Nem csalás, nem ámítás, ez a játék bizony az MS-DOS-szal egyidős, ha a Microsoft égisze alatt eltöltött időt nézzük, ami majdnem 40 éve jelent meg. Maga a legelső Flight Simulator ugyanis nem MS fejlesztés volt, hanem a subLOGICé. Az a verzió erősen kezdetleges repülési modellel bírt, a drótvázas 3D megjelenés akkoriban csúcsnak számított, amit a Flight Simulator az Apple-II gépeken olyan 3-6 fps-sel volt képes futtatni – és ez akkoriban nagy szó volt. A Microsoft úgy került a képbe, hogy az IBM-mel közösen kerestek valamit, amivel szórakoztató módon tudják az akkor kibontakozó IBM PC alapú személyi számítógépek képességeit demonstrálni. Az üzlet létrejött, az első Microsoft Flight Simulatorben, 1982-ben az USA 20 reptere körül repkedhettünk, és már voltak évszakok, időjárás és napszakok is. A többi történelem: a majd' tucatnyi rész sikert sikerre halmozott. Hogy a Flight Simulator X-szel 2006-ban miért szakadt meg a széria, az jó kérdés... A Dovetail Games által 2014-ben felújított verzióval nekem is volt szerencsém repülni, és jól éreztem magam vele.
Sebaj, itt az új rész, amely tulajdonképpen hűen követi az elődjei által kitaposott nyomvonalat. Értem ezalatt azt, hogy az adott korszak technikai adottságainak megfelelően lenyűgöző a prezentáció és a szimuláció – ez viszont azon az áron adatik meg, hogy két pofára zabálja a vasat a szoftver. Mit is jelent ez normálisan megfogalmazva? Kezdjük a látvánnyal, ezen belül is a repcsikkel, ezek ugyanis grafikai beállítástól függetlenül ugyanolyan részletességgel tárulnak elénk – talán nem túlzás azt állítani, hogy erősen közelítik a fotorealisztikus minőséget. Természetesen minden műszer, kapcsoló, kar, gomb, ketyere úgy működik, ahogy a valóságban – pontosan emiatt nem árt az amúgy sajnos eléggé alapszintű oktatást végigvinni, hogy tisztában legyünk legalább a fundamentumokkal.
Ami pedig a tájat illeti: elképesztő. Tényleg nem nagyon tudok mást mondani rá, elképesztő. Egy sima kis sétarepülés is simán le tud nyűgözni bárkit. Persze alacsony magasságban, városokban láthatóvá válnak a technika korlátai, de még így is csak azt tudom mondani, bámulatos, mit sikerült összehozni... Ehhez persze kell a Bing Maps és az ő műholdképei és légifelvételei, kell az MS Azure AI, ami ezen képekből legenerálja az épületeket, a domborzatot, ilyesmiket, hogy aztán megszórja némi élettel: az utakon, vizeken megy a gépi közlekedés, illetve a Föld bizonyos pontjain akár állatokat is láthatunk. És ezt fejeli meg az, hogy akár valós időjárással a valós légiforgalomba beszállva repülhetünk bárhová. A 600 kilométeres látótávolság már csak a cseresznye a hab tetején a tortán. Mondtam már, hogy elképesztő? Persze nem minden procedurálisan generált, sok reptér vagy híres épület kézzel alkotott modellt kapott. A szimuláció – jobb szó híján – nehézsége pedig 33 paramétert szabályozva állítható be. Persze még a legkönnyebbre vett módban sem jó billentyűzettel-egérrel repülni, de egy sima gamepad már meglepően komfortos tud lenni. A hangokba se tudok belekötni, remekül szól minden – talán a menüzene az amit kritizálnék: az ilyen „liftzene” annyira semmilyen és olyan hamar megunható tud lenni…
A sima sétarepülésen és a saját magunk által kialakított A-B pont közötti utazáson kívül akad még tennivaló. Egyrészt ott van a már emlegetett oktatómód, illetve a kihívások. Ez utóbbi jelenleg kétféle lehet: leszállás és VFR repülés, ami tulajdonképpen a tájfutás repülős megfelelője: adva van egy útvonal, amit térkép alapján kell berepülni. Illetve hogy online móka is legyen, nemcsak a többi játékossal együtt repülhetünk a valós légiforgalomban, hanem heti kihívások is vannak.
És akkor itt térjünk is rá a panaszáradatomra. Ha már a kihívásokról írtam, akkor azt szeretném hozzátenni, hogy elég kevés van belőlük, plusz azt se igazán értem, miért csak ez a kétfajta van. Biztos vagyok benne, hogy lehet újabbakat kitalálni, és nagyon remélem, hogy ez a rész bővülni fog. Az oktatómód szűkösségét már említettem – az odáig rendben van, hogy egy kis Cessna géppel megtanuljuk az alapokat, de például a rádiózással mi van? Szerves, fontos része a játéknak! A böhöm Airbus vezetése se feltétlen olyan, mint egy kisgépé... Az épületek minőségéről szintén tettem már említést, de itt kicsit jobban kifejtem: ez a fajta procedurális előállítás még nem tökéletes, akadnak sajnos hibák: a Hősök tere például valami zárt, nagy csarnokra emlékeztet – ez még hagyján, de hogy a Buckingham palotából hogy lett irodaház, azt fel nem foghatom. A hidak sínylik meg még általában ezt a fajta előállítási módot, ugyanis nem egy esetben nem lehet így alattuk átrepülni. De gondolom, jönnek majd a javítások ezekre az apróságokra.
Ami viszont sokak számára a legfájóbb lehet: a gépigény. A képek „csak” high beállítások mellett készültek, és így se tudtam tartani a stabil 60 fps-t 1440p felbontáson, sőt! Zsúfoltabb városokban, a talajhoz közel simán leesett a futási sebesség 20 fps környékére amellett, hogy 13 GB RAM-ot is bekajált mellé. A töltési idő még SSD-n is rettenet hosszú tud lenni gigabites internet mellett – ez utóbbi azért fontos, mert sok adatot a játék az Azure felhőből tölt le. Szóval az új Flight Simulator is folytatja a hagyományt, és leolvaszt bármit, amit aláteszünk. Hogy ebből így hogyan lesz Xbox és VR verzió...? Elvileg jön a DX12 támogatás – nagyon bízom benne, hogy az jócskán segíteni fog.
A játéktörténelem egyik legpatinásabb sorozata feltámadt tetszhalott állapotából, és lenyűgözte a világot. Nagy és erős szavak ezek, tudom, de ez esetben nem túlzás. És igen, ahogy mindenkinek, nekem is első dolgom volt megnézni a játékban, ahol lakom, és vigyorogtam: nahát, hihetetlen a digitális mását látni a lakhelyemnek. Az első VFR repülés élménye se semmi: ahogy a tengerpart mellett-fölött repültem, és gyönyörködtem a tájban, lenyűgözött. Ahogy megkergettem a flamingókat, lenyűgözött. Ahogy sétarepültem New Yorkban, lenyűgözött. És még sorolhatnám. Ha szereted a repülést, azért kell, hogy próbát tégy az új Flight Simulatorrel; ha nem, akkor igen jó eséllyel miatta fogod megszeretni.
