Nagy WoW-os koromból még emlékszem mennyire megtisztelő és egyben félelmetes érzés volt, amikor búmat, bánatomat látva meglátogatott egy GM a játékon belül. Aki nem ismerős a kifejezéssel, őket lehetett hívni, ha bármi problémába ütköztünk, feltörték az accountunkat, vagy csak bugos volt a tárgy, amit találtunk. Általában segítettek, vagy együtt trollkodtak a játékosokkal még az MMO-k virágkorában. Gyerekként mindig is ki akartam próbálni ezt a látszólag egyszerű és szórakoztató munkát, amire most a Gamedec izometrikus RPG-n keresztül lehetőségem lehetett. Bár abban nem vagyok biztos, hogy a régi GM-ek feladatai közé tartozott volna a drogkartellek felszámolása, gyermekmunkások felszabadítása vagy gyilkosságok kinyomozása...
A nem olyan távoli jövőben járunk, ahol a virtuális valóság a mindennapok része lett. Mindenkinek az otthonában ott van már a speciális kanapé és sisak, amivel az internetet átszárnyalva bármelyik online játékba beléphet, és testével-lelkével átélhet mindent, amit a program nyújtani tud. A játékosok biztonságára pedig a gamedecek figyelnek. Ők a virtuális világ problémamegoldói, akiket kivezényelnek a „terepre”, ha valami nincsen rendben.
Az Anshar Studios ötlete egyedi, és rengeteg teret enged a játékosoknak. Sikeresen kombinálják az RPG-jegyeket és a nyomozás játékmenetét, úgy, hogy közben egyik sem laposodik el. Nincs igazi harcrendszer, sem főértékek, helyette karrieropciók közül választhatunk, és így, valamint döntéseinkkel szabhatjuk testre karakterünket. Ha a virtuális valóságon belül vagy kívül szóba elegyedünk valakivel, akkor válaszaink nemcsak a történetet befolyásolják, de saját személyiségünket is. Viselkedésünk alapján kapunk pontokat, amelyekből karriereket választhatunk. Ha erőszakosak vagyunk, eltökéltek és rendíthetetlenek, akkor a piros személyiségjegyeinkre kapunk bónuszt. Ha beszédesek, ötletesek akkor a sárgára, ha komolyak és analitikusak, akkor kékre, míg az együttérző és segítőkész választások a zöld tulajdonságainkat erősítik. Ez a modell egyébként nagy valószínűséggel egy létező munkavállalási személyiségteszten alapszik.
A megvásárolt karrierekkel újabb dialógusok válnak majd elérhetővé, de ezek nem biztos, hogy célravezetőek minden szituációban. Nyomozás során rengeteg információt összeszedünk majd az intrikák résztvevőiről, és akkor vagyunk előnyben, ha már tudjuk, mit szeretnének hallani gyanúsítottjaink. Hiába ugrik fel lehetőségként, hogy vessük be ismertségünket, lehet, hogy ez csak ellenszenvet fog kiváltani az alvárosból származó utcakölyöknél, míg a vezetőket ezzel lehet levenni a lábukról.
Tapasztalataim alapján az sem gond, ha választott karrierjeink nem kompatibilisek mindenkivel, hiszen sokféleképpen be lehet férkőzni bárkinek a bizalmába. De arra is rá kellett eszmélnem, hogy a lehetőségek ellenére könnyen lehet, hogy teljesen elvágjuk magunkat bizonyos személyektől, vagy elérjük, hogy azok aktívan szabotálják munkánkat. A nyomozások során minél több információra szükségünk lesz, hiszen így nyílnak majd meg a lehetőségek a következtetéseink között. Például az egyik vadnyugati világban ki kell derítenünk három személyről, hogy kicsodák. Körbekérdezősködés, szívességek tétele és feladványok megoldása után annyi nyom alapján kell döntenünk, amennyit sikerült összeszedni. Ha rosszul választunk, akkor a sztori ennek mentén fog tovább haladni. A többszöri hibázás pedig potenciálisan teljesen eltemetheti az igazságot.
A sztoriról nem szeretnék mesélni, mivel ez egy narrációra épülő detektívjátéknál erősen spoileres lenne. De azt elmondhatom, hogy nemhogy egész végig képes volt lekötni, kifejezetten élveztem minden részét. Döntéseinknek valóban súlya van, és ez kicsit stresszessé teszi a játékot nagyobb döntések előtt. Főleg, mivel elég kemény témák jelennek meg benne: szexuális kizsákmányolás, gyermekmunka, drogfogyasztás stb. Ráadásul semmi sem fekete-fehér, minden csak megközelítés kérdése. Gamedecként nagyon brutális eszközöket is bevethetünk, és sokszor úgy éreztem, el lehet vinni a főszereplőt igazi mániákus igazságszolgáltató irányba is. Mindezt a nehéz légkört ellensúlyozza a játékvilágok megannyi vicces motívuma. A szorító idővel nem foglalkozva nyugodtan gondozhatjuk veteményesünket és farmolhatunk tököktől kezdve lootboxokig mindent.
A grafika amellett, hogy hozza a műfajtól elvárt minőséget, a sokszínűségtől válik érdekessé. Az első megbízásunk egy „felnőtt játékba” visz el minket, aminek az esztétikája eléggé eltér a barátságos vadnyugati farmunkétól. A zene követi a grafika változását, de a háttérhangzáson kívül nincsen más szerepe.
A Gamedec nem tradicionális RPG. Nem kell pontokat elosztanunk erő, ügyesség és intelligencia között. Nincs hátizsákunk, amit telepakolunk loottal. Helyette egy igazi detektívjáték ez, amely nem fél súlyos kérdéseket a játékosnak szegezni egy részletesen és logikusan kialakított futurisztikus cyberpunk világban. Nem fogja a kezünket, a változatos videójátékokon belül úgy oldjuk meg a problémákat, ahogy tudjuk. És ez mind jól van így.
