New York–Halifax, a várva várt üzleti út. A cég potenciális üzleti partnere már nagyon várja az érkezésemet, tulajdonképpen csak a közel kétórás repülés választ el, hogy megkössem az év bizniszét. A céges repülőutak legjobb része, hogy lesz elég időm átgondolni az élet fontos dolgait. Apropó, azért New Yorkot is régen láttam madártávlatból. Már pont kezdtem volna várni a repülést, amikor a folyosón szambázó stewardess rám szól, hogy kapcsoljam be az övemet. Ki nem állhatom őket, mindig fontoskodnak és figyelmeztetnek, pedig én már rutinos vagyok. Dacból ki is kapcsolom a biztonsági övet, amit kiment a látótávolságomból. Félek, hogy ez a repülés nem lesz olyan élvezetes, mint amilyen otthon a gép előtt az új Microsoft Flight Simulatorrel volt...
Végre elértük az utazómagasságot, így már azért kicsit nyugodtabb vagyok. A táskámban kotorászva találok egy kis nyugtatót, inkább bekapok belőle egyet... vagy kettőt. Lehet, csak placebo az egész. A mellettem ülő bácsinak viszont komoly gondja lehet, legalábbis a mellkasának a mozgása több mint ijesztő. Mindegy, nem foglalkozom vele, amúgy is képtelen vagyok bármiféle interakcióba lépni a körülöttem utazó emberekkel. Ahogy látom, a pár órás utamat a közvetlen közelemben lévő tárgyak birizgálásval tudom eltölteni. Mielőtt bármibe belekezdenék, az ablak rolóját lehúzom, mert a külvilág valami ocsmány rondán néz ki, nem mintha a beltér sokkal jobb lenne egyébként. Mintha valami előző generációs játékban lennék. Fúj!
Lehet, hogy túl sokat zsörtölődőm, és inkább az élet szépségeit kellene néznem. A háttámlában több prospektus is található, első körben az újságra vetek egy pillantást, ami meglepően részletesen ki van dolgozva. Gyorsan előkapom a tollamat, és megfejem a keresztrejtvényt, ezt követően pedig összefirkálok pár képet csak úgy poénból. A rombolás nyugtató hatása bizonyított tény, úgyhogy a magazinfirkálás után megpróbálom tönkretenni az utastájékoztató rendszert, ha már úgysincs jobb dolgom. Az érintőképernyős menüpontok között váltogatva a szoftver hamar beadja a kulcsot, még mázli, hogy egy ki-be kapcsolás megoldja a hibát. A funkciók között keresgélve végre valahára megtalálom a legizgalmasabb részt, a kajarendelést. Pechemre csak a hosszú repülőutakon lehet élni ezzel a lehetőséggel, szóval ezt buktam. Helyette akkor benyomok valami filmet, ha már úgyis órákig itt ragadtam a magasban.
A vizelési ingerem az egekben van, akárcsak a gép, amin itt szenvedek már egy órája. A cigim elfogyott, szóval a vécét kivételesen tényleg arra használtam, amire való. A napi jócselekedet is megvolt, úgyhogy mindenkin átgázolva végre visszaülhettem a helyemre. Micsoda ócska rendszer vezérli ezt a kijelzőt előttem, az imént félbehagyott filmem esetében nem jegyezte meg hol tartok. Szép, mondhatom, és erre fizettem ki ennyi pénzt? A cég pénze az enyém is, szívemen viselem a költségvetést. Ja, és ha már költségvetés, akkor ideje ránézni a friss részvényadatokra a telefonomon. A mobilnetre csatlakozva már látom is, mi a helyzet az online tőzsdén. Nincs nyugtom, ez a légiutaskísérő tuti, hogy kipécézett magának. Nem értem, miért kell veszekedni vele: amint szólt, én repülő módba tettem a telefonomat. Arról nem tehetek, hogy „magától" visszakapcsolódott a mobilhálózatra. Na de ha már itt tartunk, amúgy is szabad országban élünk nem?
A telefonomon megnéztem az összes macskás képet, és a pasziánszot is kijátszottam. A turbulenciát minden gond nélkül túléltük, nem mintha annyira valósághű lett volna. Ez a repülés olyan gagyi és mesterkélt. Talán az lesz a legjobb, ha inkább hátradöntöm az ülésemet amennyire csak tudom, és felteszem a zajszűrős fejhallgatót, aztán szundítok egy kellemeset... Hirtelen felriadok, valami undorító szőrös kéz csapkodja az arcomat. A játékterem egyik biztonsági őre az, és emelt hangsúllyal kéri meg, hogy távozzak a repülőút-szimulátorból, mert más is szeretné használni. Nevetséges, micsoda bánásmód ez. Már teljesen beleéltem magam, hogy egy házsártos üzletember vagyok. Na mindegy, irány vissza a PlayDome szerkesztősége, mert még meg kell írnom az Airplane Mode tesztet...
Összegezve a látottakat, egy repülőút minden velejáróját átélhetjük, ha kipróbáljuk ezt a játéknak nem nevezhető programot. Élő háttérképnek egészen pofás, viszont rendes szimulátornak ronda és nem túl átgondolt. A háttérképötlet egy többmonitoros összeállításban még nem is lenne rossz, viszont a gépigénye (ajánlott GPU RTX 2060!?) miatt ez is értelmetlen. Vicces és egyben furcsa élmény volt egy ilyen stílusú szoftvert kipróbálni. Ajánlani viszont még ezekben a gondterhes időkben sem tudnám, akkor inkább fizessetek be egy Budapest-Budapest repülőútra.
