A Hellbreachers kiadójának marketingesei kétségkívül kitettek magukért, a termékoldalon szereplő leírás alapján ugyanis egy volumennel nagyobb kalandra számítottam ettől az indie akció-platformertől, mint az eastasiasoft korábbi játékai esetében.
A játék háromféle karaktert kínál, majd további specializációkat is ki lehet választani. A lovag, mágus és bérgyilkos eltérő módon küzd az 50 egyre nehezedő szinten. A pályákon színes gyémántokat és kulcsokat lehet gyűjteni, az utóbbival ládákat nyithatunk ki.
Különféle szörnyek állják utunkat, de igazából opcionális a legyőzésük. A szintek végi értékelésbe számítanak csak bele, mint ahogy a begyűjtött javak is. Fejleszteni lehet a skilleket, a nagyobb varázslatokat pedig minden képernyőn 2-3 alkalommal lehet elsütni. Ezek főellenséggyilkos mozdulatok, akár a 90% életenergiájukat is le lehet velük csippenteni.
Pixelgrafikás megjelenítést használ a Hellbreachers, amelyben igazából egyedül a bossharcok kiemelkedőek. A 12. pálya után már csilingel a végső belső jutalom, így tovább nem hiszem, hogy bárkit lekötne. Annyira nem jó a játékmenet, hogy további játékra sarkaljon, bármennyire is hirdetik az újrajátszási faktorát.
