Wariót, vagy ahogy szüleink hívták, a sárga Mariót az első WarioWare alkotásból ismertem meg 2003-ban. A GameBoy Advance programot kiadták GameCube-ra is, amin sokat nyüstöltem a pár másodperces kvarcjátékokat ismerőseimmel. A sorozathoz pár évente visszatértem, mert a bolondos, rövid partijátékok valóban szórakoztattak. A Switches Get it Togethert nagyon vártam, mert utoljára Wii U-n varázsolt el Wario és kompániája. A jeles alkalomhoz még áthívtam a barátaimat is a multiplayer teszt miatt, majd nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a 200-nál is több apró játékot ígérő csodába.
A WarioWare legújabb részében a címszereplő bajszos bajkeverő egy videojátékot próbál programozni, de valami nagyon rosszul sül el útközben. Rengeteg hiba keletkezik a szoftverben, így a bitek mélyére merülve kell apránként helyretenni azokat. Segítségére lesz a szériából ismert karakterkoszorú, akik egyedi képességekkel indulnak bogarakat irtani. A kezelés pofon egyszerű, hiszen csak a bal kart és egy akciógombot használ, de azt változatosan teszi. Wario dash-elni tud, az ufó egy sugárral tárgyakat mozgatni, némelyik figura csak adott irányba lőni, egy másik folyamatosan mozgásban van, Mona bumerángját külön is mozgathatjuk, szóval színes a társaság.
Kezdetben 2-5 fős csapatot állíthatunk össze, majd a pályánként 15 rövid játékban indulhatunk. Szempillantásnyi időnk van kapcsolni, hogy mit is kéne véghez vinni a puritánul, de stílusosan rajzolt szinteken. A narrátor bekiabálja a megoldást, de a kísérletet nem biztos, hogy siker koronázza. Összeállításonként négy folytatási lehetőséget kapunk, ami lényegében skipeli is az adott pályát. Az utolsó játék pedig egy boss fight, vagy ahhoz hasonló kihívás lesz. Tematikusan épülnek fel a világok, például sport, kaja, természet, valamint a már teljesített szakaszokat bármikor újrapróbálhatjuk, ha úgy tartja kedvünk.
Minden nagyobb etapot végigküzdve egy újabb szereplő csatlakozik partinkhoz, a kaland vége után pedig további harcosokat gyűjthetünk a már ismert helyszínek nehezített variánsain. A történetes mód nagyon vékony, 2-3 óránál tovább nem tart ki a 100%-ra pörgetése. Üröm az örömben, hogy maximum csak ketten lehet játszani a sztorit, így sajnos a bevezetőben tárgyalt partimon csúnyán lebőgtem a stuffal. Viszont amint teljesen végigtoltuk a kampányt, megnyíltak a külön 4 emberre tervezett ereszd el a hajam jópofaságok. A külön módban egy csomó kihívást találhatunk, egy másikban pedig tematikusan gyakorolhatjuk a főbb mikrojátékokat. Ez a fejlesztői döntés picit zavaróra sikeredett. Értem, hogy jutalmazni próbál a feloldható tartalmakkal, de itt most pont rosszul teszi azt.
Magukról a pár másodperces alkotásokról is essen szó, hiszen ezek miatt ruház be az ember egy WarioWare-re. A legtöbbet nagyon eltalálták, elég kreatívak voltak az alkotók. Ajánlom a képeket megtekinteni, mert szóban nehéz visszaadni azt, ahogy a ránk kakkantó galambok elől kell kitérni, vagy hogy fura gyurmalényeket nyomhatunk össze tüskés golyókkal. Legalább egy tucat szintet híres Nintendo címekről mintázták, így a Metroidtól a Luigi’s Mansionig érhetnek minket meglepetések. A szinkron részleges, néhány szót mondanak az autentikus karakterek. A zenék jók, és ahogy gyorsul a játékmenet, a muzsika is felpörög, diktálva ezáltal az iramot. Hangulatos, laza program.
A WarioWare: Get it Together! az év nintis partijátéka lehetett volna, ha nem áldozzák be az egészet a sztori módnak. Pár órára biztosan leköt bárkit, mert valóban remekül összerakták a mikrojátékokat benne, de a vastag árazását enyhén sokallom. Remélem, az esetleges következő részben már a főmenüből indítható lesz akár négy fővel az összes tartalom, így a videojátékos bulik egyik fő attrakciójává válhat.
