Ismertető/teszt

Project Starship X teszt – Kis zűr a nagy űrben

A 16-bites korszakot megidéző retro shoot'em-upot teszteltünk.

2021.02.15. 11:25 | szerző: Onimushaman | Ismertető/teszt

2016-ban a Project Starship egy kellemes kis retro stílusú bullet hell lövölde volt, erős Lovecraft áthallásokkal. A kétféle eltérő karakter és a pixel art látványvilág sokat hozzátettek a sikeréhez, hiszen a PC mellett a legtöbb konzolra is megjelent idővel. A Project Starship X közvetlen folytatásként érkezett, és bár a recepten csak nagyon minimálisan változtat, még így is felettébb ötletes szórakozást nyújthat bárki számára.

Project Starship X teszt – Kis zűr a nagy űrben

Kezdetben két karakter közül választhatunk (ez a nehézségre is kihatással van, szóval figyeljünk oda, hogy kire tesszük a voksunkat!), majd új játékot indítva azonnal fejest ugorhatunk az akcióba. A shoot’em-up jelleg nem veszett el, viszont kiegészült hasznos funkciókkal. Például most már crash-kill módon szimplán belerongyolhatunk űrhajónkkal az ellenfelekbe (némelyiket csak így lehet hatástalanítani), ami egyrészt baromi látványos, másrészt sokkal jobban feldobja az amúgy is meglehetősen adrenalindús játékmenetet. A dash kiemelten fontos szerepet kap – főleg a későbbi pályákon –, hiszen a halálos lézersugarakat csak vele tudjuk kikerülni, és persze sokszor előnyösebb, ha a közvetlen harc helyett egyszerűen kimanőverezünk a szorultabb helyzetekből.

A kozmikus „lovecrafti” horror itt is visszaköszön Swagthulhu képében, akinél a pályák végén vásárolhatunk, de akár ki is hívhatjuk egy szinte lehetetlen harcra. Újabban már titkos helyeket is keresgélhetünk a pályákon elszórva, ahol mindig akad valami hasznos power-up. Az egyik ilyen a Super Mario világát idézi (parodizálja/tiszteleg előtte). Néha az űrhajós lövöldözés átvált, és egy ugrálós mechben találjuk magunkat egy rövid ideig, ahol csapdákat kell kerülgetnünk.

Maga a játékmenet egyébként szerintem nem lett nehezebb, ha bejönnek az indie bullet hell light lövöldék, mint például a Red Death, a Task Force Kampass vagy a Null Drifter, akkor kvázi ujjgyakorlatként végig tudsz zongorázni az egyre nehezedő szinteken, és még a bossok sem fognak megizzasztani. Utóbbiak bár némileg látványosabban néznek ki, mint a 2016-os elődben, sajnos eléggé le lettek butítva, ha a nehézségi szintjüket nézzük – számomra alig okoztak némi kihívást. Cserébe több formában is az életünkre törnek elpusztításuk után, így a harcok hosszabbak is.

Végigjátszható a program akár kooperatív módban is, ami a felsorolt címekhez képest igen nagy plusz. A feloldható karakterek és extra nehezítések, bónusz játékelemek végett többször is neki lehet ülni, főleg hogy a szintek közt is akadnak eltérések.

A 16-bites grafikai megvalósítás és a chiptune zenék még mindig erősen fokozzák a retro hangulatot, az élmény pedig végig nagyon fluid, így azoknak is kifejezetten jó választás lehet a Project Starship X, akik most ismerkednek a shoot’em-up műfajjal. ■