Anno 1800 – The Passage DLC teszt

Nem hittem volna, hogy lesz játék, ami képes túlszárnyalni az Anno 1404 iránti rajongásomat, de az Anno 1800-at a béta megjelenése óta képtelen vagyok abbahagyni, azóta pedig őrületesen sok új tartalom került a játékba. Az első Season Pass első két DLC-jét, a The Sunken Treasure-t és a Botanicát már bemutattam, jöjjön most a fő attrakció, a The Passage. Nevéhez híven a híres északnyugati átjáró fagyos vidékeire kalauzol el a játék, és végre nem csupán új régióval, de új termelési láncokkal és populációkkal is gazdagodunk.

Az új régiót egy expedíción keresztül érhetjük el, és természetesen saját történeti szálat is kapott, amelyet erősen inspirált Sir John Franklin híressé vált, ám tragikus véget ért expedíciója 1845-ből. A XIX. századi északi expedíciók hangulatát egyébként szerintem borzasztóan jól sikerült megragadni, aki olvasott valaha Jack Londont vagy Kenneth Robertset, az egyből valamelyik vadregényes történetükben érezheti magát, ahol kemény emberek végeznek kemény munkákat, folyamatos harcban állva a kíméletlen természettel. Az új, hatékonyabb aranybányáknak hála még egy kis klondike-i aranyláz színezetet is kap a dolog. Mondanom sem kell, nekem egyből a kedvenc régióm lett az Északi-sarkvidék, bár némileg elfogult is vagyok a téma iránt.

Az újvilághoz hasonlóan a sarkvidék is két társadalmi osztályt kapott, felfedezőket és technikusokat, igényeik pedig megfelelnek a környezetüknek: hálózsákra, vastag bundákra, olajlámpásra vagy épp kutyaszánra van szükségük a túléléshez. Ám az ó- és újvilággal szemben nincs igény luxuscikkekre a boldogsághoz, ennél sokkal prózaibb igényük van: hogy ne fagyjanak halálra. Ehhez elsősorban be kell vezetnünk a távfűtést (!) a házakba, de a hőérzetet javíthatjuk némi gabonapárlattal is. :-) Sokan egyből a Frostpunkra asszociálnak erről, azonban már az Anno 2205 sarkvidéki régiójában is találkozhattunk ezzel a koncepcióval, ha nem is ennyire hangsúlyosan.

A sarkvidéki régió nem tud mindent megtermelni magának, így aktívan el kell látni szigeteinket más régiókból hozott bronzzal vagy szénnel (bár utóbbit korlátozott mértékben északon is tudunk termelni). Cserébe aranyat, bundát és gázt tudunk visszaszállítani az ó- és újvilágba. Az arany és a bunda „termelése” a sarkvidéken sokkal jövedelmezőbb, ám az igazi újdonság a gáz mint nyersanyag bevezetése, amely lényegében megfelel az olajnak, azonban nincs szükség bonyolult vasúti hálózatra és tankerekre a szállításához. Cserébe viszont nem egyszerű hozzájutni sem: a földgázmezők kietlen, jeges fennsíkokon érhetőek el, ahol nem tudunk megtermelni semmit, így az ottani kolóniáinkat más szigetekről kell ellátni – léghajókkal! A DLC egyik legnagyobb újdonsága a – sajnálatomra – eléggé steampunk hangulatú zeppelinek megjelenése, amelyekkel ugyan kevesebb árut tudunk szállítani, mint teherhajóinkkal, ám sokkal gyorsabban és biztonságosabban, lévén nem lehet kilőni őket. A földgázmezők lakosságának ellátása tehát igazi kihívás, ám megéri, hiszen gázerőművek építésével könnyen olyan területeken is bevezethetjük a villanyt, ahol eddig túl körülményes lett volna.

Ezeken túl egyébként nem igazán van szükség a sarkvidék kiaknázására. Ellentétben az óvilággal, nincs olyan nyersanyag, amit csak itt tudnánk megtermelni, így igazából teljesen ki is hagyhatjuk a régiót. Ez némileg szomorú, bár sokaknak már így is elképesztően (már-már frusztrálóan) összetett a játék – egyszerűen túl sok mindenre kell figyelni. Azonban az óvilág és a sarkvidék között viszonylag kevés nyersanyagot kell mozgatni, így relatíve könnyen tudjuk „automatizálni” a régiót.

A Season Pass 1 utolsó DLC-je, a The Passage szerintem remek kiegészítés az Anno 1800 alapjátékhoz, hamarosan pedig jön a szintén 3 DLC-ből álló Season Pass 2, amelynek az utolsó epizódja – dobpergés – Afrikát fogja hozzáadni valamikor ősszel a választható régiókhoz. Alig várom!