vásárlók nagy része – nem a falra szereltem, hanem a nappali szobaszekrényre költöztettem (a teszt egyben remek lehetőség volt, hogy kiderüljön, 55 hüvelyk a legnagyobb méret, ami nálam elfér :D ). És itt bizony a környező szekrényelemek miatt az Ambient Light hatása szinte egyáltalán nem érvényesült, így inkább csak fix, meleg színben hagytam világítani, ami kellemes háttérvilágításnak bizonyult.

Philips 55OLED+934 tévéteszt – Jól néz ki, jól is szól

A Philips 55OLED+934 a sokak által szidott AndroidTV rendszert használja. Megmondom őszintén, nekem a kissé lassú reagálást leszámítva semmi problémám nem volt vele. A menüpontok között könnyedén el tudtam navigálni, nem nagyon volt olyan beállítás vagy menüpont, amit el tudtak volna dugni előlem. Az viszont igaz, hogy a távirányítóval (amelynek e készülék esetében az aljára egy komplett QWERTY billentyűzetet csempésztek) ujjzsibbasztó gombnyomkodással lehet csak navigálni. Ehhez képest az LG légegérre hajazó Magic Remote rendszere fényévekkel kényelmesebb. Az AndroidTV egyébként megfelelő előfizetések birtokában egy sor beépített szolgáltatással és alkalmazással kecsegtet, a Netflixtől kezdve a Rakuten TV-n keresztül a külön Youtube-kliensig van minden, de végszükség esetén a beépített böngésző is használható.

A búcsúzás pillanata most is szomorú volt, hiszen apróbb hibái ellenére a Philips 55OLED+934 egy nagyon is szerethető készülék. A képminőség egészen elképesztő (gamer magazin vagyunk, természetesen játszottam is rajta, azzal sem volt gond), a beépített B&W hangprojektor pedig kimondottan jó extrának számít. Főleg, hogy ha külön kellene megvásárolnunk a TV elé, az bizony újabb súlyos pénzeket ránthat ki a zsebünkből. Igaz, ez a készülék sem az olcsó kategóriában indul, sőt. Az 55 hüvelykes változata most nagyjából 730-750 ezer forint körül mozog, míg nagyobbik testvére, a 65-ös már bizony átlép egy bizonyos lélektani határt: 1 millió forintnál is többet kérnek érte, ahol egyáltalán kapni lehet. Így azért elég jelentősen leszűkül a célközönség mérete, de bizonyosan vannak olyanok, akik az egyedi extrák (pl. az Ambient Light vagy a hangprojektor) miatt végül mellette döntenek. Nos, ők nem fogják megbánni. ■

hozzászólások (2)

nyomi
nyomi 2020.02.10. 14:40
a hdmi 1.2-t elég furcsának találom. annak a sávszélessége karcsú egy 4k hdr tartalom átviteléhez. sztem 2.0 lesz az
GeryG
GeryG 2020.02.10. 14:50
Jogos, véletlenül írtam 1.2-t, valóban 2.0 mind a 4 HDMI. :)
ajánlott olvasnivaló