Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

##game_title##

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

A Netflix sorozat alapjául szolgáló képregény teljes egészében elérhető magyarul.

2020.03.02. 14:26 | szerző: Zoo_Lee | Egyéb

Évek óta terveztem már, hogy írok egy hosszabb ismertetőt a többszörösen díjnyertes Locke & Key képregénysorozatról, ironikus módon erre pont akkor került sor, amikor az egész internet L&K lázban ég, köszönhetően két igen hálás eseménynek. Egyrészt december óta elérhető gyönyörű, keményfedeles kiadásban magyarul a teljes sorozat, másrészt február 7-én megjelent a Netflixen a széria régóta várt (ám sokak számára végül kiábrándítónak bizonyult) sorozatadaptációja. Emiatt meglehetősen nehéz most újat mondani, hiszen boldog-boldogtalan dicsőíti a képregény és Joe Hill zsenialitását, a hátborzongató, ám egyúttal megható történetet, a kiválóan megírt karaktereket, a képregény médium fantasztikus, maximális kiaknázását – így ezek helyett úgy döntöttem, inkább a rovat eddigi darabjaihoz hasonlóan egy kezdőbarát megközelítéssel próbálkozok, kiindulva a legegyszerűbb pontból: mi is pontosan a Locke & Key lényege?

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

A Locke & Key 2008-ban indult horrorképregény, Joe Hill (valódi nevén Joseph Hillström King – Stephen King idősebbik fia) és Gabriel Rodriguez mesterműve, amely sokak szerint az utóbbi másfél évtized egyik, ha nem a legjobb képregénysorozata volt. Középpontjában az öttagú Locke család áll, akik a családfő brutális meggyilkolását követően visszatérnek a család ősi otthonába, a Kulcsházba, amelyről egészen addig csak különc nagybátyjuk gondoskodott. A Kulcsház azonban közel sem azt a biztonságot nyújtja, amit reméltek. Az épületben és környékén különböző, természetfeletti erőket birtokló kulcsok vannak elrejtve, amelyek tulajdonosaik számára emberfeletti képességeket tesznek elérhetővé – hogy megküzdhessenek a Kulcsház által fogságban tartott földöntúli borzalmakkal. A kulcsok ráadásul csak gyerekek és tinédzserek számára fedik fel magukat, a felnőttek csak nehezen észlelik azokat, és könnyen elfelejtik az általuk végrehajtott fantasztikus vagy épp iszonyatos hatásokat. Emiatt három főhősünk, Tyler, Kinsey és Bode gyakorlatilag a felnőttek útmutatása vagy segítsége nélkül kénytelenek megismerni a kulcsok titkát – és szembenézni a borzalmas örökséggel, amit apjuk hagyott hátra a Kulcsházban.

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

A Locke & Key számos dolog próbál lenni egyszerre – és minden célját bravúros sikerrel éri el. Hátborzongató, helyenként nyomasztó horrortörténet, amely egyetlen percig sem finomkodik, ha egészen brutális képsorokat kell felvonultatnia. Egy kiváló, generációkon átívelő természetfeletti rejtélyen vezeti végig az olvasót, fantasztikus kreativitással használja a képregény médiumában rejlő erőt a különböző szereplők személyiségének és bizonyos események ábrázolására (Bode egy kalandja például rendhagyó stílusban, a Kázmér és Hubát idéző, gyermekien bájos rajzokkal illusztrált), és ami talán mindennél fontosabb, tökéletesen eltalálja a szereplőket, hihető, szimpatikus, közel sem tökéletes, ám hibáik, hiányosággaik ellenére szerethető karakterekkel építkezik. A befejezését követően rengetegen nevezték a Locke & Keyt a Stephen King-féle Azra adott válasznak egy új generáció szemszögéből – ami ugyan elég erős túlzás, de nehéz nem észrevenni a néha egészen nyilvánvaló párhuzamokat, vagy épp egyértelmű ellentéteket Hill és apja művei közt. Míg az Azban az egykori gyerekek tértek vissza, hogy leszámoljanak a múltjukat megkeresítő gonosszal, és fedezték fel magukban a már-már szinte elfeledett gyermeki ént utazásuk során, addig a Locke & Keyben az idősebb generáció erre már képtelen, és gyermekeik öröklik meg a bűneiket, nekik is vezekelniük kell, és meg kell küzdeniük a szüleik meggondolatlansága miatt elszabadult borzalmakkal. Ez a vonal pedig, ha figyelembe vesszük a generációs szakadékot, az aktuális mémekben szétcincált boomer kontra millenáris generáció közötti konfliktust, kis túlzással talán évekkel előzte meg a saját korát.

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

Hill és Rodriguez képregénye lényegében horrorral kísért felnövéstörténet, amely ugyanúgy nem feledkezik meg néha-néha lubickolni az önfeledt, boldog pillanatokban, a fiatalság naiv ártatlanságában, ahogy nem fél belépni a gyász, a bűntudat, az elfojtás, önmarcangolás, a lelki terror és néha a vérfagyasztó, emberfeletti borzalom birodalmába sem. Tökéletes, kerek egészet alkot, amelynek végén legszívesebben még többet kívánna az egyszeri olvasó, miközben valahol belül elfogadja, hogy ahogy mindennek, még a mágiával és természetfeletti lényekkel átszőtt gyerekkornak is, véget kell érnie, a vég pedig nem mindig boldog mindenki számára.

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

A Fumax keményfedeles trilógiája pedig tökéletes módja annak, hogy ez a történet felkerüljön a hazai olvasók polcaira is – bár egy-két ponton, például a Dodge becenév „Susogóra” fordításánál kicsit furcsán hatott a magyar szöveg. Azt pedig remélni sem mertem volna, hogy erre lényegében ilyen hamar sor kerül.

Locke & Key – Hogyan alkotta meg Joe Hill az utóbbi évtized egyik legsikeresebb képregényét

A sorozat
A képregény kapcsán természetesen nem mehetünk el szó nélkül a sorozat mellett sem. A Locke & Key képernyőre adaptálása nem friss gondolat: a Fox már 2011-ben, a képregénysorozat lezárása előtt berendelt egy pilotot, majd ennek visszadobását követően 2014-ben vetődött fel egy potenciális filmtrilógia ötlete, amely végül szintén nem valósult meg. 2017 és 2018 közt a Hulu próbált tető alá hozni egy újabb pilotot az új Az adaptáció rendezésével épp világsikert aratott Andy Muschiettivel a fedélzeten, majd miután ők is elengedték, a Netflix vette szárnyai alá a projektet, és hozta ki a sorozat első évadát 2020 februárjában. A sorozat azonban meglehetősen lazán kezeli az eredeti művet, lényegében a karaktereken, a történet fő motívumain kívül számos téren más irányba halad mind karakterépítés, mind történetvezetés terén, és inkább egy erős dark fantasy, mintsem a képregényekből ismerős természetfeletti horror, amellyel elnyerte egyesek tetszését, míg mások hatalmas, kiábrándító csalódásnak nevezték. Személy szerint nem nevezném rossznak (bár tény, hogy pont olyan elemek maradtak ki, vagy lettek teljesen átértelmezve, amelyek jelentősen hozzátettek az eredeti mű zsenialitásához), azonban a képregény ismeretében mindenképp érdemes visszafogottabb elvárásokkal nekiülni, és kicsit elvonatkoztatni az eredetitől. ■

A bemutatott kötetet a Fumax biztosította cikkünkhöz.

Kulcsszavak: képregény

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló