Valamikor 2004 nyarán ismerkedtem meg az első musou (tömeghentelős) szoftveremmel. Egészen pontosan a Dynasty Warriors harmadik részét hoztam haza külföldről, majd a vakáció maradékát ennek a játéknak a nyüstölése töltötte ki. Elvarázsolt a program rendszere, hogy egyszemélyes hadseregként katonák százait lehetett legyőzni a szuper kínai harcosokkal, majd pár év (és epizód) múlva a lelkesedésem alábbhagyott. Nem változtak szinte semmit az újabb megjelenések, egyedül a jászható figurák száma, és így a lehetséges monotonitás nőtt folyamatosan. Bár az anyasorozatból is jelennek meg epizódok továbbra is (a közelmúltban jutott el a 9. részhez, de a bővített kiadásokat és leágazásokat is számolva minimum kétszer ennyi van belőle), inkább a speciális köntösökre lettem figyelmes. Rájöttek az Omega Force-nál, hogy a játékmechanikát rá lehet húzni elég sok mindenre, és itt most nem a szamurájos spin-offokra gondolok.
Az egész musousítás első „áldozata” a népszerű mechás Gundam volt. Aztán a Fist of the North Starhoz is kötődik egy közepes emlékem, majd 2012-ben a One Piece is elindult ezen az úton. Megjegyzem, marha jól állt neki ez a műfaj, ami a 3. részhez érve kristályosodott ki (véleményem szerint témájában ez volt a legjobb). Legutóbb a Berserkkel töltöttem el sok-sok órát a fejlesztő alkotásai közül, illetve a nem teljesen ezt a vonalat követő Attack on Titan próbálkozásai is tetszettek. Hogy mennyire széles a skála, mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan franchise-ok is beálltak a sorba, mint a Zelda, a Fire Emblem, a Dragon Quest vagy a Persona. És most visszatértünk a veszélyesebb vizekre, hogy rendet vágjunk a kalózok, tengerészek és szuperemberek sorában – lássuk, milyen lett a One Piece: Pirate Warriors 4!
A korábbi One Piece feldolgozásokban félig-meddig szerencséjük volt az alkotóknak. Több mint 900 epizódot számláló műről beszélünk, ami előreláthatólag pár évig még biztosan fut, így az alapanyag igencsak vaskos. Már a 3. részhez érve is a maga idejében utolérték a mozgóképet, így az akkor aktuálisan futó fejezet egy úgynevezett game original tartalomként került átírásra. Magyarul csupán a helyszín és bizonyos szereplők képviseltették magukat. Azóta eltelt pár év, de ebbe a csapdába ismét beleestek az alkotók. A jelenleg sugárzott Wano ország történetív bár a stuff fináléja, annak kimenetele és lefolyása csupán fantazmagória. Míg a korábbi megjelenések feldolgozták a szalmakalapos kalózcsapat szinte teljes életútját időrendben, addig a mostani 4. epizódban csak szemezget ezekből. A rengeteg helyszín és eseményből csupán 7-be enged betekintést, így a rajongók könnyes búcsút vehetnek Enel istentől az égi szigeteken, nem vehetnek részt az ominózus 10 vs 100000 fős küzdelemben a tenger mélyén, Gecko Moria zombihadseregével sem lehet viaskodni, és még hosszasan folytathatnám a sort. Ezek a dolgok csupán azért szomorkásak, mert csupán modernizálásra szorultak volna, szóval a teljes történetet nem ebből a játékból fogjuk megtudni (még ha a narrátor valamennyire szegről-végről mesél is róluk két küldetés között).
A történet Alabasta királyságából indul, amikor már a legénység nagy része a csapat tagja. Így is nagyjából a játék felétől érünk el oda, hogy a szereplők modern kori verzióit irányíthassuk. A harcrendszer merőben megújult a korábbiakhoz képest, sok játékmechanikai változást tapasztalhatunk, ha kézbe vesszük az irányítást. Ütlegelni és kombózni továbbra is két gomb variálásával fogunk, és lehetőség van ugrani is. Ami lényeges változtatás, hogy teljesen újraosztották a szupertámadásokat és bevezették a power dash intézményét. Immáron a csapkodástól külön-külön töltődnek az erősebb mozdulatok, majd kedvünk szerint elsüthetjük őket. Ezeknek egy része a régi nagy musou támadásra hajaz, de például érdekesség a full burst beváltós állapot. Ilyenkor a hősök picit átszellemülnek, akár át is alakulhatnak egy másik formába, és jóval effektívebb lesznek. Az említett dash nem csupán kitérésre és gyorsabb haladásra való, hanem így törhetjük fel az ellenlábas tisztek védelmét is. A mozdulat végrehajtható a levegőben is, továbbá az ugrást használva ütlegelés közben légi kombókat mutathatunk be.
Remekül szuperál a harc, megjegyzem, rendkívül gyors is lett az egész. Sokkal dinamikusabb a korábbinál, csak úgy suhanunk, mint a pisztolygolyó! Nagyságrendekkel több ellenséget mozgat meg a rendszer a korábbiakhoz képest, pár perc alatt akár 2000 jómadarat is kiüthetünk. Még egy kombószámláló is helyet kapott, ami kifejezetten röhejes, hiszen gumiemberünkkel (Luffy) pár másodperc alatt ezerre rúg az ütések száma. A sztori nagy részében őt magát fogjuk irányítani, de bizonyos részeknél felkínálnak alternatívákat, vagy rákényszerítenek egy-egy fix harcosra. Később ebből semmi hátrányunk nem keletkezik, mert a megszerezhető 43 harcos szinte egyszerre fejlődik. Egy közös képességfát alkottak ennek érdekében, ahol a piciny szigetek jelképezik az életerő, támadás és védekezés mértékét. Itt lehet feloldani a skilleket is, csupán pénzre és a tisztek után szerzett korongokra lesz szükség. További két oldal érhető el, de ezek már dedikáltan egyéniek. Itt vásárolhatóak meg a rá jellemző támadások, így ha eleget játszottunk, gyorsan felhúzhatjuk egy másik kedvencünket a felhalmozott javakból.
A program gerincét a Treasure Log alatti több tucat küldetés képezi. Ezeket akár online vállvetve is teljesíthetjük 2-4 fővel. Már a megjelenés napján folyamatosan találtam embereket, sokan és sokat játszanak a szoftverrel (meg lehet nézni a másik kártyáját, félelmetes számokra lehetünk figyelmesek). Emellett a sztoripályákat is lenyomhatjuk bárkivel a Dream módban, így javíthatunk a rangokon. Az említett 43 szereplő elegendő, sok a teljesen új arc is. A vezetőjükön kívül a teljes Germa66 osztag bőrébe belebújhatunk, így a levegőből is oszthatjuk az áldást a spéci ruhájuknak köszönhetően. A legrosszabb generációból itt van Kid, Hawkins és Bege, Luffy követői közül pedig Bartolomeo, Cavendish és Carrot. A legnagyobb durranások a yonko tagjai, történetesen Big Mom (illetve a fia Katakuri) és Kaido is irányíthatóak. Sok olyan karakter van, aki csupán feltűnik, de nem lehet vele nyomulni, illetve kukázták a régi crew rendszert, így rengeteg támogatókarakter is ment a levesbe. Rajongói szemmel nem egy komplett élmény, de mint musou cím eléggé korrekt lett.
Az említett villámgyors játékmenet stabil 60 fps képfrissítéssel operál, de cserébe a képi világ nem túl acélos. A pályák most először rombolhatóak egy bizonyos szinten, de a körítés nem olyan szép, mint egy Naruto játéknál. A zenék továbbra is jól szuperálnak, a szinkron természetesen eredeti anime minőség. Talán ez volt életem legrövidebb ilyen jellegű játéka a maga közel 20-30 órájával, de ha mindent szeretnénk kifejleszteni, itt is a többszörösére lesz szükség.
A One Piece új felvonása, a Pirate Warriors 4 nem váltja meg a műfajt, de nem is csorbít rajta. Pörgős, dinamikus, kellemes időtöltés lehet a széria kedvelőin túl a kíváncsi új belépőknek is, de nekik talán a harmadik rész lenne az ideálisabb a komplettebb élményhez.
