Három évvel ezelőtt teszteltem a Late Shiftet, amely egy, a CD-ROM megjelenésének idejében virágkorát élő műfaj, az FMV, másnéven interaktív film képviselője volt. Nemrég pedig belefutottam egy újabb hasonló alkotásba, a szintén a Wales Interactive gondozásában megjelent The Complexbe, amely a biztonsági őr kalandjaihoz hasonlóan Londonban játszódik, azonban ezúttal egy nanosejtes kísérlet áll a középpontban.

Nem mondanám, hogy minőségét tekintve a The Complex rosszabb lenne, mint az említett 2017-es alkotás, de valahogy kevésbé fogott meg ezúttal az egész. A színészek munkáját inkább nevezném átlagosnak, a forgatókönyvet pedig közepesnek. A döntési helyzeteket sokszor nem éreztem elég jelentősnek, és igazából nem nagyon bánkódtam akkor se, ha letelt a pár másodperces keret, amíg ki kellett volna választanom a szimpatikus folytatást, és egyszerűen az első opció mentén folytatódott a sztori.

Egy végigjátszással mintegy 80 döntési helyzettel kerülünk szembe, és a játék közel 200 jelenetének kb. 40%-át láthatjuk. A műfaj miatt természetesen adott a többszöri végigjátszás lehetősége (összesen 9 lehetséges befejezés van), és ilyenkor szerencsére a már megtekintett szegmenseket át is ugorhatjuk – igaz, néha az átugrásnak köszönhetően léptem át véletlenül egy-egy választási részt is a második nekifutásnál. Extra érdekességnek pedig a főhős személyiségének (őszinteség, bátorság stb.) alakulása, valamint a különböző szereplőkhöz való viszonya bármikor megnézhető egy statisztikai jellegű oldalon.

13 eurós (kb. 4500 forintos) árával kb. két mozijegyet fizetünk ki, ha beruházunk a The Complexbe. Cserébe egy közepes történetet kapunk kb. másfél óra hosszúságban, amit esetleg kitolhatunk még egy kicsit egy-egy újabb nekifutással, de tuti, hogy akkor már az átugrás gombon tartjuk az ujjunkat a sztori nagyobb részében.