Nem akármilyen lehetőségre invitáltak a napokban: tulajdonképpen egy online szabadulószoba jellegű játékra. Az Isklander alapötlete amilyen egyszerű, olyan zseniális. Készítettek egy interaktív nyomozós játékot, amely a szabadulószobák szabályrendszerét követi, vagyis időkorlátos, és egymásra épülő fejtörőkön keresztül lehet eljutni a végső célunkig. Hárman vágtunk neki közösen a kalandnak, így most három rövid élménybeszámolót olvashattok tőlünk.
GeryG
Az Isklander-trilógia első epizódjának, a Plymouth Pointnak a története szerint egy online lakógyűlésen kiderül, hogy egy fiatal lány eltűnt, mi pedig nyomozásba kezdhetünk a közösségi média felületein keresztül, hogy kiderítsük, mi történt vele. Nyilván minderről nagyon nehéz lenne úgy mesélni, hogy ne spoilerezzünk el fontos részleteket. Azt viszont így is el lehet mondani, hogy az alkotók nagyon ügyesek voltak, és kreativitásukért nagy piros pont jár nekik.
A nyomozás során el kell például látogatnunk az eltűnt lány közösségi médiabeli oldalára, majd be kell jutnunk a levelezésébe is. Ott aztán apró elejtett nyomok után kell kutakodni, jelszavakat megfejteni, és ezek mentén haladni előre egy lassan kibontakozó, kissé misztikus háttérsztori mentén. Ehhez pedig az alkotók egyszerre használtak fel több, Londonban valóban megtalálható helyszínt és nevezetességet, valós történelmi alakokat és eseményeket, illetve természetesen fiktív dolgokat is. Ezek egyvelege pedig egy valóban izgalmas sztorit alkotnak. Ahol kell, ott pedig valóságosnak ható weboldalakat készítettek.
Az Isklander szabadulószobás szemmel nézve egyáltalán nem számít nehéznek, egy két-három fős társaság is kényelmesen teljesíteni tudja, pusztán egy picit jobb angol nyelvtudás szükségeltetik. És persze logika és szemfülesség. Ha ezek megvannak, akkor viszont remek csapatépítő kalandban lehet részünk, amihez technikai oldalról sem kell több, mint bármely manapság használt videochat programhoz.
Onimushaman
A pandémia miatt sok olyan kedvelt tevékenységet nélkülöznünk kellett, amelyek korábban természetesek voltak. Jómagam nem egyszer látogattam el különféle szabadulószobákba, ahol többedmagammal kellett szűkös időkeretben feladványokat megoldani. Az Isklander továbbgondolva az ötletet és kihasználva a piaci rést elhozza az élményt a nappalinkba, ahol videochaten kommunikálva dolgozhatunk össze bajtársainkkal, amihez elég egy mezei számítógép/laptop és mikrofonos fejhallgató.
Meglepően szórakoztatóra sikerült a trilógia első felvonása, a Plymouth Point – sokszor éreztük átverve magunkat pozitív értelemben. Rengeteg hihető anyagot állítottak össze az alkotók, hogy elhiggyük, valóban egy eltűnt személyt keresünk. A többiek által is említett segítőnk is végig karakterben maradt, ami még tovább növelte az élményt. Legtöbbször a megoldás a részletekben lapult, így átnyálazgatva a dokumentumokat és videókat szépen lehetett haladni a cél felé.
A szabadulószobás játékokban a nyakunkba lihegő, frusztráló időkeret zavaró lehet, de itt ezt nem éreztem. Igazából fel se merült bennem, hogy nem érünk a végére, de ez köszönhető volt a csapat összjátékának is, mindenki jól megtornáztatta az agytekervényeket. Látok fantáziát a rendszerben, igaz, itthon magyarul ütne ez igazán. Senkit ne tántorítson el a dolog, ha tud elfogadható szinten angolul, mert egy remek élménynek lehet részese. A két folytatás is bizakodásra adhat okot, a lezárásban pedig már híresebb színészek is feltűnnek.
Dino
Mint a többiek már leírták, az Isklander – Plymouth Point egy online szabadulószobaszerű élmény, amelyben legalább ketten, legfeljebb hatan vehetnek részt egyszerre. Mi hárman vágtunk neki, és ez elégnek bizonyult a feladat megoldásához (kb. 15 percünk maradt a másfél órás keretből), viszont az is igaz, hogy kaptunk kisebb tippeket az üzemeltető munkatársától, aki a sztorit irányította. Persze ezt is okosan oldották meg: gyakorlatilag a sztori szerves része volt az ő közreműködése is, így egyáltalán nem rontotta a játékélményünket, és tényleg csak akkor jött tőle egy-egy kis szöveges üzenet, ha látta, hogy kicsit tanácstalanul váltogatunk a már megnyitott sok ablak között. A segítség pedig olyan szempontból is érthető, hogy mindenkinek érdeke valamennyire, hogy a játékosok megoldják a rejtélyt, hiszen így nagyobb valószínűséggel neveznek be a másik két fejezetre...
A játék böngészőben zajlik, egy videokonferencia jellegű oldalon indulva, majd az egyik játékos a képernyője megosztása után kezd el bóklászni a neten, egyik nyomról a másikra haladva – és nem egyszer egyszerűen kedvenc netes keresőjét használva. Jártunk a Facebookon, a Wikipedián, valamint különböző valós, valamint direkt az Isklanderhez kapcsolódva létrehozott oldalon. A készítők pedig nagyon ügyesen oldották meg a valós és kitalált részek vegyítését, létező dolgok és történelmi személyek felhasználását – sok esetben mi magunk se voltunk biztosak abban, hogy egy általuk készített site-tal volt csak dolgunk, vagy egy valódi weboldalon járunk. Amúgy a végéig még abban se voltunk biztosak, hogy a videochaten megjelenő hölgy vajon élőben volt-e ott, vagy csak felvételről játszották be nekünk.
Talán egyetlen dolog volt, ami kicsit körülményesnek bizonyult: amikor a megosztott ablakban videót vagy hangfile-t indítottam el, a többiek azt csak igen halkan hallották – ezt végül úgy oldottam meg, hogy a mikrofont a headset egyik oldali hangszórójához nyomtam. Utána persze rájöttünk, hogy akár az url-t is átküldhettem volna a többieknek a chatfelületen. :-)
Ahogy azt szintén említették a többiek, igen fontos a részvételhez a jó angoltudás, hiszen minden video és oldal angolul jelenik meg – sőt, egyszer még egy angol telefonszámot is fel kellett hívnunk a nyomozás során.
Az Isklander-trilógia egy-egy fejezetében fejenként kb. 5000 forintért vehetünk részt. (6 fő esetén valamivel kevesebb az egy főre eső díj.) Ha érdekel, itt tudhatsz meg róla további infókat.
