A Fumax kiadó kínálatában öröm látni, hogy egyre inkább bukkannak fel a mainstream szuperhősös történetektől eltérőbb, változatosabb, bizonyos tekintetben őrültebb kötetek az ismert karakterekkel. Ezt a vonalat eddig elsősorban a Deadpool vonal képviselte olyan elmebetegségekkel, mint a klasszikus Ölégia – Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot, majd két olyan kötet is került a kezembe tőlük, amelyek kifejezetten a Marvel infantilisebb, elborultabb folyamát erősítik.
Az első ezek közül a Deadpool a Megtorló ellen, egy viszonylag friss, 2017-es limitált széria, Fred Van Lente tollából (veterán képregényíró, a Marvelnek és a Valiantnek is számos történetet írt, többek közt a Marvel Zombies széria folytatásait, az X-Men Noirt, de ő jegyzi az epikus Megtorló/Eminem crossovert és a Cowboyok és űrlények képregényt is, amelyből 2011-ben filmadaptáció készült), Pere Perez rajzaival (munkái ismerősek lehetnek a Valiant, a DC és a Marvel berkeiből is) és Ruth Redmond (Marvel, IDW és egy jó adag indie képregény) színeivel.
Maga a történet meglehetősen egyszerű: a Marvel univerzum komplex bűnözői alvilágának legjelentősebb pénzügyi tranzakcióit egyetlen lángelme, a Bank nevű kiskirály felügyeli (egészen érdekes, hogy lényegében elpusztíthatatlansága ellenére hány égbekiáltóan sebezhető ponttal rendelkeznek amúgy ezek a szervezetek...), aki Deadpool rendszeres megbízója is bizonyos kényesebb üzleti ügyek elsimítása esetén. Wade pont a vendégszeretét élvezi, amikor betoppan egy váratlan vendég, Frank Castle, a Megtorló személyében, aki végre ráakadt a Bankra, és ki akarja használni a lehetőséget, hogy az összes bűnszervezetet gyors és váratlan anyagi csődbe juttathassa.
Ezen a ponton túl, miközben az egyes füzetek hátterében lassan fény derül a Bank üzelmeinek pontos természetére és eleinte békésnek tűnő, valójában egészen elborult családi hátterére, a hangsúly Frank és Deadpool rendszeres összecsapásain és együttműködésein van, melyek hol egészen szürreális formát öltenek (mint amikor a fejlövések és öngyógyító képességének kombinációjaként Wade elfelejti az utóbbi pár nap eseményeit), hol szó szerint vérre mennek iszonyatos pusztítással és járulékos veszteségként meggyilkolt bérgyilkosok, bűnözők tucatjaival.
Mindez önmagában talán még nem tűnhet annyira csábítónak, azonban Lentenek sikerült eltalálnia azt az elemet, amit Deadpoollal kapcsolatban úgy vélem, néha több szerző is elront: szórakoztató keretek közé szorítani a folyamatos, negyedik falat áttörő poénáradatát és marháskodását. Ez nem csak teret enged annak, hogy a Megtorló is megőrizzen valamit eredeti, saját stílusából, de azzal, hogy Wade általában szüntelen szóáradata néha elhallgat, sokkal hatásosabban átüthetnek a történet hasonlóan elvont, betegebb elemei, amelyek akkor is humorosak lennének, ha a crossover egyik fele történetesen nem Deadpool lenne.
Csak mellékes megjegyzésként említésre kerülnek Frank Castle életének olyan nem túl büszke pillanatai, mint amikor Frankencastle néven ideiglenesen egy bizarr Frankenstein-szörny koppintásként tért vissza az élők sorába, de még a mexikói alvilág egyik fejének is az a legfőbb sérelme Deadpool ellen, hogy harci kiáltásával (Chimichanga) szerinte meggyalázza a nemzeti konyhát.
Ez a stíluskeveredés jellemző a panelfelépítésekre és Perez rajzstílusára is. Míg a legtöbb oldalon a mainstream Marveltől megszokott elrendezés fogad minket, időről időre felbukkan egy kifejezetten lenyűgöző (mint például a hegyoldalon zajló, kétoldalas panorámaként ábrázolt autós üldözés a kötet felénél) vagy kreatívabb, humorosabb variáció (különösen a kötet fináléjához közeledve a Kiképző/Taskmaster elleni harc során). Az összképben egyedül talán Redmond színvilága nem nyerte el teljesen a tetszésemet – a sablonos, sötétebb színvilág ugyanis tökéletesen illett volna például egy tipikus Megtorló-történethez, a kötet humorosabb, pörgősebb stílusház azonban egy könnyedebb, időről időre színesebb kombináció egy fokkal jobban illett volna.
Amiben azonban továbbra sem csalódhattam, az a Fumax-féle kiadás minősége. A megszokott, gyönyörű keményfedeles kötet, a kitűnő fordítás (pedig a Deadpool történetek a rengeteg szöveg és popkulturális utalás miatt elég komoly kihívást jelenthetnek), az összes eredeti borító társaságában. A Deadpool a Megtorló ellen nem korszakalkotó, ikonikus, legendás történet, ugyanakkor egy kifejezetten jól sikerült kombináció két elég eltérő stílusú ikon közös kalandjáról. Deadpool és Megtorló gyűjtemények, Marvel rajongók számára kötelező kötet.
