Miután az Anno 1800 debütálása abszolút várakozáson felül sikerült (az első nap négyszer annyian vásárolták meg a játékot, mint az előző epizódot, az Anno 2205-öt), nem meglepő módon három hónap sem kellett ahhoz, hogy megkapjuk az első DLC-t, ráadásul rögtön be is jelentettek további kettőt – a Season Pass egyébként tartalmazza majd mind a hármat. A The Sunken Treasures alapjaiban azért nem változtatja meg a játékot, de jó néhány órányi szórakozást garantál az alapjátékon felül.
A DLC szervesen integrálódik a játékba, hiszen egy már futó kampányban is aktiválni tudjuk, amennyiben legalább 700 artisan él a szigetünkön. Ekkor magától megjelenik a DLC alapját jelentő új kampány, amelyben elszökött királynőnket kell felkutatni. Ez a történet egyébként rendkívül szórakoztató, jól megírt, számos párbeszéddel és fordulattal, így nem is nagyon lőném le a poénokat. A lényeg, hogy a történet során felfedezzük majd az ó- és újvilág után a harmadik játékteret, Cape Trelawney-t, ahol évekkel korábban egy hatalmas ütközet zajlott királynőnk édesapja és a spanyol nyelvű La Corona között – nem nehéz észrevenni a párhuzamot a trafalgari ütközettel.
A játéktér sajna nem hoz új “civilizációt”, simán csak egy bővítménye az európainak, tehát a termelési láncok ugyanazok lesznek, sok szempontból mégis különleges. Először is hatalmas szigetek vannak, nagyobbak, mint eddig bármikor, ráadásul a fő szigetünkön minden megtalálható, nem is nagyon kell átjárkálni más szigetekre nyersanyagért. Emiatt az egésznek van egy kis sandbox-hangulata, amit erősít, hogy a területen nincsenek kalózok, akik amúgy alapjában véve eléggé idegesítőek tudnak lenni.
Másrészt egy új NPC-vel is bővült a repertoár, az öreg Nate-tel, akinek a szigete afféle steampunk paradicsom – én ugyan nem vagyok oda a stílusért, az amúgy rendkívül érdekes viktoriánus korszak paródiájának érzem, de tudom, hogy sokaknak bejön. Nate ennek megfelelően furcsa (és rendkívül hatékony) találmányokkal rendelkezik, amennyiben elvisszük neki a megfelelő nyersanyagokat. Ehhez kapunk is egy búvárhajót, amellyel felderíthetjük a tenger alatt rejtőző kincseket (vagy éppen ócskavasat), amelyekből Old Nate-nél egy egyszerű craftolási rendszerrel igen értékes tárgyakat készíthetünk. Az egyetlen problémám ezzel az, hogy ezeket a tárgyakat rengeteg pénzért tudjuk eladni, lényegében néhány kattintással végtelenített pénz áll rendelkezésünkre, így számomra ez afféle beépített csalás volt. A kincsvadász-tevékenységünket természetesen az ó-, és újvilágra is kiterjeszthetjük.
Az újdonságok ezzel nem értek véget, hiszen az új játéktérhez új zene is dukál. Habár a képekből átjön, mennyire gyönyörű az Anno 1800, az új szigetek egyszerűen bámulatosak. A kidolgozottság hihetetlen, érdemes belső nézetben végigsétálni a hegyi ösvényeken, nagyjából tíz éve az RPG-k néztek ki így. Természetesen – hiszen egy tengeri ütközet színhelyéről van szó – rengeteg partra sodort hajóronccsal találkozhatunk, és más megannyi apró geg dobja fel az új játékteret.
Érdemes megemlíteni, hogy a megjelenés óta számos apró finomítás került a játékba, még jobban finomhangolhatjuk a kereskedést és az áruszállítást szigeteink között, az egész játék még áramvonalasabb lett, amire szükség is van, hiszen az új szigetekkel még több dolgunk lesz – lényegében egy percig sem fogunk unatkozni, valamire mindig figyelni kell.
Anno 1800 teszt – A városépítős széria eddigi legjobb epizódja
A viktoriánus korban játszódik a sorozat legújabb része.
Ennyi lenne tehát az első DLC, szerintem abszolút megéri az árát. A következő a Botanica lesz, utána pedig jön a The Passage, amely az északnyugati átjáróhoz kalauzol majd bennünket, új házakkal, termelési láncokkal és miegymással. Nem lennék meglepve, ha a fagyos északon aranyásókkal is találkoznánk, úgyhogy épp ideje újraolvasni a Vadon szavát, hogy kicsit hangulatba kerüljünk. :-)
